Az én gyerekkoromban szóba sem jöhetett nyáron a házi feladat. Ja, de. Volt egy év, amikor környezetismeretből különböző növényeket kellett gyűjteni egy albumba, és mi már ezen is dohogtunk. Ehhez képest most akármerre nézek, szinte az összes iskolában kapnak a gyerekek házi feladatot. Talán a megnövekedett verseny miatt, amit a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok bevezetése okozott. Talán azért, mert nem bírnak a tanárok a tananyaggal. A családok megosztottak. Vannak, akik nyáron is ragaszkodnak a napi minimum félóra gyakorláshoz, mások elvből nem ültetik le a gyereket a munkafüzetek mellé. Ezek a szülői minták pörögnek újra és újra.
A szigorú, következetes
“Én bizony minden nap elolvastatok öt oldalt a gyerekkel, és megcsináltatok vele két-három matekfeladatot – mondja Barbara, akinek idén volt másodikos a kislánya. – Heti tíz angol szót is meg kell tanulnia, ehhez magam csinálom a szókártyákat. Ennyi bőven bele kell hogy férjen, kivéve, ha nyaralunk. Nem szeretném, ha ősszel bármiben visszaesne. Az angolt egyedül azért erőltetem, mert borzasztóan szigorú a tanára. Bár Dóri év közben mindent tudott, így is nehezen szerezte meg az ötöst, ráadásul végig nagyon tartott az angoltanártól. Neki szeretnék azzal segíteni, hogy ha szeptemberben azonnal sikerélménye lenne. Ha emlékezne mindenre, és nem kellene agyonstresszelnie magát.”
A kreatív
“Nálunk is van tanulás nyáron, viszont ezt igyekszünk észrevétlenül csinálni – állítja Réka, aki egyébként pszichológus, és akinek szintén alsó tagozatos volt a kisfia. – Olvassa el például az étlapon a gyerekmenüt, a társasjátékon a feladatokat, adja össze az üdítők árát, keresse meg a magánhangzókat és a mássalhangzókat a rendszámtáblákon. Rengeteg helyzet adódik, ahol a matekot és az olvasást lehet gyakorolni. Egyedül a szépírással vagyok bajban, arra nehéz kitalálni bármit. Én amúgy sem vagyok jó abban, hogy játsszam otthon a szigorú tanárt, szerintem ez nem is a feladatom. Az írásból valószínűleg az lesz, hogy augusztusban majd egy-két mondatot ő diktál nekem, egyet-egyet pedig én neki. De csak ha lesz kedve hozzá. Az esti olvasásnál is előfordul, hogy felváltva olvasunk egymásnak, ez a módszer mindig nagyon tetszik neki.”
A laza
“Nálunk szóba sem jöhet nyáron a tanulás, így volt ez minden nyáron. Igaz, sosem indokolták az iskolai eredményei a különösebb gyakorlást – meséli Péter, akinek már felső tagozatos a kislánya. – Mondhatták nekünk anno, hogy jó lenne, ha kitöltetné a gyerek az ajánlott matematika-munkafüzetet… Az esős napokon azért tettünk egy próbát, megkérdeztük a lányomtól, van-e kedve hozzá, de mindig nem volt a válasz, amivel mi legbelül maximálisan egyetértettünk. Szeptemberben aztán jellemzően ő volt szinte az egyetlen gyerek, aki nem vitte magával a remekműveket. A piros pont hiányán azonban sosem bánkódott többet egy napnál, úgyhogy maradtunk ennyiben.”
Az arany középutas
Viki gimnazista gyerekeinek messze nem csak ajánlott házi feladatai vannak nyárra. “Volt olyan év, amikor konkrétan száz matematikapéldát kért a tanár szeptemberre – mondja. – Ráadásul a feladatok olyan nehezek voltak, hogy az amúgy színötös fiam mindössze tízet tudott megcsinálni egyedül. A tanév előtt néhány nappal körbekérdezett az osztályban, hátha össze tud még szedni plusz tíz feladatot, de a többiek sem voltak sokkal előrébb. Szerencsére a tanár azóta lényegesen kevesebb feladatot ad fel, a nehézségi szint pedig közelít a reálishoz.” Viki szerint a kislányánál az általános iskola alsó tagozatában ugyanez volt a helyzet. Matematikából is, nyelvtanból is kifejezetten sok házi feladatot kellett ősszel bemutatni. “Nyáron békén hagytam őket ezzel, hiszen egész évben hajtanak, megérdemlik a pihenést – folytatja. – De az utolsó héten megkértem őket, hogy vegyék elő a könyveket. Nem mintha egyetértettem volna a rendszerrel, csak épp nekik nem akartam kellemetlenséget, rögtön év elején. A legtöbb tanár év elején dolgozatot írat. Nem hiányzott induláskor egy-egy rossz jegy.”
“Hadd ülepedjen a tudás!”
“A gyerekeknek szükségük van olyan időszakokra, amikor csak úgy lustálkodnak, merengenek, amikor látszólag semmit nem csinálnak – mondja Szigeti Réka, egészségfejlesztő szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány munkatársa. – Ha egyébként az iskolai teljesítmény nem követeli meg a gyakorlást, és maga a gyerek sem igényli a feladatokat, akkor az a legjobb, ha nyáron hagyjuk, hogy hadd ülepedjen a tanév közben megszerzett tudás. A gyerekeknek ugyanis mindenekelőtt sikerélményekre és szabadságra van szükségük, különösen a mai, állami iskolarendszer mellett. Ez fokozottan igaz, ha év közben esetleg valamilyen kudarc éri egy-egy részképesség zavara miatt.”
A szakember szerint ugyanakkor nem ördögtől való, ha nyáron – az elutazásokat leszámítva – hetente egyszer-kétszer “tanul” vagy gyakorol valamit a gyerek, amennyiben ehhez valamilyen játékos formát választunk. Ám ez a tanulás sok mindent jelenthet. “Ha csak annyi feladatot kap a gyerek a tanítónőtől egész nyárra, hogy gyűjtsön össze három különleges élményt, jegyezzen meg mindent egy olyan állatról, amit még sosem látott, és olvasson valamit egy furcsa helyen, máris strukturáltuk valamelyest a nyarát. Vagyis nem hagytuk, hogy szétfolyjon az egész anélkül, hogy lennének benne keretek, megállók” – említ példákat.
Az elit iskolák nyári házifeladat-dömpingjén a szakember kicsit csodálkozik, ugyanakkor elismeri, hogy olykor indokolt lehet a gyakorlás, és persze sok önmotivált gyerek magától is akarhat fejlődni, gyakorolni, új dolgokat tanulni. “Vannak olyan esetek, amikor nem várhat egy-egy képesség fejlesztése tíz hetet – mondja. – Szerencsére rengeteg olyan sablon, kreatív füzet és weboldal elérhető, ami tele van élvezhető feladatokkal. Ilyen például a Gyereketető. Ha viszont semmivel nem tudjuk rávenni a gyerekünket arra, hogy leüljön az asztal mellé, mert ő inkább rohangálna egész nap és focizna, akkor hagyjuk, hogy ez legyen az elsődleges tevékenysége a nyár nagy részén. Az idegrendszer fejlődésére a sok mozgás ugyanolyan jó hatással van, az éréshez pedig idő kell.”
A szakember szerint az egész kérdés értelemszerűen teljes mértékben gyerekfüggő. Gyakran előfordul, hogy egy első osztályos gyereknek még nehezen megy az írás, a nyáron azonban magától is fejlődik, erősödik a kis keze anélkül, hogy bármit is gyakorolna.