Ha velem történt volna meg, lehet, hogy rosszul érintett volna, de úgy, hogy sok év távlatából szemlélem, és nem tapasztaltam a bőrömön, így izgalmasnak hangzik. Így látatlanban azt gondolom, hogy ha két ember arra van “ítélve”, hogy együtt kell leélniük az életet, egy idő után összecsiszolódhattak. És még talán meg is szerették egymást.
Jelenleg fenn vagyok egy társkeresőn. A férfiak nagy része kalandot keres, a következő része otthont és kiszolgálást, és a maradék 0,000000000000001%-a komoly párkapcsolatot. Ebben a mi, eldobható világunkban a kapcsolatok (emberek) is eldobhatók – legalábbis egyesek szerint. Na de most nem is erről szerettem volna írni igazán (ez csak úgy felbuggyant belőlem, bocsi), hanem arról, hogy régen hogyan keresgéltek a nők és férfiak, milyen hirdetéssel próbálták elcsábítani a másik nemet a társkeresés során.
Társkereső hirdetések az 1900-as évek elejéről
“Úriember szeretne levelezni azzal a fiatal hölggyel, aki világos ruhában, nagy fekete kalappal a fején múlt vasárnap este egy Broadway autóban ült egy rágózó hölgy mellett.”
“A városban idegen fiatal hölgy keresi annak az úrnak a társaságát, aki tegnap este a 6:30-as Akeny autón volt. Azt mondta, hogy most vágatta le a haját 25 centért, miközben cipőit ingyen kitisztították a Model barber Shots szalonban. Azt mondta, az a hely csak a legjobb borbélyokat alkalmazza.”
“Hivatalban dolgozó úriember keres női asszisztenst, ha a hölgy megfelel, házasság is szóba jöhet.”
“Középkorú szerelő keresi szőke, 25 év körüli, testes, tiszteletreméltóan házias hölgy társát, tárgy: házasság.”
“Egy érett korú, jó feleséget keresek. Szép otthonom van, bevételem is, de kéne egy feleség, aki kisegítene, így együtt élhetnénk úgy, hogy egyikünknek sem kéne dolgoznia.”
A folytatásért kattints a Dundi angyal caféblogra!