Hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindig azt tanították ne a bőrük színe alapján ítéljem meg, az embereket, hanem a tetteikről. Nem számít, ki hogyan néz ki, az a fontos, hogyan viselkedik, mit tesz le az asztalra. Én ugyanezt tanítom a saját gyerekeimnek, akik az iskolában az osztálytársaiktól sajnos mást is hallanak, de semmi gond, így van ez, otthon megbeszéljük, és helyükre kerülnek a dolgok.
Nemrégiben megjelent egy cikkünk egy beteg kisfiúról, akit az apukája gondoz egyedül, és nagyon szegények. Az alábbi hozzászólás érkezett:
“Lakatos vagy Orsós Richárd lehet! 21 éves, 3 és fél éves gyerekkel, annyira nem is tejfölszőke a fénykép alapján. A 17 éves anyuka meg a 32 éves “nagyi” gondolom visszamentek “melózni” Olaszba! Én lehet, nem küldök pénzt a számlájukra! Bocsi!”
Finoman szólva is gyomorforgató, mert senki nem kérte, hogy küldjön pénzt, de az ocsmány beszólását sem kértük. Ja, és egy beteg kicsi fiút áldozatkészen ápoló apáról beszélgetünk, aki minden tiszteletet megérdemel, és le a kalappal előtte. Aki mást gondol, azt én nem értem, nem is akarom érteni vagy megérteni.
Nem ő volt az egyetlen hozzászóló, aki bebizonyította, hogy szívtelen, de a többieket nem idézem, mert nem szeretnék újra teret adni a szélsőséges nézeteiknek. Viszont szívesen elküldeném a tisztelt hozzászólót olyan gyerekek közé, akik annyira szegények, hogy ételre is alig jut otthon. Töltsön velük csak egy napot, és hirtelen rájön majd, hogy ők csak gyerekek, akik boldog gyerekkort és valódi esélyeket érdemelnének az élettől. Lássa, hogyan örülnek egy vajas kenyérnek vagy egy csomag krétának. És ha már ott van, akkor beszélgessen is velük, és kiderül, hogy pont olyan gyerekek, mint mindegyik.Tartok tőle, sosem fogja ezt megtapasztalni…
Itt olvashatsz még többet rasszizmusról:
- “Itt garantáltan nincsenek cigók” – rasszizmus az ingatlanpiacon
- Bocsánatot kértek a felháborítóan rasszista mosóporreklám készítői
- “Túlságosan fehér vagy!” – ma van az antirasszizmus világnapja