Az ausztrál férfi valójában már egy évvel a nagy kérdés feltevése előtt megelőlegezte a lánykérést, igaz, erről semmit sem tudott kiszemeltje. Mondjuk az eljegyzési gyűrűt ettől függetlenül is viselte: Terry egy kézzel készített, fa nyakláncot ajándékozott barátnőjének első évfordulójukon, ebbe rejtette a gyűrűt, anélkül, hogy erről bármit is szólt volna kedvesének.
Anna több mint egy éven keresztül teljesen gyanútlanul viselte a nyakláncot, mire Terry egy napon elkérte tőle, egy késsel felpattintotta a falemezeket, és felfedte az ékszer belsejében lapuló eljegyzési gyűrűt. A lány természetesen igent mondott a hiperromantikus lánykérésre, bár miután realizálta, hogy a gyűrű végig a nyakláncban volt, úgy reagált, ahogy minden épeszű ember tette volna: “Te idióta, simán elveszthettem volna!”