“Rengetegszer kérdezték már tőlem mások, hogy miért vagyok ilyen párkapcsolat-ellenes. Olyan, mintha valami nagy bűn lenne, mintha baj lenne veled – főleg ha nő vagy –, ha egyedülálló és független akarsz lenni. Ráadásul abba a generációba tartozom huszonévesként, amelynek hobbija az állandó párkapcsolatból párkapcsolatba ugrálás. A szingliséghez stigma tartozik, az emberek fejében a lehetetlen kategóriába esik, hogy az egyedülálló nő státuszt önként és dalolva vállalja valaki.
Annak valami gondja van, az biztos csúnya, béna, nem kell a férfiaknak.
Pedig az, hogy én úgy döntöttem, hogy nem akarok párkapcsolatot, nem azt jelenti, hogy ezzel takarózom, amiért nincs senkim épp. Az az igazság, hogy ha lenne is valaki, aki iránt éreznék valamit – és ezt viszonozná is –, akkor sem akarnám elkötelezni magam mellette. Ha körülnézek, sok olyan párkapcsolatot látok, ami jól működik, és sok olyat is, amiben csak azért szorongatják egymást görcsösen, mert nem akarnak egyedül lenni, mert az olyan unalmas lenne. A többség megszállottan keresi a szőke herceget fehér lovon, akivel cuki szelfiket készíthetnek, és akivel kitűzhetnek új párkapcsolati célokat, aztán emiatt folyton kapcsolatról kapcsolatra szédelegnek. Én ezt nem akarom.
Nem vagyok kész arra, hogy elkötelezzem magam egy férfi mellett csak azért, mert félek egyedül lenni, vagy mert unatkozom. Vagy hogy elmondhassam magamról, hogy randizgatok valakivel. Mindegy kivel, csak ne maradjon üresen a Facebookon a párkapcsolati státuszom. Nem akarok olyan kapcsolatba beleugrani, aminek már az elején látom a végét. Nem akarom keresni a nagy Ő-t, mert attól majd értelmet nyer az életem. Azt a férfit szeretném megtalálni, aki mellett minden párkapcsolattal kapcsolatos aggodalmam elszáll, akivel tisztán látom, hogy van igazi jövőnk. Biztos vagyok benne, hogy eljön a nap, amikor találkozom vele, majd akkor minden összeáll, és nem lesz több kétely bennem.
Nem sietek sehova, nem most van itt az ideje.
Nem fogom az összes energiámat és időmet arra pazarolni, hogy keresgéljem a páromat. Jelenleg nincs szükségem a másik felemre. Ezer meg egy érvet fel tudnék itt sorakoztatni, hogy miért nem kell nekem most a párkapcsolat. Mindegyik teljes mértékben megállná a helyét. De őszintén, a nap végén, mindig csak egyetlen érv számít: nem kell párkapcsolatban lennem, mert nem akarok párkapcsolatban lenni.
Inkább arra használom az időmet, hogy magamra figyeljek. Első helyre tettem a tanulást és a karrieremet, mellette pedig a barátaimmal és a családommal akarok lenni. Ha valamit keresek, akkor az nem a nagy Ő, hanem az, hogyan tudnék jól boldogulni az életemben. Jobb emberré szeretnék válni, és szeretném összerakni az életemet, mielőtt még megosztanám egy férfival.
Az egész világ itt van az orrom előtt, arra vár, hogy felfedezzem minden szegletét.
Rengeteg új emberrel kell még találkoznom, ismerkednem, új helyeket kell felderítenem, új emlékeket kell szereznem. Azt érzem, hogy ha most belemásznék egy kapcsolatba, akkor el kellene fojtanom magamban a vágyaimat, álmaimat. Nem tudnék annyi mindent átélni, mint szingliként.
Úgyhogy azt üzenném mindenkinek, aki hozzám hasonlóan az egyedülálló élet mellett döntött: ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen róla. Ne hagyd, hogy mások mondják meg, mit csinálj az életeddel. Ha rólad van szó, te vagy saját magad legjobb tanácsadója, és ha úgy érzed, nem vagy felkészülve egy kapcsolatra, akkor senki más nem szólhat bele a döntésedbe. Tedd magadat az első helyre, legyél egy kicsit önző. Ha párkapcsolatot akarsz, akkor menj és legyen párkapcsolatod. De ha nem akarsz, akkor ne engedj a társadalmi nyomásnak, akkor csak élvezd az élet szépségeit.”
Olvass többet az egyedülálló nőkről:
- 40 hülye kérdés, amit minden egyedülálló nő megkap
- Egyedülálló híres nők harca az örökbefogadásért
- 5 ok, ami miatt az egyedülálló nők erősebbek, mint gondolnánk