A Sáfrány család macskája április elején szájában hozta a vadludat. Először azt sem tudták, mi az, aztán amikor hallották, hogy az a valami csipog, gyorsan kivették a macska szájából. A kis vadludat a macska a Holt-Tisza környékéről lophatta egy fészekből. A család úgy döntött, gondját viseli a madárnak.
A vadlúd a galambdúcban lelt otthonra, és napról napra szemmel láthatóan cseperedett. És gyorsan nevet is kapott, Müzlinek keresztelték. Kedvence – a gyermekláncfű és a dara mellett – a paradicsom. És a vadlúd a nevére is hallgat. Leginkább a nagypapát kedveli, akit árnyékként követ mindenfelé.
Müzli egyszer már eltűnt három napra, a család azt gondolta, biztosan szárnyra kelt a többi madárhoz hasonlóan. Aztán a negyedik napon a polgármesteri hivatal előtt találták meg az elkóborolt állatot. Ezután vágták vissza a tollait, hiszen Müzli már annyira megszokta az emberek közelségét, hogy nem lenne képes a nádasban önállóan boldogulni.
Pancsolót is építettek a madárnak, és Müzli imád beleszaladni, vígan evez a lábaival. Dédelgetik, simogatják a házi kedvenccé avanzsált madarat. Ő pedig meghálálja a gondozást, mert még a kertészkedésbe is szívesen besegít. Gyomláláskor a madár éppúgy húzgálja a gazt, ahogyan azt gazdái csinálják. Hát nem imádni való?
(Szoljon)