Próbálsz erős maradni, de mikor hazamész, leveszed a műmosolyt az arcodról, lefekszel, és nem tudsz nem rá gondolni. Tehetetlen vagy, csak ő jár az eszedben, és azt kívánod, bárcsak ne lenne minden ilyen komplikált köztetek. Nem tudod, hova tűnt a szerelem, hogy sikerült ennyire félre a kapcsolatotok, hogy ilyen rossz lett minden. Megértelek, a fájdalom és az üresség beette magát a bőröd alá.
Hosszú üzeneteket írsz neki, hogy aztán kitöröld mindet. Követed az életét minden létező közösségi oldalon. Hagyod, hogy bekebelezzen, amivel lassan kinyírod magad.
Már nem az a férfi, akibe beleszerettél, és nem tudod, mikor változott akkorát, hogy rá sem ismersz, de kétségbeesetten szeretnéd visszakapni. Úgy, ahogy régen volt. Szeretnéd, ha látná, milyen rossz, amit csinál, de ő csak bűnbakokat keres, hibáztatni akar, rárakja másra a dühét és a problémáit. Ez a bűnbak pedig te lettél. Túl makacs ahhoz, hogy elismerje, hibázott, és túl nagy idióta, hogy bocsánatot kérjen.
Az ilyen pasik nem érdemelnek olyan lányt, mint te. Mégis odavagy érte, mert megmutatta az elején azt a kedves oldalát, aminek nem tudtál ellenállni. Régebben a tenyerén hordozott, cuki volt, és fontosnak érezted magad mellette, de ez egyszer csak elmúlt. Olyan volt, mintha átkapcsoltak volna benne egy kapcsolót, te pedig ott álltál és nem értetted, hogy miért nem érdekled már többé. Egyoldalúvá vált a kapcsolat: egyfolytában utána kellett ellapátolnod a káoszt és gyötrelmet.
Te pedig lapátoltál szorgosan, mert ilyen fajta vagy, mindig megpróbálod megjavítani azt, ami eltörött, mert túl nagy a szíved. De őt ez nem érdekelte. Nem mozdította a kisujját sem. Nem mutatta, hogy egy kicsit is számítanál neki.
Olykor, amikor bizonytalannak érezte a helyzetét, pár napra visszatért a kedves énje, de csak azért, hogy reményt ébresszen benned.
Maradtál, mert felidézte, milyen jó volt együtt régen. Visszafogadtad, hittél neki, amikor azt mondta, mostantól máshogy lesz minden, hogy aztán ott folytassa, ahol abbahagyta, gúnyolódva, megalázva, izolálva téged.
Ilyenkor újra meg újra elhagytad, összezavarodva, összetörve. Azt mondtad magadnak, most erős leszel, nem mész vissza hozzá, leszarod magasról. Ennek pedig mindig az lett a vége, hogy igenis visszamentél, mert ő a te gyenge pontod, olyan régen ismered már, hogy túl ijesztő továbblépni nélküle. De ezúttal nem mehetsz vissza. Most már veszélyes és kifejezetten egészségtelen döntés lenne.
Most van itt az ideje, hogy egyedül állj talpra, még akkor is ki kell tartanod, amikor szíved szerint feladnád. Tudod jól, hogy nem érdemel meg téged. Tudod te is, hogy olyan ember való melléd, aki törődik veled. A saját félelmeiddel kell most megküzdened. Ne menj vissza hozzá, sokkal jobb neked nélküle. Bátrabb, boldogabb, erősebb és magabiztosabb vagy egyedül. Abba kell hagynod ezt a játszmát. El kell engedned végleg. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de hiszem, hogy meg tudod csinálni. Itt kell véget vetned ennek az ördögi körnek, amibe beleragadtál. Képes vagy rá.