Álmos nagyon különleges kisfiú. Talán emlékeztek rá, korábban már írtunk róla, amikor 11 éves bátyja egy csodálatos fogalmazást írt autista kisöccséről. Álmos “olyan tiszta és ártatlan, akár egy kisbaba. Nehéz hozzá közel kerülni, de mégis könnyű, mert bár másképp működik, mint a többség, de gyakran mosolyog, jókedvű, és mindenkit úgy fogad el, amilyen. Amit csinál, teljes átéléssel csinálja, beleadja szívét-lelkét. Egyedül van, de mégsem magányos, és a maga módján ragaszkodik emberekhez” – írta róla akkor testvére, Milán.
“Anya, kapcsold be a rádiót!”
Én már készültem, Petőfire állítottam, gondoltam, duma, zene itt is van, talán észre sem veszi. Észrevette.
“Anya, Class FM-et, ez nem jó!“
Na most bajban vagy, Pohánka anyuka!
“Nincs Class FM. Megszűnt, édesem.“
És érzem, hogy ez itt és most és pláne neki halovány, gyenge magyarázat. Hátul hangos szipogás, kétségbeesett arc a tükörben, szívem szakad, hiszen képtelen vagyok megértetni ezt a helyzetet. Odakapcsolok.Villog a Class FM felirat, néma csend az éterben.
“Látod! Nincs! Már nincs Class, de van másik szuper rádió!“
“Anya! Hívd a rendőrséget! Meghalt a Rádió!“
Két napja sírva megyünk suliba, gyászolunk.
“Bár még mindig hiányzik nekünk Balázs és csapata, a szociális történet megtette hatását. Álmos így megértette, hogy nem tetszik nekünk ami van, de most ez a helyzet. Mikor újra lesznek az éterben, nem lesz szükség erre a furfangra, hogy visszaálljunk, biztos vagyok benne. Most másik rádiót hallgatunk ugyan, de nekem az a legfontosabb, hogy így lett a hajnalból újból nyugodt reggel. Ja, és Álmos üzeni: Kitartás, Feri! Hogy miért csak Feri, ez amolyan Álmos-féle rejtély, de szerintem ez a biztatás legalább annyira szól saját magának, mint Rákóczi Ferinek.“
