Emma harmadik gyermekként érkezett a családba. Két bátyja mellett Katáék a férje előző házasságából származó két fiút is nevelték. Már a szüléskor kiderült, hogy Emmának szívbetegsége van. Kata akkor kezdett el blogot vezetni. “Épp műtét előtt álltunk, és én így tudtam kiadni magamból a feszültséget. Amikor a gyerekek aludtak, rögtön odaültem a géphez. Elterelte a gondolataimat.“
A blog afféle “ilyen az élet három gyermekkel” napló volt. “Együtt alkottunk, játszottunk, fotóztunk” – meséli Éva. Bár pokoli nehéz volt, akkor is folytatta az írást, amikor a blog indítása után két héttel a betegség legyőzte a kislányát. “Úgy éreztem, az egyetlen gyógyír az lehet, ha segítek másoknak. Anyaklubot hoztam létre, és elvégeztem egy coach képzést, vagyis életvezetési tanácsadó lettem. A coaching lényege, hogy nem a múlton rágódunk, hanem a jelenre figyelünk, és keressük a megoldásokat a problémákra.”
Kata és Emma annak idején három és fél hónapot töltött a koraszülött-intenzív osztályon, és azt látták, hogy a kisbabákat teljes erőbedobással próbálják stabilizálni a szakemberek, de arra nincs idejük, hogy az anyák lelkével is foglalkozzanak. Kata vállalta ezt a feladatot. Megkereste a kórházat, ami sokáig nekik is “második otthonuk” volt, és megkérdezte, bejárhat-e beszélgetni. Nyitottan fogadták.
“A koraszülés mindig egyfajta elakadás, egy nem várt fordulat, vagyis nem lehet rá felkészülni. Ettől még nem feltétlen van szükség terápiára, de az jó, ha valaki segít megoldásokat találni. Ez a helyzet iszonyatos logisztika is a családnak, pláne, ha nagyobb testvérek vannak otthon.“
Kata rájött, hogy legjobb, ha vegyes csoportokat tart, vagyis összehozza a klinikán épp bent fekvő, összeomlott, babájukért aggódó anyákat olyanokkal, akik már szerencsésen hazatértek, és behozzák magukkal a felépült babákat. “A kórházakban sokszor előfordul, hogy a koraszülöttek mamáit egészséges újszülöttekkel altatják együtt, miközben az ő babájuknak az életéért küzdenek az intenzíven. Ezért először nem voltam biztos benne, hogy jó, ha a beszélgetéseken is egészséges babákat látnak, de kiderült, hogy jó hatással van rájuk, ha megértik, milyen jól ki lehet jönni ebből a helyzetből. Egy ilyen gyermek talán kisebb lesz a kortársainál, talán lassabban fog fejlődni, fejlesztésekre kell járni vele, de élhető életük lesz, ha úgy állunk hozzá. Fontos, hogy ne legyen betegségtudatuk. Tény, hogy lehetnek szövődmények, és vannak beteg gyerekek, de önmagában az, hogy valaki néhány héttel korábban érkezik, még nem feltétlen tragédia.”
Ugyanakkor Katához nem csak a koraszülő anyák fordulhatnak. Személyes és online anyaklubjában, Facebook-csoportokban épít közösséget, egyénenként pedig skype-on és személyesen is foglalkozik édesanyákkal “Sok édesanya ír nekem, aki a kisgyerekes léttel kapcsolatos elakadásokkal küzd. Persze, lehet kibőgni magam a barátnőmnek, lehet elmondani a gondjaimat a páromnak, de harmincadjára már ő sem úgy reagál, sokan nem veszik komolyan ezeket a panaszokat. Néha segítség lehet egy külső személy, akivel tudsz beszélgetni, ha esetleg nem akarsz pszichológushoz fordulni.”
Feszültség, túlterheltség, az élet, a párkapcsolat átrendeződése, életszervezési nehézségek: ezek a leggyakoribb panaszok. “Sok nőnek az a gondja, hogy nem tud nemet mondani. Mindent elvállal, mindent megcsinál, mindenkinek segít, de benne csak halmozódik a stressz. Sokan panaszkodnak az “anyaidő” hiányára mert sok anyára jellemző, hogy mindig a sor végére helyezi magát. Ha belegondolunk, a mai szülők rengeteg gyerekfoglalkozásra járnak, ahol minden a gyerekről szól. De az ő lelkükkel ki foglalkozik? Ha nem töltjük újra az elemeket, egy idő után elfogy az energia.“
Kata kiemeli, hogy az anyacoaching nem tanácsadás, amiben a coach “megmondja a tutit”. “Csak ötletelünk közösen azon, hogy a másik életében mi működhet. A lényeg nem az, hogy a nőnek jó legyen, hanem hogy élhető közeggé váljon a család, amiben az anya ugyanolyan fontos, mint bárki.
Katától gyakran megkérdezik, hogy három gyerek mellett hogy tud blogolni, coachingolni és hasonlók. “Korán kelek” – mondja mosolyogva.