“Helló, idegen! A nevem John, márciusban leszek 5 hónapos, és most repülők először. Próbálok majd nagyon jól viselkedni, de előre is elnézést, ha valamin kiborulok, megfájdul a fülem, vagy megijedek valamitől. A fogaim is most jönnek, szóval lehet, hogy fájni fognak. Anyukám összeállított neked egy csomagot – fülhallgató is van benne, ha nem akarod hallgatni a szerenádomat. Jó repülést!”
Ilyen és ehhez hasonló leveleket és csomagokat osztogatnak az anyukák a repülőn, annak reményében, hogy így kevésbé gyűlöli őket egy repülőgépre való ember, amiért sír a kisbabájuk. De tényleg az anyukák hibája, és tényleg elnézést kell kérni egy nyűgös babáért?
Cassie Murdoch, a Mashable-n írta meg őszinte üzenetét, amiben azt fejtegette, nem kell az édesanyáknak bűnösnek érezniük magukat egy síró gyerekért.
Murdoch szerint persze nem ezekkel a szülőkkel van baj – ők csak próbálnak rendesek lenni, és persze megkímélni magukat a cöccögő, szemforgató utasoktól, akik úgy néznek arra a babára, mintha egy kanál vízben akarnák megfojtani. A neten elterjedt szupermamák és tüneményes babák na meg a kis “szeretetcsomagok” azonban teljesen valószerűtlen elvárásokat támasztanak a babával repülő szülők felé.
“Ha a babám sír, persze idegesítő... – kezdi Murdoch –, de van egy rakás másik idegesítő felnőtt is a repülőn. Egyszer egy olyan ember mellett ültem, aki három bűzölgő tonhalas szendvicset evett meg… azért senki nem adott szeretetcsomagot.”
Szóval a babák sírnak, igen. A repülőn meg elég valószínű, hogy fognak. Nem valami kellemes, de talán el tudjuk viselni – mint a tonhalszagú férfiakat is.