Most olvasom az egyik ismerősöm falán az egyik világhírű üzleti magazin Legyél jobb! rovatának szösszenetét arról, mit csinálnak a sikeres emberek reggel fél nyolc előtt.
A teljesség igénye nélkül: limonádét isznak, lekapcsolódnak (a netről), edzenek, kitűznek egy napi célt, egészségesen reggeliznek, gyakorolják az éber meditációt.
Nos, egyrészt kissé sértve érzem magam és üzenem a magazinnak, hogy én épp így vagyok jól, ahogy vagyok, és ebben eléggé sok munkám fekszik, úgyhogy eszem ágában sincs ennél jobbnak lenni, de ez valószínűleg őket cseppet sem érdekli.
Másrészt elmondom akkor, hogy én mit csináltam ma reggel nyolc előtt.
Felöltöztem, főztem magamnak egy kávét, megmosakodtam, a növésben levő hajammal meg sem próbáltam mit kezdeni. Fogat mostam, átmentem a kazánházhoz és begyújtottam. Feldobtam az ebédet (zöldborsófőzelék sült kolbásszal), megcsináltam a kislányomnak a reggeli kakaót, kicseréltem a kutya vizét. Felébresztettem a férjem és a gyerekünket, dünnyögtem nekik egy sort és elénekeltem, hogy jó reggelt, itt a tej, öltözködni kell, szerbusz, paplan, szerbusz, párna, váljunk gyorsan el!
Becsomagoltam a férjem ebédjét, felöltöztettem a gyereket, megfésültem, befontam a haját, hogy ne lígjen-lógjon az oviban, megmostuk együtt a fogát, összekészítettem a pót-pót-dagonyaruhát az oviba.
Kiszellőztettem a hálóban, majd bevetettem az ágyat. Átöltöztem, elvittem a gyereket oviba, beszéltem pár szót az óvónővel, beírtam magam a farsangi bálra a sós sütihez és a gyümölcshöz.
Hazajöttem (most van nyolc óra), lefőztem még egy kávét, megnéztem a tüzet, vittem be egy mázsa brikettet, ittam egy joghurtot, beraktam egy adagot, válaszoltam négy e-mailre, és leültem írni.
Valahogyan mégsem sikeresnek, hanem kurva fáradtnak érzem magam. De biztos azért, mert kimaradt az éber meditáció meg a limonádé.
“Te mindig morogsz valamin? Ezek csak ötletek, tanácsok a cikkben!” – kommentelt egy másik ismerősöm. “Én?! Ez nem morgás, ez egy Másik Magyarország” – válaszoltam.
Egy nagyon másik Magyarország. Mert nyilván van vagy húsz-huszonöt olyan sikeres – ó, jut eszembe, mi a vattafakk a siker üzletimagazin-szempontból? – ember egész Magyarországon és még a Dunántúlon is, aki így kezdi a napot, és abban is biztos vagyok, hogy vannak olyanok, akiknek ezek a tanácsok, tippek és ötletek mérvadóak, addig nekem, aki a reggel álomittas fejjel zónázó és négyes-hatosozó szürke masszához tartozom, kimondottan dühítő és értetlenséggel tölt el, amikor bárki azt akarja velem elhitetni, hogy a sikerhez nem kőkemény munka, buktatók, sok kudarc, sok sírás, fogcsikorgatás, dac, elszántság, bátorság, kockázatvállalás, sok idő és kitartás kell, hanem az, hogy reggel elmenjek edzeni és limonádét igyak. Fél tízkor a siker meg potty, odaesik az ölembe.
Ne limonádézz. Csináld, küzdj, dolgozz meg érte! A sikerhez kemény munka kell. A többi: szerencse, kapcsolatok, jó helyen jó időben lenni – csak ahhoz szegődnek, aki dolgozik. Ne csatlakozz le, csatlakozz! Azokhoz, akik használják az eszüket!