A játék a gyerekek legfontosabb feladata az életben – ha ezt szem előtt tartod, akkor már túl nagy gond nem lesz. Engedd tehát játszani a gyereked, és hagyd, hogy ebben a tevékenységben akadálytalanul kiteljesedhessen!
Nem kell tanítani játék közben
A játéknak nem kell mindenáron valami célt és értelmet adni. Sőt a legjobb az, ha egyáltalán nem foglalkozol azzal, hogy a gyereked játék közben hogyan fejlődhet és okosodhat, mert ha ezzel foglalkozol, akkor óhatatlanul is tanitgatni kezded, és tudat alatt terelgeted a játék folyamát. A legtapintatosabb motiválásra, irányításra sincs szükség ilyenkor: a te egyetlen dolgod, hogy olyan érzelmi biztonságot és nyugodt hátteret nyújts a gyerekednek, amiben feloldódhat, és ami segít neki teljesen elmélyülni a játékában. A játék a tanulás és tapasztalatszerzés egyetlen igazán jó – ráadásul örömteli – formája a gyermekeknek, de ez csak akkor működik, ha nem irányítják őket benne, hanem engedik, hogy felszabadultan utánozzanak és kipróbáljanak közben mindent, amihez kedvük van. Ha nyugodt környezetet és jó játékokat adsz a gyereked kezébe – például építőkockákat, amik nagyszerűen segítik mind az érzelmi, mind a szellemi fejlődését –, akkor biztosítod számára, hogy a játék megfelelően fejlessze. Ennél többre nincs is szükség.
Nem kell nagy felhajtás
Sok szülő követi el azt a hibát, hogy nagy igyekezetében túl sok játékkal “rohanja le” a gyereket: telepakolja az ágyát cuki plüssállatokkal, hézagmentesen feltölti a polcokat a legkülönfélébb játékszerekkel, és egyfolytában újabb és újabb játékokat kínál fel neki. Ettől azonban a gyerek csak zavarba jön, és nem tudja odaadni magát igazán egyetlen játékának sem, amitől nyugtalanná válik, hiszen nincs módja rá, hogy az ösztöneit követve önfeledt, elmélyült játékkal és utánzással tanuljon és fejlődjön.
Hagyd, hogy tapasztalatokat szerezzen
A gondos és gyermeküket féltő anyák elborzadva látják, ha a gyerekük mindenfélét bevesz a szájába játék közben, és azonnal rohannak, hogy onnan eltávolítsák a “veszélyes bacilusforrást”: lemossák, eldugják az adott tárgyat, esetleg még el is magyarázzák a gyereknek, hogy ilyet nem szabad csinálni. Pedig szabad – ennyi bacilus csak erősíti az immunrendszerét –, sőt kell is, hiszen a gyerek így ismerkedik meg az őt körülvevő világgal, amit minden érzékszervével birtokba akar venni, hogy a legtöbb tapasztalatot megszerezhesse róla.
Ne baj, ha felfordulással jár a játék
Idegesítő lehet egy idő után, ha folyton felfordulás és mindenféle zajok kísérik a gyerek játékát: a szétdobáld holmikat össze kell szedni, el kell takarítani az eltört, szétszerelt és masszává marcangolt játékokat. Normális, ha ebből egy idő után eleged lesz. Jobb azonban, ha belenyugszol, hogy ahol fűrészelnek, ott hull a forgács, és ahol játék van, ott zaj és felfordulás is lesz. Ne szakítsd meg a játék folyamatát rendrakással, és ne éreztesd a gyerekkel azt sem, hogy feláll a hátadon a szőr a rendetlenségtől, amit okoz. Engedd, hogy végigjátssza, amibe belekezdett. Majd utána együtt eltakaríthatjátok a romokat.
Hagyd önállóan játszani
Nagyon fontos, hogy minél többet játssz együtt a gyerekeddel, hiszen ő a szülői mintát utánozva tanul meg egy sor fontos szabályt a közös tevékenységekről, együttműködésről, és természetesen eközben erősödik az érzelmi kötődés is köztetek. Azonban ne ess át a ló túloldalára sem: néha hagyd a gyereked egyedül játszani, és add meg neki az “aha élményt”, amikor önállóan fedez fel dolgokat – ez lesz az ő saját tudásának, élettapasztalatának a magja, ami önbizalmat ad neki.
Vonj be más gyerekeket is
Ne feledkezz meg arról, hogy más gyerekeket is bevonj az életetekbe. Minél gyakrabban vidd játszótérre a gyermeked, és hívd meg a kis pajtásait magatokhoz, hogy együtt csináljanak egy jó kis felfordulást a játékukkal. Az egyik legfontosabb tudás, amit a közös játék közben megszerezhet egy gyermeked ugyanis az, hogy miként kell másokkal együttműködnie, hogyan kell tolerálnia más embereket, hogyan érvényesítheti a saját akaratát köztük, és mi módon fogadja el az ő elképzeléseiket is. Az ezzel járó különféle konfliktusok feloldását és normális rendezését semmilyen más módszerrel nem tudja megtanulni, csakis a közös játékkal. Ne tartsd őt ezért búra alatt, és ne féltsd más gyerekekről – egy-két emlékezetes összezördülés más gyerekekkel éppen úgy hasznára válik a csemetédnek, mint a harmonikus, felszabadult, közös játék élménye.
Nem cukorból van a gyerek
A “vigyázz a mászókán!”, “ne ülj fel a hintára!”, “ne rohanj, mert elesel!” típusú aggodalmaskodó intelmeknek nem sok értelme van, hiszen ha akar, a gyereked a legbiztonságosabb helyzetben is képes különféle sebesüléseket szerezni. Jobb, ha beletörődsz, hogy úgysem tudod megóvni őt minden bajtól, és inkább bízol benne, hogy a neked veszélyesnek tűnő játékszerekkel is gond nélkül megbirkózik. A gyerekek egyébként is elég strapabíró konstrukciók, és sokkal kevésbé árt meg nekik egy fenékre huppanás vagy hasra esés, mint a felnőtteknek, és sokkal több haszna van annak, ha játék közben néha szó szerint megbotlanak, mintha soha nem tapasztalják meg a testük és az őt körülvevő tárgyak korlátait, képességeit és törvényszerűségeit. Hagyd, hogy játsszon, és ő egyre ügyesebb lesz majd mindenben – így aztán felnőve is jobban tud majd vigyázni a saját biztonságára és testi épségére.
Még több gyerekjáték az NLCafén:
- 14 játék, amiért gyerekként odáig voltunk
- Digitális vagy analóg? – mindkét játék kell a gyermeknek
- Ezekkel játszanak a gyerekek szerte a nagyvilágban