Nagyjából tíz éve történt, hogy eddigi életemben először – és remélem, utoljára – egyedül karácsonyoztam. Nem szó szerint voltam egyedül, ugyanis fizikailag körülöttem volt a családom, de ennek ellenére totálisan egyedül éreztem magam. Pont az ünnepek előtt ért véget a kapcsolatom, és úgy utaztam haza, hogy erről nem beszéltem otthon senkinek. Még magamnak sem tudtam bevallani, hogy vége, pláne nem másoknak, beleértve a hozzám legközelebb állókat is. Megpróbáltam felvenni a műmosolyt – nem sok sikerrel, ugyanis egyfolytában azt kérdezgették tőlem, hogy mi bajom van. Amikor csak lehetett, elvonultam a szobámba, hogy megnézzek egy vidám, ugyanakkor szívmelengető filmet, ami két óra erejéig felráz egy kicsit, és segít felejteni, valamint valami emberszerűt csinál abból a lelki roncsból, aminek akkor éreztem magam. A most következő lista jó néhány filmje – további karácsonyi filmeket itt találsz – megjárta akkor a DVD-lejátszómat.
Wonder Boys – Pokoli hétvége
(2000)
A film a magyar alcíme ellenére egyáltalán nem pokoli, sőt pont az ellenkezője, de az stimmel, hogy egyetlen hétvége leforgása alatt játszódik. Főhőse egy kissé habókos irodalomprofesszor (Michael Douglas egész karrierje legszerethetőbb szerepében), aki írt egy sikerkönyvet sok-sok évvel ezelőtt, és azóta is annak a dicsfényében sütkérezik. Egy hétvégén összeomlik az élete, amikor nemcsak a felesége hagyja el őt, hanem könyvkiadójától megérkezik a szerkesztője (Robert Downey Jr.) is egy transzvesztita társaságában, hogy sürgesse az új könyvét, az egyik diáklánya egyre jobban hajt rá, a kapcsolata a szeretőjével váratlan fordulatot vesz, és az egyik legtehetségesebb diákja is komoly bonyodalmat okoz. Ebből az óriási káoszból aztán egy nagyon pörgős, kicsit elgondolkodtató és nagyon szerethető másfél órás film kerekedik ki.
A herceg menyasszonya
(1987)
Hazánkban kevésbé ismert ez a nyolcvanas évekbeli pompás élőszereplős mesefilm, pedig hazájában kultikus státusznak örvend. A filmben egy nagyapa (Peter Falk) mesél a beteg unokájának, aki eleinte hallani sem akar egy újabb hercegnős, nyálas románcról, ezért a nagyapa a szokásosnál viccesebben és akciódúsabban meséli el Boglárka (Robin Wright) hercegnő történetét, akit erőszakkal férjhez akarnak adni, de az igaz szerelme egy kompánia élén egy agyafúrt tervvel a kiszabadítására készül. A herceg menyasszonyában az a legszuperebb, hogy egyszerre van meg benne a mesék ártatlansága és tisztasága, a humora mégis annyira eszes, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is ugyanúgy imádják, és az igaz szerelemnek karácsonykor különösen nehéz ellenállni.
Aranyoskám
(1982)
A “férfi beöltözik nőnek, mert az mennyire vicces már” típusú filmek többsége inkább az alpári, egyszerű humor felé hajlik, de az Aranyoskám szerencsére kivétel ez alól. Dustin Hoffman teljesen komolyan vette, hogy milyen kihívás elé állíthat egy férfit, ha megpróbál hónapokig nőnek öltözve létezni, és kettős életet élni, ráadásul egy menő, kórházas szappanopera sztárjaként, és pont ez a komolyság lett a film legfőbb humorforrása. Az Aranyoskám pont attól annyira szerethető, hogy egyszer sem megy el az olcsó poénkodás irányába, hanem attól lesz vicces, hogy őszintén mutatja be a folyamatot, amikor egy férfi elkezdi igazán megérteni a nőket.
Holdfény királyság
(2012)
A gyerekkori első, még teljesen ártatlan szerelem érzését hitelesen elkapni szinte már tudományos teljesítmény, és a mindig csodás mesevilágokat felépítő Wes Andersonnak sikerült a dolog. A Holdfény királyságban egy kisfiú és egy kislány szökik el együtt egy szigeten 1965 nyarán, és a cserkészetben tanultakkal akarnak felépíteni maguknak egy saját kis birodalmat valahol az erdő közepén, távol a szülőktől és a felnőttektől. Természetesen ezt a felnőttek nem hagyhatják annyiban, és kereső expedíciók indulnak a nyomukban, amit a rendező üdítő bájjal és játékossággal mutat be. A filmben az a legjobb, hogy meg tudja mutatni, milyen mesevilágot építenek fel maguknak a gyerekek, hogy távol legyenek a felnőttek meséket romboló nyers és követelőző világától.
Durr, durr és csók
(2005)
Szódával még karácsonyi filmnek is elmegy, ugyanis a Durr, durr és csók története karácsonykor környékén játszódik. Első blikkre furcsa választásnak tűnhet, mert ebben az eltűnt lány utáni nyomozásról szóló filmben annyi hulla van, mint karácsonyfán az égő, mégis van benne valami bizsergető optimizmus, ami még a sok erőszakos jelenetet sem teszi elviselhetetlenné. Ám amiért a Durr, durr és csók a feelgood filmek táborába sorolható, az egyértelműen a szereplők közti kémiának köszönhető. Robert Downey Jr. és Val Kilmer állandó adok-kapokja csodálatosan szórakoztató, míg Downey Jr. és Michelle Monaghan piszkálódásokkal és múltbéli sérelmek előhozásával teli románca pedig annyira aranyos és őszinte, amennyire őszinte csak lehet egy hollywoodi krimivígjátékban. Az pedig csak hab a tortán karácsonykor, hogy Monaghan szexi télapóruhában tölti a filmidő nagy részét.
Legénylakás
(1960)
A film nem véletlenül került a listára, ugyanis hősei épp az ünnepek idején maradnak egyedül, és részben ennek köszönhetően találnak egymásra. A Jack Lemmon és Shirley MacLaine főszereplésével készült mozi sokáig szívfájdítóan szomorú, ám a rendezőjébe, Billy Wilderbe szorult annyi emberség, hogy szerethető, emberi hőseit ne hagyja magukra, hanem egy egyszerűségében is boldog végkifejletet kanyarítson nekik. A sztori egy multicég alkalmazottjáról szól, aki a főnökeinek időnként kölcsönadja a legénylakását, hogy ott huncutkodjanak a szeretőikkel, sőt egy idő után ez már elvárás lesz felé a főnökség részéről. A gondok akkor kezdődnek, amikor hősünk megtudja, hogy az egyik fickó épp azzal a liftes lánnyal jár oda, akibe ő titokban szerelmes.
Elbaltázott nászéjszaka
(1993)
A kilencvenes évek egyik méltatlanul alulértékelt vígjátékában Charlie (Mike Myers) egyszerűen parázik a tartós kapcsolatoktól, és mindig talál valami rossz kifogást, hogy elmeneküljön, amikor a dolog elkezd komollyá válni. Csakhogy Harriet (Nancy Travis) személyében megismerkedik az igazival, és úgy dönt, befejezi agglegény életmódját, és feleségül veszi a nőt. Már készülnek a nagy eseményre, amikor Charlie elkezdi azt gondolni, hogy leendő neje valójában az újságokból ismert nászutas gyilkos, aki a férjeit a nászéjszakán teszi el láb alól. Az Elbaltázott nászéjszaka teli van varázslatosan kattant figurákkal, és egyszerre csupa szív, romantikus mozi, és üdítően őrült komédia, teli egészen váratlan pillanatokkal.
