Panka olyan számomra, mint egy tündérke: mindenkor csak jót cselekszik, sosem bántott senkit, hittanra jár, beszélget az angyalokkal, és érdekli Isten. Az iskolában kitűnőek az eredményei, sok mindenben kiemelkedően teljesít, és megdöbbentően széles szókinccsel rendelkezik, amit nem fél használni. Nincs bennem apai elfogultság, ha azt mondom, az átlagosnál jóval fejlettebb szellemi képességű kislány. Felnőtteket megdöbbentő véleménye van a világról és a működéséről, ami pedig nem működik benne jól, azt majd megváltoztatja, ha felnő. Legalábbis ezt ígérte nekem még ötévesen.
Hatévesen elszenvedte, ahogyan szülei békében és barátságban elváltak, én pedig elköltöztem. Megértette már akkor, mi miért történt, elfogadta, és megbarátkozott az új felállással, hogy apának később barátnője lett – akivel megszerették egymást, igaz barátnői lettek egymásnak. Igazi tiszta lelkű angyalként van jelen az életünkben.
Mostanában azonban elkezdett esténként sírni, sokkal többször betegszik le, mint eddig, és nagyon intenzíven kezdte el hasonlítgatni magát a többi kislányhoz. Egyetlen dolog van, amiért kevesebbnek érzi magát mindenkinél, ami átkos bélyeget nyom a mindennapjaira: nem az a nádszálvékony típus. Van egy kis pocakja és vastagabbak a combjai az átlagosnál. Ezzel nem is lenne baj, ha a kis barátai és az osztálytársai nem hívnák fel erre a figyelmét nap mint nap. Gúnyosan kacagnak, ledagizzák, és csúfolják őt. Kedvük szerint tiporják az önbecsülését.
Illusztráció: Ferencsik Borbála
S hogy miből táplálkozik ez a savanyú, bűzös méreg, amit okádnak rá? Csak abból, hogy az osztályban Pankába szerelmes a legtöbb fiú. Hogy a legokosabb, legszebbnek hitt kisfiú pont Pankába szerelmes, és ők együtt jól megértik egymást. Fellángolt az utálat, amikor a két gyerek egymás mellé ült év közben. A lányok csoportosan, dacszövetségben körülállták Pankát és szidták, lökdösték – sírásig. Abban a korban vannak, amikor a fiúk fogdossák a lányokat, csapkodják a feneküket. A lányoknak tetszik a kitüntetett figyelem, kivéve az én Pankámat, aki szégyelli a testét. Miattuk.
Ostoba módon nemcsak a gyerekek tesznek különbséget, hanem a tanárok is. A tornatanár Pankának és még egy kislánynak nyilvánosan azt mondja az órákon, hogy “nektek nem kell kötélre mászni!”. Panka pontosan tudja, hogy ez miért van.
Mi, szülőként hiába erősítjük meg őt nap mint nap abban, hogy nekünk ő a legszebb kislány a világon, és higgye el, semmilyen probléma nincs azzal a pocakkal, amit annyit néz a tükörben. Ő szomorúan és undorral bámul magára, pedig teste még fejlődik, ráadásul rengeteget sportol.
Persze, tudjuk, meg kell tanulnia megvédenie magát, mert ez a nyomorult világ ma hangsúlyosan erről szól, az én türelmem apaként azonban most fogyott el. Tűrtem, vártam, reméltem, hogy leszállnak Pankáról a gyerekek, de nem teszik. Hiszem, a gonoszságot, amivel mindezt teszik, otthonról hozzák, az ilyen kegyetlen viselkedés nem egy kilencéves gyermek sajátja. Látja otthon a mintát, tanulja a szüleitől, hogy saját érdekei mentén hogyan kell eltaposni a másikat. Pedig nem eltiporni és megszégyeníteni kellene egymást, hanem megelőzni a tanulásban, szorgalomban, és megértetni velük, hogy az, ha valakinek a testi adottságai esetleg nem olyanok mint az övék, az nem hiányosság.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mi a helyes lépés, végül úgy döntöttünk, gyermekpszichológushoz fordulunk segítségért, az érintett szülőknek és a testnevelő tanárnak pedig négyszemközt mondom el a véleményem.
Persze már előre tudom, mire számíthatok tőlük. Látom a gyermekeiken.
Nagyon jó hozzáállás a szülők részéről az érzelmi támogatás, valamint annak a kihangosítása, hogy ők elfogadják, szeretik és tökéletesnek látják a lányukat úgy, ahogy ő van – mondja Scheili Adél pszichológus. – A csúfolás miértje, miszerint Pankába szerelmes az összes fiú, és a lányok féltékenységből csúfolják, piszkálják, valószínűleg a gyermek elmesélésén keresztül jutottak el a szülőköz. Azaz Panka is tudja, hogy a féltékenység és az irigység a csúfolás oka, de lehet, hogy még nem kötötte össze a kettő tartalmat – a féltékenységet és a külsővel való piszkálást – olyan szorosan, amennyire kell. A szülőknek ideje elbeszélgetni Pankával az irigység és féltékenység jelenségéről: hogy ha a másik rosszindulatból ki akarja szemelni az áldozatát, és piszkálni akarja, akkor mindig tud találni rá okot. És mivel senki nem tökéletes, mindenkire lehet találni olyat, amiért lehet csúfolni. De ez nem azt jelenti, hogy a gyermeknek a saját egyediségét, “tökéletlenségeit” kellene górcső alá vennie, és megutálnia. Nem, ezzel arra hívjuk fel a figyelmet, hogy senki sem jobb nála, mindenkin lehet “hibát” találni. És ahelyett, hogy a saját tökéletlenségünkre, és magunkra lennénk mérgesek, amiért “nem vagyunk tökéletesek”, ahelyett ezt a haragot, szomorúságot másra, az elkövetőre lehet irányítani. Panka saját magát érzi értéktelennek, pedig azt kell észrevennie, hogy nem ő a tökéletlen, hanem a másik, amiért ehhez a csúfolódáshoz folyamodik.
A szülői megerősítés és támogatás még sokféle módon tud a gyermek tudatáig eljutni, ebből most kettőt emelnék ki, mindkettő egy téma köré csoportosul: a test mint funkcionális segítőnk, és nem pedig csupán esztétikai “ékszerünk”.
Egy ötlet: menjünk el a gyermekünkkel kirándulni, vagy bármilyen kinti, szabadtéri sportot űzni! Egyrészt a természet nagyon jótékony hatással van az agy kikapcsolására, ilyen problémák ideiglenes hátrahagyására, másrészt nincs olyan elem vagy személy, akihez hasonlítgatni lehetne magunkat. Valamint a gyermek figyelme önkéntelenül is bentről, saját magáról kintre fog irányulni, mivel a természet adta ingerözön teljesen lefoglalja a gondolatait. A szabadban űzött sport még egy jótékony hatással bír: beszélgethetünk gyermekünkkel arról, hogy milyen csodálatos az, hogy képesek vagyunk járni, futni, játszani, milyen sokféle dolgot vagyunk képesek az izmainkkal megtenni, és hogy micsoda teljesítményekre képesek azok a combok! Vegyünk egy példát! Pankát elviszi a szülője egy egész napos, 20 kilométeres túrára, és beszélgetnek arról, hogy milyen csodálatra méltó, mennyi erővel bír a lábunk, és ahogyan végigvisz bennünket akár több 10 kilométeren is. Másnap lehet, hogy csúfolni kezdik az osztálytársai, hogy vastag a combja… Ekkor Panka – akár magában, akár hangosan kimondva – leszerelheti ezt a támadást azzal, hogy az ő lábai előző nap végigvitték 20 kilométeren, a másik kislányt meg a vékonyka lábai nem biztos, hogy végigvinnék…
A szülők által bevethető támogatás lényege, hogy a kislánynál nézőpontváltást tudjanak elérni. Például egy ilyen idős gyermekkel lehet beszélgetni a mozgásukban korlátozottak nehézségeiről. Látva ezt a teljesen más világot, ahol más szintű problémákkal kell megküzdeniük az embereknek, a saját teste tökéletessége a hála érzését fogja benne előhozni.
Másik fontos dolga a szülőnek, hogy Panka viselkedés változása esetén önmagát is megvizsgálja. Mi változott mostanában a szülő életében? Milyen a viszonya a szülőnek a saját testéhez? Történt-e mostanában a családban olyan esemény, ami feszültséget generál a szülőben, hiszen ezek a feszültségek sok esetben a gyermekben manifesztálódnak.
Ha túlsúlyos a gyermek, akkor felmerül a gyanú, hogy a szülő nem érzi elég jó szülőnek magát, és az érzelmi hiányokat etetéssel próbálta és talán még mindig próbálja pótolni, ami egy felnövekvő test és fejlődő psziché esetében akár evészavarrá is válhat. Ebben az esetben a csúfolódás során megélt rossz érzések gyökere akár az evészavart előidéző pszichés állapot is lehet.