Biztos, hogy jó szándékból mondják mindazt, amit mondanak, nem akarnak ők bántani senkit, sőt vigasztalásnak szánják, mégis sikerül a tanácsaikkal az elvált ember lelkébe gyalogolniuk. Ezekkel a mondatokkal tulajdonképpen azt üzenik, hogy “Tedd túl magad rajta, mert kényelmetlenül érzem magam a jelenlétedben, amíg ennyire ki vagy borulva.” Csakhogy egy válás nem a többiekről szól, akiknek okos tanácsaik vannak, hanem az emberről, aki épp válik.
Egy válás olyan traumatikus élmény, mint amikor meghal egy közeli hozzátartozód.
Nem olyasmi, amin csak úgy túlteszed magad egyik napról a másikra, sőt sokan annyira beleragadnak a válás okozta fájdalomba, hogy például soha többé nem nyílnak meg senki előtt, és inkább nem esnek szerelembe, mert nem akarják újra átélni a veszteség érzését. Az elvált embernek időre van szüksége, és rengeteg munkájába kerül önmagán, hogy összerakja a darabokra hullott életét, énjét, jövőjét. Mert amikor szétesik egy házasság, akkor szétesik a jövő, elillannak a remények, és ott állsz, úgy érezve magad, mint akit épp most raboltak ki az utcasarkon, miközben még meg is verték egy vascsővel.
Nyilván úgy lép bele mindenki egy házasságba, hogy azt hiszi, most aztán holtomiglan-holtodiglan lesz belőle, fejben már megvan az egész forgatókönyv az elején: gyerekek születnek, békében felnevelitek őket, megöregszetek együtt, és elsétáltok nyolcvanévesen a naplementébe. Ehelyett válás után ott állsz kiüresedve, és csak csodálkozol, hogy mi a túró történt veled, veletek, az életetekkel.
És ha még ez nem lenne elég rossz, hogy elvesztetted az ideális életről szóló álmaidat, fájdalmasan szembesülnöd kell vele, hogy mi mindent vesztettél a mindennapi életedből, jelenedből is:
- A legjobb barátodat, akiről azt hitted, hogy a lelki társad.
- Az ex összes családtagját, barátait.
- Azt a tudatot, hogy gyerekeid nem csonka családban élnek.
- Néhány barátot.
- Anyagi biztonságot.
- Önbizalmat, hitet abban, hogy szerethető vagy. (Elárulom: igen, még mindig szerethető vagy.)
A gyászod ilyenkor a legapróbb, hétköznapi dolgoknak szól, amiket megszoktál a házasságod alatt.
Mit lehet ezzel kezdeni? Először is rá kell ébredned, hogy ezzel kezdened kell valamit. Nem fog elmúlni magától. És még véletlenül sem szabad hallgatnod erre a négy nagyon is gyakori tanácsra, amit az emberek mondogatnak majd neked:
1. “Az idő mindent begyógyít.”
Ha defektet kapsz, akkor sem ülsz ölbe tett kézzel, hogy hátha megjavul magától, igaz? Nem, hanem fogod magad és valamit csinálsz, amivel megoldod a helyzetet. Ugyanez a helyzet a válás utáni gyásszal is. Cselekedned kell. Beszélj valakivel, aki segíteni tud a történtek és az érzelmek feldolgozásában, értelmezésében és a továbblépésben. Ne egyedül akarj megküzdeni vele, tegyél lépéseket és fogadd el a segítséget.
2. “Békén hagylak, hogy egy kicsit egyedül lehess és gondolkodj.”
Ez nagyon tapintatosan hangzik egy barát szájából, de képzeljük el mondjuk azt a helyzetet, hogy meghal a férj és az özvegy ott zokog a kanapén. Odamennél hozzá, hogy vigaszt nyújts neki, de valaki eléd ugrik, hogy “Hagyd, hadd legyen kicsit egyedül, hogy gondolkodjon”. Ugye nem mennél el szó nélkül?
A gyászolóknak nincs szükségük egyedüllétre és magukban gondolkodásra. Nekik beszélgetés és egy váll kell, amin kisírhatják magukat. Arra van szükségük, hogy emberek legyenek körülöttük. Ettől érzik azt, hogy nincs vége a világnak attól még, hogy elvesztettek egy számukra fontos személyt.
3. “Majd találsz jobbat.”
A gyerekkorunk egy pontján mind vesztettünk már el valamilyen háziállatot, amire a legtöbb szülő úgy reagál, hogy “Majd lesz másik”. Még ha csak egy aranyhalról is volt szó, biztos, hogy ez a válasz neked sem tetszett gyerekként. Nem segítettek vele, csak felerősítették az érzést benned, hogy nem lehet csak úgy pótolni az aranyhaladat. Mily meglepő, ugyanez a helyzet egy férjjel is.
Másrészt pedig egyáltalán nem jó ötlet egyik kapcsolatból a másikba ugrani. Inkább hagyni kell időt arra, hogy átgondold, mi mindent csinálnál másképp a házasságodban, hogy hogyan akarsz élni, milyen nő, emberi lény akarsz lenni egy párkapcsolatban.
4. “Örülj neki, hogy megszabadultál tőle, most jól kéne érezned magad.”
Az nincs rendben, ha szétesel, kiborulsz, erősnek kell lenned és ragyogni, hiszen egy borzasztó férjtől váltál el éppen. A megkönnyebbülés helyett azonban teljesen természetes módon egy ideig még csak a gyász érzése tölt el. Ne dőlj be azoknak, akik meg akarják mondani, hogy mit kellene most érezned, mert fogalmuk sincs róla, mi zajlik a lelkedben. A te dolgod, hogy az érzelmeiddel szembenézz, az ő dolguk – ha barátok –, hogy támogassanak.
Ha nem érzed jól magad, akkor keress valakit, akinek őszintén elmondhatod, milyen gondolatok kavarognak benned. Aki nem ledorongol, hogy nem szabadna azt érezned, amit érzel, hanem fogja magát és megölel. A gyász fájdalmas, de okkal jelentkezik válás után. Ha feldolgozod és nem elnyomod magadban, akkor rengeteget tanulhatsz belőle, és a következő párkapcsolatodban már nagyobb magabiztossággal lehetsz igazi társ.
Olvass többet a válásról:
- “A feleségem elvált tőlem, mert a poharamat a mosogató mellé raktam”
- “Mindenki fontosabb volt neki, mint én” – válás utáni vallomások
- “Két válás és három gyerek után végre minden rendben”