Vajon mit élhet át, hogyan állhat talpra, aki elveszíti magzatát, újszülött kisbabáját vagy abortuszon esik át? Hogyan segíthetünk, ha családtagunkat, barátunkat, ismerősünket éri veszteség? Korunkban, amikor a terhesség és születés közbeni halál tabu, nem tudjuk, mit szabad éreznünk gyászoló szülőként, rokonként vagy barátként.
Singer Magdolna Asszonyok álmában síró babák című könyve azonban közelebb hozza a gyászolók érzéseit, megmutatva a feldolgozás és a segítségnyújtás lehetséges útjait. A kötetben mintegy 30 szülő meséli el fájdalmas történetét és a szenvedéstől a megbékélésig vezető feldolgozás útját, és így közel hozza a gyászoló édesanyák és édesapák érzéseit, megmutatva a segítségnyújtás lehetséges módjait. Az interjúkötet sorstársaknak, szakembereknek és mindazoknak szól, akik megtapasztalták, hogy az élet a tragédiák ellenére is szép.
Tudom, hiábavaló már ezen keseregnem, de állandóan visszaforgatom az időt, és elképzelem, ahogy a szülésznő a mellemre teszi a babámat. Soha nem láttam őt. Most meg kell elégednem egy ultrahangképpel, meg azzal, ahogyan a fantáziámban él.
Singer Magdolna író, újságíró, gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke, a gyász hazai szakértője. Gyászcsoportvezetőket képez ki, válást feldolgozó csoportokat vezet, valamint egyénileg segíti a veszteséget elszenvedett személyeket. Mestere, Polcz Alaine szellemi útját igyekszik követni. Eddig megjelent 16 könyve az emberi sors elkerülhetetlen veszteségeit járja körül.
Egy darabig csendben nézegettük az élettelen kisbabát. Búcsúztunk, próbáltuk megérteni, és elfogadni a felfoghatatlant és elfogadhatatlant.
Meg akartuk nézni, bár az orvos, szülésznő lebeszélt: “Nem baba ez!” De mi megnéztük. És igenis baba volt már. Szomorúan, mégis elfogadóan mondták: Most van egy angyalkánk.