“Olyan férjet fogj magadnak, kisunokám, akinek jó sok pénze van”

Natasa | 2016. Július 04.
Aki megengedheti magának, hogy vegyen nagy házat, aki mellett nem kell sokat dolgoznod, sőt egyáltalán nem is kell két szalmaszálat sem keresztbe tenned, aki elvisz szép utazásokra és aki el tud tartani a gyerekeiddel együtt.

A fenti mondatokat tanácsként kapta a tizenéves lányom a nagymamájától. Még tudta fokozni, mert olyan férjet kell fogjon magának majd a lányom, aki elég csúnya ahhoz, hogy eszébe se jusson félrelépni, de elég gazdag ahhoz, hogy mindent megvegyen, mindenhová elvigye, minden egészségügyi problémáját megoldja. Olyat, akinek van pénze arra, hogy akkora háza legyen, amekkorát most álmodik a lányom. Tulajdonképpen a nagyi válasza mindenre az, ha egy a jövőre vonatkozó vágyálom elhangzik a lány szájából, hogy olyan férjet kell majd fognia magának, aki elég pénzes mindenhez, hogy megvalósítsa.

Arról nincs szó, hogy olyan férje legyen, aki mellett boldognak érzi magát, vagy aki legalább vonzó számára.

Arról sem beszél, hogy olyan önálló felnőtt nő legyen, aki nem függ sem érzelmileg, sem anyagilag egy férfitől. Meg úgy általában senkitől se függjön lehetőleg, mert az magában rejti a pofára esés lehetőségét. Nem arra tanítja, hogy álljon majd meg a saját két szép lábán, mert van annyira talpraesett és okos, hogy ne kelljen támaszkodnia senkire, mint valami pultra a kocsmában. Nem, a gyerekbe nem önbizalmat önt, és nem azt sulykolja belé, hogy mindenre képes és minden célját elérheti, hanem azt, hogy mindenre a megoldás a férfi. Vagyis az elég sokat kereső férfi.

Játssz velünk, és nyerj jegyeket a KULTKIKÖTŐ előadásaira! Kapcsolódj ki Hernádi Judit zenés estjén, vagy nevess egy jót a Mr. és Mrs. című komédián Pindroch Csaba és Verebes Linda előadásában!

 

Borzasztóan káros ez a gondolatmenet. Nem rossz szándékból mondja, tudom én, csak ez jön belőle, mert már őt is így nevelték, és már neki sem sikerült. Csak szeretné átadni a tudását a fiatalabb nemzedéknek, ennyi telik tőle, eddig terjednek a tapasztalatai. Nem hibáztatom, mert senki sem tudja átugrani a saját árnyékát.

Az a gond, hogy ezzel viszont semmi jóra nem tanítja a lányomat, sőt inkább lerombolja azt, amit én igyekszem benne felépíteni.

Azon vagyok, hogy egészséges hozzáállás alakuljon ki benne a férfiakhoz, hogy majd, egyszer, amikor itt lesz az ideje, ne érezzen kényszert arra, hogy neki mindenáron kell férfi ahhoz, hogy túlélje az életet. Az egyik legfontosabb alapnak tartom azt, hogy gondolja úgy majd magában magáról, hogy képes jól érezni magát a bőrében és boldogan élni anélkül, hogy rá lenne szorulva egy férfire. Vagy a férfi pénzére. Vagy a házára. Vagy a szaunájára. Vagy a hajójára. Mindegy mijére. Semmije nem kell.

Azt szeretném, ha azt tanulná meg, hogy neki nem kell olyan férfit fogni. Semmilyen férfit nem KELL fognia. Egyáltalán: mi az, hogy fogni kell egy férfit? Le kell vadászni, mint egy mamutot? Minél nagyobb mamut, annál jobb. De azért ne legyen túl szép, mert akkor a szomszéd barlang nője el akarja orozni az orrod elől. Agyrém. Az a vágyam, hogy a lányom ne muszájból menjen bele egy párkapcsolatba, ne adja össze magát bármilyen alakkal csak azért, mert annak pénze van.

Vagy csak azért, mert nőként nem bír egyedül létezni.

Pont az ilyen fajta emberekből válnak a legjobb áldozatok, akik nem hagyják el a pasit akkor sem, ha az üti-veri őket, mert annyira rettegnek az egyedülléttől, hogy annál bármi jobb. Ott élnek a kis aranykalitkájukban és mindent elviselnek. Meg lehet csalni, el lehet verni, semmibe lehet venni, meg lehet alázni, érzelmileg ki lehet használni őket, mert nem hiszik el magukról, hogy megállnának a saját lábukon, egyedül, férfi nélkül.

A nagyi nem is tudja, hogy azzal, hogy “olyan férfit fogj” üzenetet közvetít a lányom felé, azt mondja, hogy rendelje alá magát majd egy másik embernek. Hogy prostituálja magát az eltartásért, szép házért, kozmetikusért és kerti medencéért. Lehet, hogy régen ez volt a cél, de ma azért már ne erre tanítsuk a lányainkat. Abban, amire én tanítom, nincs férfiellenesség. A férfit szereti a nő, a nőt szereti a férfi. Azt tanítom, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Csak épp nem mindenáron, és nem úgy, hogy önmagát feláldozza érte.

Legyen akkor párkapcsolatban, amikor úgy érzi, szerelmes a férfibe. Nem a pénztárcájába, kocsijába meg a jövőjébe. Akkor fogadja el egy férfi udvarlását, ha tényleg szeretné megismerni, szeretne vele lenni, kíváncsi rá és arra, hogy milyen ember. Ne akkor engedje magához közel, ha ki tud húzni a zsebéből egy köteg húszezrest.

Ne luxusprosti legyen, aki a bájaival fizet a pasi juttatásaiért, hanem magabiztos nő, aki büszke, és vannak elvei, amiket nem dönthet meg egy zsák pénz.

A legveszélyesebb eszmék onnan támadnak, ahonnan nem is várnánk. A gyerek nem az internetről, hanem a saját nagymamájától tanulja meg, hogyan ne legyen önbizalma az élethez, hogyan ne akarja megvalósítani önerőből az álmait és hogyan legyen társfüggő. Abban reménykedem, hogy az általam lerakott alapokat nem tudja pár nap a nagyinál megsemmisíteni. Ha igaz az, hogy a lányok az anyjuk példájából tanulnak, akkor remélem, jó példát mutatok, és így nem érnek el hozzá túl mélyen a nagyi tanácsai.

Talán ha azt látja tőlem – márpedig azt látja –, hogy nem akarok kétségbeesetten támaszkodni és függeni, hanem inkább megoldom az életemet egyedül, és beteljesítem a vágyaimat úgy, hogy a legjobb tudásomat beleteszem minden döntésembe, akkor nem esik bele abba a hibába, hogy olyan férjet akarjon fogni magának. Így talán nem hallgat a nagyira, és majd nem egy biodíszletként akar élni a pénzes pasi oldalán, hanem olyan társat választ magának, akivel összeillenek és aki a tenyerén hordozza. Az sem baj, ha laposabb a pénztárcája.

Olvass többet a lányok neveléséről:

Exit mobile version