Szexelj egy pap szeme láttára
A 16. században a válás Isten ellen való merénylet volt, a nők nem hagyhatták el a férjüket, mindegy, hogy mi történt a házasságon belül. Kivéve Franciaországban, ahol a nők beadhatták a válókeresetet, ha a férj impotensnek bizonyult. Ha a férfi nem akart elválni erre az érvre, akkor úgy kellett a potenciáját bizonyítania, hogy egy bíróság előtt közösült a nejével.
A nyilvános közösülés elején egy csapat ellenőr vetkőztette le a férjet, megcsipkedték a heréjét, hogy lássák, reagál-e a matatásra, majd a bíróság előtt kellett szexelnie a feleségével úgy, hogy közben egy pap és egy sebész tanulmányozta őket közelről. Ha a férfi képes volt az ejakulációra, azzal megmentette a házasságát, de ez kevés férjnek sikerült, a bizarr helyzet nem hozta ki belőlük életük legjobb merevedését, ami ejakulációig kitartott volna. Ezzel szegény férjeket végül csak nyilvánosan megalázták, aminek a híre városszerte elterjedt az esemény után.
Igyon a feleség koszos vizet
A Bibliában elég egyértelműen le van írva, hogy mit kell tenni, ha hűtlenség miatt rossz viszony lenne a férj és feleség között. Ha a férj nem tudta bizonyítani, hogy a felesége megcsalta, akkor papot hívtak, aki a ház porával szennyezett vízzel itatta meg az asszonyt. Ha csalárd volt, akkor elsorvadt a méhe a víztől, ha viszont tényleg nem hűtlenkedett, akkor sokasodhattak tovább.
A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. (…) Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad, és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében.” Forrás
Zárd be magatokat két hétre egy szobába
Romániában 1572 és 1867 között a válószoba bevett szokás volt a házasságok megmentésére, legtöbb esetben sikerrel is használták. Ha egy házaspár a válással kacérkodott, ellátogattak a berethalomi templomba, ahol bezárták őket egy szobába két hétre. A szobában mindenből csak egy darab volt: egy ágy, egy szék, egy tányér, sőt még evőeszközből is csak egy állt a rendelkezésükre. Két hét összezártság után nyilatkozhattak, hogy még mindig szeretnének-e elválni, és ha igen, akkor engedték őket szakítani. Furcsán hangozhat a válószoba, de igazából jól működött, három évszázadon keresztül csupán egyetlen házaspár vált el a két hét együttlét után.
Perelj, ha nem szexel veled a házastársad
Ha a párod már nem remekel a hálószobában, és szex helyett folyamatosan hátat fordít és alszik, akkor pereld be kártérítésért. 2011-ben egy francia nő beperelte a férjét, amiért 21 éve nem hajlandó lefeküdni vele. Konkrétan szexuális szolgáltatások megtagadása miatt nyújtotta be a keresetet, majd meg is nyerte a pert, és a férjének 15 000 dollárt (kb. 4 millió forintot) kellett kártérítésként kifizetnie.
Házasságok kórháza
Kínában hatalmas méreteket öltött a férjek hűtlenkedése, a felmérések szerint a felnőtt lakosság 60 százaléka már megcsalta a párját legalább egyszer, és a házaspárok több mint fele az esküvő utáni első öt évben már fontolóra vette a válást. Erre egyedi megoldást találtak: létrehozták a házasságok kórházát, ahol a párok megpróbálhatják helyrehozni a házasságukat úgy, hogy a szerető is jelen van.
A kórházban a férjnek, feleségnek és a szeretőnek közös nevezőre kell jutnia egymással. Ezek a helyek alapvető tényként kezelik, hogy a hozzájuk érkezők közül a férj a hűtlen fél, és továbbra is meg fogja csalni a feleségét, ezért próbálják elfogadtatni a feleséggel a szeretői viszonyt. Emellett pedig a feleségeknek kurzusokat tartanak sminkből és főzésből, mert természetesen ha a férfi megcsalja a nejét, az csak azért lehet, mert a feleség nem ad eléggé magára és nem eteti jól a férjét.
Add el a feleséged
A 18. és a 19. században a briteknél volt az a szokás, hogy a válni akaró házaspárokból a feleséget kiültették egy székre a város főterére és indulhatott a licit rá. A férj a legnagyobb ajánlatot tévőnek eladta a feleségét, például egy feljegyzés szerint egyszer a feleség elkelt 20 shillingért és egy kutyáért. Meglepő módon, a feleségeknek semmi kifogása nem volt ez ellen a gyakorlat ellen, valószínűleg mire ide jutottak, már úgy gondolták, bárki jobb lesz nekik, mint a férjük.
Harcolj a feleségeddel utolsó vérig
A középkori Németországban a válás helyett a házaspárokat egy arénában összeengedték, hogy halálra verjék egymást. Egy hónapig készülhettek a küzdelemre, aztán egy nézőkkel teli arénában kellett megküzdeniük. A férj kapott egy husángot, a feleség pedig egy zsák követ, amivel üthették a másikat. Hogy kiegyenlített legyen a küzdelem, a férfinek egy gödörben kellett állnia és az egyik keze végig hátra volt kötve. Ha véletlenül mindketten túlélték a küzdelmet, a vesztest kivégezték a harc végén. Az biztos, hogy azok a párok, akik az arénát választották a házasságuk befejezéséhez, már nagyon utálhatták egymást.
Tagadd meg a nőtől a váláshoz való jogát
A múltban azért is tartottak a házasságok olyan hosszú ideig, mert a nőknek nem volt más választásuk, nem volt menekülési útvonaluk. A férfiak elválhattak bármikor, ha akartak, de a nők számára szinte lehetetlenné tették a szakítást. Megváltoztak a dolgok, amikor a nők már olyan jogokat kaptak, amelyek segítségével kimászhattak egy bántalmazó házasságból. Ahogy pedig egyre több joguk lett, úgy nőtt a válások száma, ami valójában jó dolog, ha abból a szempontból nézzük, hogy ennek hatására a nők öngyilkosságának száma 20 százalékkal csökkent. Úgyhogy inkább ne sírjuk vissza a régi, válásmentes időket.
Olvass többet a válásról:
- Válás után a férfiak rosszabbul esznek
- “A feleségem elvált tőlem, mert a poharamat a mosogató mellé raktam”
- Amikor a válás után kezdődik az igazi szívatás