Adamet hároméves korában diagnosztizálták autizmussal, és akkor szülei mindent megpróbáltak, hogy megadják neki a legjobb fejlesztéseket, a lehető leghatékonyabb segítséget. Az anyagi keretek szűkössége és a tény, hogy Adam mellett két másik gyereket is nevelniük kellett a szülőknek, nem tette egyszerűvé a dolgot.
Néhány évvel később ismerkedtek meg az autista gyerekekkel foglalkozó segítő állatokkal: a szülők azonnal kapcsolatba léptek egy speciális szervezettel, és igényeltek Adam mellé a Grant nevű kutyust, aki most már több, mint hat éve hűséges társa a kisfiúnak.
Adam beszámolója szerint a kutya nagyon szereti őt, ő pedig mindig figyel rá, hogy megsimogassa a fülét és megpaskolja a fejét.
A testvérek beszámolója szerint Adam igazi barátra lelt a kutyában, aki ráadásul nagyon sokat javít Adam biztonságérzetén közlekedés közben, ugyanis mindig kapaszkodhat a kutyába. Grant Adam alvási szokásait is teljesen megváltoztatta: a fiú nagyon sokáig csak szülei ágyában volt hajlandó aludni – most a szobája közepén álló sátrát osztja meg legjobb négylábú barátjával.