Gender elmélet a gyerekszobában – lányos vagy fiús legyen egy játékszer?

nlc | 2016. November 01.
Ha békén hagyjuk a gyerekeket, akkor nincs jelentősége a nemi identitás alakulására annak, hogy milyen játékkal játszanak. Elég, ha van miből választaniuk, és ők majd eldöntik, mi is tetszik nekik. Sokkal fontosabb ennél, hogy a játékok támogassák a gyermek éppen aktuális lelki-, testi és szellemi fejlődési szakaszát, erre pedig a kék és rózsaszín játék, a hajas baba és a kisautó éppen úgy alkalmas lehet kislányoknál és kisfiúknál egyaránt, mint a nemi szempontból semleges játékkocka.

A nemi szerepek alakulását szándékosan irányító játékok – pontosabban a szülők ilyen szándékú beavatkozása a gyerekek játékába – sokszor többet árt, mint használ. És most nem a hagyományos játékbaba kontra kisautó dilemmáról van szó, hanem arról a túlzásról, amikor a gyerekek elől teljesen elzárják a klasszikus lányos és fiús játékokat, és semleges környezetet alakítanak ki nekik azért, hogy ne erőltessenek rájuk semmilyen nemi sztereotípiát. Ez a törekvés megfeledkezik arról, hogy legtöbb gyereknek szüksége van a klasszikus nemi mintákra, és arra, hogy a játékaiban ezeket megélhesse, és nem azért követi őket, mert kényszerítik rá, hanem mert ez fakad a természetéből és ösztöneiből.

 

A gyerekek tudják, mire van szükségük

A gender elmélet zászlóvivőinek legnagyobb rémületére a nemi kérdésekben hiperkorrekt svéd óvodákban a felügyelet nélkül hagyott gyerekek a szabadidős játékok során “újratermelik” mindazokat a nemi sztereotípiákat, amiktől a fejlődésükért aggódó pedagógusok szeretnék megszabadítani őket. Magyarul papást-mamást játszanak, a kisfiúk játékautókat tologatnak, a lányok pedig babákat ringatnak. A “felügyelet nélküliség” természetesen itt nem azt jelenti, hogy nincs a közelükben felnőtt, aki figyeljen rájuk, csupán azt, hogy nem irányítják a legfrissebb gender elméletek elvei szerint a kicsik játékát és egymás közötti interakcióit. Más alkalmakkor ugyanis ezekben az óvodákban rendkívül nagy gondot fordítanak arra, hogy még véletlenül se érjék olyan külső hatások a kicsiket, amik bármilyen módon a társadalom által hagyományosan elvárt nemi szerepre kényszerítik őket. Ezért aztán ezekben az óvodákban meg is szüntették a szabad játékidőt a nemi szabadságra és egyenlőségre hivatkozva, és azóta a gyerekek tevékenységeinek minden egyes percét szemmel tartják. Azokról az óvodákról van szó, ahol korábban már gondosan eltüntették gyerekek környezetéből a nemekre utaló színeket, dekorációkat, sőt még a szóhasználatot is (a svédben használt hím- és nőnemű han és hon személyes névmások helyett a semlegesnemű hen szóval illetik az óvodásokat).

Maradjunk a hintaló hátán

Ez a példa csak azt szemlélteti, hogy nem kell mindenáron átesni a ló túloldalára, hiszen a hagyománytiszteletből erőltetett tradicionális nemi szerepek – vagyis hogy a fiúk legyenek fiúsak, a lányok pedig viselkedjenek lányként – semmivel sem korlátozzák jobban a gyerekeket saját nemi identitásuk egészséges fejlődésében, mint a nagy igyekezettel gyakorlatba ültetett gender elmélet. Ez utóbbi ugyanis sokszor azokat a kisgyerekeket kényszeríti a természetük ellen való viselkedésre, akik ösztönösen is a “régimódi” lány és fiú szerepeket akarják megélni. És ők vannak többen.

 

Tudományosan bizonyított tény ugyanis, hogy már egy a 9 hónapos (!) kisgyerek viselkedését is meghatározza a saját neme, tehát már a pici gyermekek túlnyomó többsége is fiúnak vagy lánynak érzik magát, tehát szó sincs arról, hogy a nemi identitásuk semleges lenne az óvodás korban is. Képlékeny és befolyásolható ez az identitás, ez nem is kérdés, de semmiképpen nem semleges. Nem kell tehát túlaggódni a szülőknek ezt a kérdést, és mint sok más esetben itt is legjobb, ha a gyerek ösztöneire bízzuk magunkat, és egyszerűen ráhagyjuk a gyerekre, hogy ő maga válassza ki, mivel és mikor játszana a legszívesebben, mint ahogy azt is, hogy milyen nemi szerepben érzi magát a legjobban.

A szabadjára engedett játék fejleszt jól

A játékválasztás során ezért nem is érdemes túl sokat töprengeni azon, hogy vajon a kék vagy a rózsaszín játék használ-e inkább a gyerek fejlődésének, és a kisautótól vagy a hajas babától válnak-e majd igazi férfivá vagy nővé. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a játékuk megfelel-e az adott életszakaszuknak, és hasznára van-e a gyereknek abban, hogy a motorikus képességeit, fantáziáját, kognitív képességeit és kreativitását fejlessze. Ebből a szempontból egy játékbaba vagy egy távirányítós tűzoltóautó ugyan olyan jó szolgálatot tehet, mint a nemi identitás szempontjából semleges építőkockák, amikkel kisfiúként és kislányként is tökéletesen át tudják magukat adni a játék örömének, és amivel észrevétlenül, külső kényszerítés nélkül is a saját természetes igényeik szerint fejlődhetnek. A lényeg: hagyjuk a gyereket a szabadon játszani!

 

Még több gyerekjáték az NLCafén:

Exit mobile version