1. Korábbi hetero párkapcsolatból
Ilyen volt például Orsolya esete, vele hosszabban beszélgettünk erről a “nem szokványos” családi felállásról. Ez a leggyakoribb forma ma Magyarországon, hiszen spontán alakul így a dolog, ezért a szereplők kevésbé függnek a jogszabályoktól. Az alaphelyzet ilyenkor az, hogy valaki nem egyedül, hanem már gyermekével együtt érkezik egy azonos nemű párkapcsolatba, és a továbbiakban együtt nevelik egyikük vér szerinti gyermekét. Leginkább nő pároknál fordul elő, mivel a legtöbb esetben (de nem kizárólag) az anyával marad a gyermek.
Pozitívumai: A jogi helyzet az egyik nevelő irányában rendezett, hiszen többnyire válási procedúra során tisztázták a viszonyokat, a szülői felügyeleti jogot, láthatást és egyéb kérdéseket.
Negatívumok: Mivel a pár másik tagja nem fogadhatja örökbe élettársa gyermekét, ezért félig-meddig rendezetlen marad a gyermek jogállása. Ez főként akkor jelent hátrányt, ha valami baj történik: a törvényes szülő kórházba kerül, esetleg meghal: ekkor a másik szülő nem nevelheti tovább a gyermeket. Ha szakítanak, szintén sérülhet a távozó fél gyerektartáshoz vagy láthatáshoz fűződő joga.
Az első gyakori ütközési pont azonban még a “váltáskor” adódhat, vagyis míg a korábbi házastárs tudomásul veszi a helyzetet. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a megromlott kapcsolatban a korábbi partner a másik magánéletével próbálja zsarolni volt férjét, feleségét, élettársát. A férj például azzal fenyegeti az anyát, hogy nyilvánosságra hozza, vagy ellene fordítja azt a tényt, hogy egy nővel él együtt, és így elveszítheti a gyermekét. Előfordul, hogy emiatt a válástól is visszalép az illető, vagy inkább lemond a gyermekfelügyelet jogáról csak azért, hogy legalább a láthatása megmaradjon. Pedig nincs oka aggódni: a bíróságok korrektek a jogvédők szerint, diszkriminációról nem tudnak. Ugyanakkor adódnak érdekességek: “Találkoztunk elég durva szakértői véleménnyel is. A lényege az volt, hogy igaz, hogy az apa verte a gyereket, de az anya leszbikus párkapcsolatban él, ezért inkább az apának kellene adni a felügyeleti jogot…” – mondja Dombos Tamás szociológus, a Háttér Társaság aktivistája. “Egyetlen olyan esetről tudunk, amikor a gyámhatóság az anya új párkapcsolata miatt választotta el a gyerekeket az édesanyjuktól, és adta átmenetileg a volt férj szüleinek. A gyámhatóság végül meggondolta magát, így a gyerekek csak néhány hónapig voltak távol, de így is megviselte őket a dolog” – meséli.
Dombos Tamás tanácsa: “A gyermekelhelyezés és kapcsolattartás rendezése során a gyámhatóság, illetve a bíróság előtt részletesen be kell számolni az életkörülményekről, amibe a párkapcsolat is beleértendő (hiszen a gyerek életére kihatással van az, hogy ki neveli), ezért nem javasoljuk, hogy bárki elhallgassa az igazat.”
2. Mesterséges megtermékenyítéssel klinikán
A meddőségi klinikákon csak férj, élettárs vagy ismeretlen donor hímivarsejtje használható (vagyis nőként nem szövetkezhetünk egy jó baráttal a cél érdekében). Két nő számára azonban ez nem járható út, hiszen a hazai szabályozás e téren egyértelműen diszkriminatív: mesterséges megtermékenyítést csak házastársak, különnemű élettársak vagy egyedülálló nők kérelmezhetnek, de utóbbiak is csak akkor, ha egészségügyi állapotuk vagy koruk miatt más módon nem képesek teherbe esni. A helyzet abszurd voltát mutatja az az eset, amikor egy leszbikus pár bejegyzett élettársi kapcsolatra lépett rögtön, amikor az lehetővé vált. Amikor azonban rádöbbentek, hogy innentől a mesterséges megtermékenyítés lehetőségétől automatikusan elzárták magukat (hiszen már nem mondhatták magukat egyedülállónak), kénytelenek voltak felbontani az élettársi kapcsolatot, és átmenetileg különköltözni.
Pozitívumai: A szülőanya biológiailag is anyja lesz a gyermekének. Biztonságos, hiszen egészségügyi intézményben, orvosi felügyelettel történik. Ugyanez okból maximális az esély a teherbe esésre. Mivel a spermadonor ismeretlen, nem kell félni attól, hogy bármikor a szülőpár ellen fordul, esetleg részt kér a gyermek életében, amennyiben ezt a két nő nem szeretné.
Negatívumok: Két dologban is el kell tagadni az igazságot, amennyiben párkapcsolatban élő, egészséges nőről van szó: neki egyedülállóként kell bemutatkoznia, és orvosi igazolást kell szereznie arról, hogy természetes úton nem tud teherbe esni (ugyanerre kényszerülnek egyébként a heteró szinglik).
Dombos Tamás véleménye: A gyermekvállalás alapvetően az életünk egyik legboldogabb lépése lenne. Rendkívül rosszat tesz lelkileg, ha egy hazugsággal kell indulnia.
3. Mesterséges megtermékenyítéssel otthon
A dolog úgy történik, hogy egy férfi ismerős segíti gyermekhez az arra vágyó párt, az pedig megegyezés kérdése, hogy ő a továbbiakban részt vesz-e a gyermek nevelésében vagy sem.
Pozitívumai: A reménybeli szülők nem kényszerülnek arra, hogy hazudjanak egy orvosnak (vagy bevonjanak valakit egy hazugságba). Maguk választhatják ki az apajelöltet, így tudni fogják, hogy a gyermek kitől és mit örökölhet illetve a kicsi is megismerheti majd a gyökereit.
Negatívumok: Mivel az apa ismert, később követelésekkel léphet fel. Ezen túl ez a helyzet magában rejt egy elég irreális, de mégis meglévő kockázatot: a Btk. büntetni rendeli az “emberi test tiltott felhasználását”, ezen belül pedig a hímivarsejtek jogellenes megszerzése büntethető cselekmény. Itthon ilyesmiről nem tudunk, de külföldön történt már olyan, hogy a biológiai szülők között megromlott a kapcsolat, és a két anya e cselekmény miatt utólag zsarolhatóvá vált még akkor is, ha eredetileg az illető férfi beleegyezett a dologba.
Dombos Tamás véleménye: Ha jogszabályi környezet lehetővé tenné, akkor szinte biztos, hogy az érintettek inkább egészségügyi intézményben vetnék alá magukat a beavatkozásnak.
Faix-Prukner Csilla pszichológus, Szivárványcsaládokért Alapítvány: Amikor egy fiatal “előbújik” a szülei előtt, azaz elmondja nekik, hogy meleg, leszbikus, a szülők első gondolatai között ott van: “akkor nem lesz unokám?” Ma már azonban egyre többen tudják, hogy ezt az álmot egyáltalán nem kell elgyászolni, hiszen az azonos neműek iránti vonzalomnak nem feltétlen kell együtt járnia a gyermektelenséggel. Sőt, mostanság megfigyelhető egyfajta “mini-baby boom”” Magyarországon: egyre több pár vállal gyermeket, ahogyan egyre nyitottabbá válik a társadalom.
Bár olykor még csodálkozást vált ki egy-egy ilyen eset, nyílt diszkriminációra ritkán kerül sor (ilyen volt például az az ügy, amikor az iskola megtagadta a gyermek felvételét szülei orientációja miatt). Ehhez persze hozzátartozik, hogy az LMBTQ szülők között terjed az információ, hogy melyek a nyitott szemléletű intézmények. Ugyanakkor ebben az országban él az az ügyeletes szülőorvos is, aki elvi okokból nem vállalta a két anyás szülést, és vannak olyan párok is, akik külföldre költöznek a gyerekeikkel, mert úgy gondolják, ott nagyobb elfogadásban lesz részük.
Nálunk még fiatalok azok a gyerekek, akik tervezetten érkeztek azonos nemű párhoz, ám egyes külföldi kutatások eredménye szerint az így felnövők sok esetben nyitottabbak, kreatívabbak, sikeresebben alkalmazkodnak, mint kortársaik. Az a szülő, aki szivárványcsaládot épít, az megfontoltabban, tudatosabban vág bele a családtervezésbe, hiszen sokféle speciális helyzetre kell felkészülnie, kezdve attól, hogy hogyan fogadják majd őket az óvodában, iskolában, hogyan oldanak meg egy kórházi tartózkodást vagy külföldi utazást, ha “papíron” csak az egyik szülőnek vannak szülői jogai. A tapasztalatok szerint ez a fajta előre tervezés a későbbiekben meghálálja magát; az így szerzett készségek egyben erőforrások. Ettől még persze hasznos lenne, ha a jog megkönnyítené ezen családok helyzetét.
4. Béranyasággal/dajkaanyasággal?
Egy azonos nemű párkapcsolatban élő férfinak van a legnehezebb dolga, amennyiben gyermeket szeretne, főként, ha arra vágyik, hogy biológiailag is apja legyen a gyermekének. Erre a legegyszerűbb módszer a világ számos országában elérhető pótanyaság intézménye. Ennek során egy nő vállalja, hogy kihordja az egyik férfi gyermekét; a petesejt lehet a sajátja, de származhat donortól is, ez utóbbi esetben dajkaanyaságról beszélünk. A szülést követően a pótanya a gyermekről lemond, és azt a vér szerinti apa neveli tovább azonos nemű párjával. Ahol erre lehetőség van, utóbbi a gyermeket örökbe fogadja, így mindketten jogi értelemben is a kicsi szülőjévé válnak. Ha a pótanyaság vállalásáért cserébe a szülőanya pénzt kap, béranyaságról beszélünk. A magyar jog a béranyaságot és a dajkaterhességet tiltja, a szívességi alapú pótanyaságot nem.
Pozitívumai lennének: Jogilag rendezett, kiszámítható eljárás biztonságos, kórházi körülmények között végrehajtva.
Negatívumok: Adódhat olyan helyzet, hogy a szülőanya nem kíván lemondani felügyeleti jogáról. A béranyaság kérdése etikai dilemmákat is felvet, hiszen arra leggyakrabban anyagilag kiszolgáltatott, nehéz helyzetbe került nők vállalkoznak.
Dombos Tamás tanácsa: Nem javaslom, hogy bárki külföldre menjen amiatt, hogy egy ilyen eljárásban részt vegyen, hiszen hazánkban az ilyesmi akkor is bűncselekménynek számít, ha más országban történik.
5. Társszülőséggel
Több országban is jól működő gyermekvállalási forma az, amikor akár egy pár és egy egyedülálló személy, akár két pár szövetséget köt abból a célból, hogy gyermekük szülessen. Ez kölcsönösen jó megoldás lehet azonos nemű pároknak, de szingliknek is, akik nem találnak társat a gyermekvállaláshoz. A felek baráti körben, a melegközösségen belül, vagy akár hirdetés útján találhatnak egymásra, és így mód nyílik arra, hogy közülük két személynek biológiai gyermeke szülessen.
Pozitívumai: Ez a megoldás igen rugalmas: a résztvevő szülők megegyezhetnek abban, hogy ki hogyan veszi ki a részét a gyermeknevelésből. Nagy segítséget jelenthet, ha a szülői feladatok nem kettő, de három vagy akár négy ember között oszlanak meg.
Negatívumok: Erre semmilyen speciális szabályozás nincsen ma Magyarországon, így nem minden szülő rendelkezik jogokkal “papíron”. Márpedig erre nagy szükség lehet akár a bölcsődében, óvodában, akár egy kórházi kezelés során, vagy ha a gyermeket külföldre kéne vinni. Itt is előfordulhat, hogy ha ellentét alakul ki a felek között, akkor valaki kiszorulhat a gyermek életéből. Ez persze heteró párokkal is megtörténhet, de ott a jogi háttér ad garanciákat ilyen esetre.
Dombos Tamás véleménye: Valamilyen státuszt mindenképpen biztosítani kellene ezeknek a szülőknek. Nem feltétlen kellene mindegyiküket teljes jogú szülőként elismerni, de például meg lehetne osztani a felügyeleti jogot, vagy más a tényleges élethelyzethez illeszkedő megoldást találni.
6. Örökbefogadással
Örökbe fogadni Magyarországon kizárólag egyénileg vagy házaspárként lehet (ehhez kevés az élettársi viszony). Ily módon homoszexuális emberek is fogadhatnak örökbe gyermeket, hiszen indokolatlan megkülönböztetés lenne, ha számukra ezt megtiltanák pusztán szexuális orientációjuk miatt. Párként, közösen azonban nem áll fenn számukra ez a lehetőség. Van még egy megkötés: a házaspárokat előnyben kell részesíteni az eljárás során.
Pozitívumai: Egy járható, legális út.
Negatívumok: A gyermek nem lesz vér szerinti utód (persze van, akinek ez nem is számít). Mivel a házaspárokat preferálják, felmerül, hogy az egyedülállókhoz a nehezebben kihelyezhető gyermekek kerülnek kevésbé “vágyott kategóriákból”. És mivel azonos nemű kapcsolat esetén csak az egyik fél válik ilyenkor “papíron” is szülővé, a gyermek sorsa bizonytalanná válhat, ha az egyik nevelőjével történik valami, hiába nevelkedik együtt a másik felnőttel is.
Dombos Tamás véleménye: A jogszabály egyértelműen diszkriminatív, hiszen míg a (heteroszexuális) házaspárok közösen örökbe fogadhatnak, a bejegyzett (vagyis azonos nemű) élettársak nem, legfeljebb egyikük, egyéni módon. Fennáll a veszélye persze, hogy rejtett homofóbia miatt valakinek “altatják az ügyét”, vagyis hiába kapja meg az alkalmassági határozatot, nem ajánlanak fel számára gyermeket, de szerencsére inkább nyitottságról tudunk beszámolni: többeknek is sikerült már szülővé válniuk úgy is, hogy nem titkolták a párkapcsolatukat. Mi egyébként a párkapcsolat eltagadását nem is javasoljuk, hiszen sokkal inkább probléma lehet abból, ha ez a környezettanulmány, vagy az alkalmassági vizsgálat során, véletlenül derül ki. Ráadásul egy egyedülálló férfira mindig kicsit furcsán néznek, ha az örökbefogadást fontolgatja, míg egy nőnél inkább megértik.
Dombos Tamás (Háttér Társaság): Hogy akkor végül is mennyire könnyű ma Magyarországon melegként apává, leszbikusként anyává válni? Ha valaki nagyon elszánt, előbb-utóbb sikerülhet a dolog, de Magyarország nem számít túlságosan haladó szemléletűnek e téren, annyi az akadály, hogy az sokakat visszariaszthat. Fő problémának azt látom, hogy a magyar jog még mindig megbonthatatlan egységekben gondolkodik. A logikája szerint a genetikai anya egybeesik a szülőanyával, aki egyben a nevelőanya is, aki élete végéig házasságban él a gyermek genetikai apjával. A társadalmi valósággal jobban lépést tartó országok jogrendje megkülönbözteti a szülőség különböző szintjeit (genetikai, szülés szerinti, jogi és a gyermeket ténylegesen nevelő szülő), lehetővé teszi, hogy ezek összekapcsolódjanak, de olyan helyzeteket is megfelelőn kezel, amikor ezek elkülönülnek. Már egy egyszerű válásnál is borul a fenti ideálkép, úgyhogy kár megpróbálni összezsúfolni a különféle szülői szerepeket egy ’anya’ és egy ’apa’ kategóriába.
