A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
2016. június 16. Ez volt az a nap, amelyről Jared Decker úgy hitte, élete legboldogabb napja lesz majd. Aznap reggel indult meg a szülés feleségénél, Sharrynél. Izgatottak voltak és nagyon várták, hogy végre karjukban tarthassák első gyermeküket, akinek megszületéséért három évig küzdöttek. Aztán az események borzalmas fordulatot vettek.
A vajúdás még rendben zajlott, úgy tűnt, teljesen átlagos szülés vár Sharryre. Jared el is szundított felesége ágya mellett a kórházban, nem sokkal később azonban a monitor sípolására riadt fel. Hirtelen egy csomó orvos termett körülöttük és már vitték is Sharryt a műtőbe.
Halálra rémültem, azt hittem a picivel van valami komoly baj. Az meg sem fordult a fejemben, hogy Sharry élete lehet veszélyben.
Pedig a helyzet éppen ez volt. Röviddel később az doktorok tragikus hírt közöltek vele. Sharry súlyos allergiás rohamot kapott, amikor a vérkeringésébe bekerült a magzatvíz, és a 30 éves nő szervei leálltak. Hiába küzdöttek érte az orvosok, nem élte túl a szülést.
Kisfiukat azonban császármetszéssel sikerült időben világra segíteni, így a kis JJ makkegészségesen látta meg a napvilágot.
Az egész világom darabjaira hullott akkor – emlékszik vissza Jared.
Pokoli hetek következtek, amikor a férfinak meg kellett barátkoznia az özvegység és az egyedülálló apaság gondolatával. Feleségével 12 éve voltak elválaszthatatlan lelki társak és barátok is. A veszteség iszonyatos volt Jared számára.
Álmatlan éjszakák, zokogás Sharry sírjánál és a nő naplójának olvasgatása– ezek a dolgok jelentettek a fiatal férfinak kapaszkodót a túléléshez.
Érezni akartam őt, minden lehetséges módon.
Miközben közös emlékek után kutatott, talált Sharry laptopján néhány audio file-t, amit nem tudott megnyitni, ezért a Reddit-felhasználóihoz fordult segítségért.
Bíztam benne, hogy talán érkezik egy vagy két segítő válasz, de álmomban sem gondoltam volna, hogy több tucatnyit kapok. Egészen megindító volt az a sok kedves szó és az együttérzés, amit idegenek tömegétől kaptam.
És rövid időn belül megérkeztek az áhított zenei file-ok is. Sharry dalai voltak, amiket maga írt és énekelt felvételre. Az egyikben azt énekelte:
Ne aggódj értem, töröld le szépen a könnyeidet, és halkan csukd be magad után az ajtót.
Jared úgy éli meg, hogy ez volt a felesége utolsó üzenete számára. A dalokat azóta letöltötte a telefonjára, és számtalanszor meghallgatta. Amikor a kisfiát altatja, akkor is gyakran Sharry dalai szólnak a háttérben. Azt mondja, ez mindkettőjüket megnyugtatja. És a dalokon kívül volt még valami Sharry hagyatékában, amit Jared azóta iránytűnek tekint. A nő írt a naplójába egy hosszú listát arról, mi mindent szeretne még átélni az életben. Például látni az északi fényt, pucéran táncolni az esőben, elutazni Indiába és megtanulni spanyolul.
Jared úgy tekint a bakancslistára, mint egy útitervre, amit kisfiával közösen fognak bejárni, így adózva Sharry emlékének.
A kis JJ egyébként pénteken lesz féléves. Van már két foga, kúszik-mászik és nagyokat alszik. Apukája rendszeresen beszámol a Facebookon az életükről. Már ezer követője van.
