Több mint 13 éve vagyok férjnél, és nincs gyermekünk. Sem a férjem, sem én nem szeretnénk gyermeket, de mielőtt elítélnél minket, vagy azt mondanád, van még időnk, hogy meggondoljuk magunkat, tudnod kell pár dolgot a mi gyermektelen házasságunkról.
1. Sosem tudom, hogyan kellene válaszolnom a kérdésedre
Amikor az emberek megkérdezik, miért nincsenek gyerekeim, sosem tudom, hogyan kellene válaszolnom anélkül, hogy megsértenék valakit. Olyanokkal szoktam kikerülni a helyzetet, hogy “Ó, ki tudja azt”, vagy csak mosolygok, és azt mondom, hogy “Majd meglátjuk”, és ezzel lezárom a témát. Szívem szerint viszont azt mondanám, hogy “Foglalkozz a saját dolgoddal, kérlek.” De mindegy, mit válaszolok, valahogy mindig felbosszantok vele valakit. Az a helyzet, hogy boldogok vagyunk, és nem akarunk többet zsúfolni az életünkbe. Sajnos a társadalom másképp gondolja, és míg nekünk nekünk elég, amink van, addig néhány ember ezzel nincs kibékülve.
2. Nem utáljuk a gyerekeket
Valójában mindketten kifejezetten szeretjük a gyerekeket. Úgy érzem, folyton meg kell védenem magunkat, mert – főleg az idősebb korosztályból – sokan azt hiszik, hogy azért nem akarunk gyereket, mert nem szeretjük őket. Persze nem szeretem, amikor visít egy baba az étteremben, de ettől még nagyon cukik, viccesek, okosak és fantasztikus kis emberi lények.
3. Átgondoltuk a gyerekkérdést
Alaposan átbeszéltük a gyerekkérdést, hiszen már 13 éve házasok vagyunk, de mindketten úgy érezzük, hogy rengeteg szeretetet tudunk adni a testvéreink gyerekeinek. Külső szemlélőként úgy tűnhet, mintha nem lenne teljes az életünk gyerek nélkül, pedig számunkra az, kiéljük a kalandvágyunkat az utazásainkban.
4. Nem lehet mindent egyszerre
Bármennyire is szeretnék úgy tenni, mintha könnyedén tudnám teljesíteni azt a feladatot, hogy anya és dolgozó nő legyek, közben utazzak, és a barátaimmal foglalkozzak, azt hiszem, nem lennék rá képes. Olyan sok mindent szeretnék csinálni, ami boldoggá tesz, és rengeteget közülük meg is tudok valósítani, ami hálával tölt el. Túl sok az elvárás a nők felé, és tudom, hogy valamit fel kellene adnom magamból, ha anya lennék.
5. Család vagyunk
Egy barátunk esküvőjén szegezte nekünk a kérdést az egyik vendég: “Nem akartok családot?” Ezzel sikerült nagyon megbántania, mert van családom, van anyám, testvéreim, nagymamám, nagynénim és unokatestvéreim. A barátaimat is a családtagjaimnak érzem, de legfőképp a férjemmel felépítettünk egy életet, és a boldog házasságomat családnak gondolom.
6. Nem értem, miért kérdezgetnek a gyerekről az emberek
Mindig elcsodálkozom rajta, hogy milyen gyakran megkapjuk a kérdést, hogy mikor lesz gyerekünk, és hogy milyen sokan gondolják, hogy igazából meddők vagyunk. Nem értem, miért érdekli ez ennyire az embereket. Nem kell megküzdenünk a meddőség problémájával, de vannak barátaink, akik szeretnének gyereket, és egészségügyi akadályok miatt nem lehet nekik, ha pedig őket kérdezgeti valaki, hogy miért nincs még gyerek, akkor mélyen a lelkükbe gázol. Akár egyedülálló embert, házaspárt vagy egykés családot kérdezel gyerekről, érdemes kivárni a lehető legtöbb személyes információt róluk, mielőtt beletipornál az érzéseikbe.
7. Tisztelem a szülőket
Szülőként sokkal nehezebb dolgod van, mint nekem. Nyolcéves voltam, amikor a legkisebb bátyám megszületett, és segítettem őt felnevelni. Én vigyáztam mindig a testvéreimre és a szüleimre egyszerre. Sejtem, milyen nehéz munka az anyaság, bár nyilván vannak csodálatos pillanatai is. Maximálisan tisztellek érte.
8. Nem tudsz rábeszélni, úgyhogy inkább add fel
Vannak barátaink, akik szülők, és megértik, hogy így döntöttünk, hogy nem szeretnénk gyereket, de legalább ennyien rá akarnak beszélni a gyerekvállalásra. Olyanokat mondanak, hogy “Olyan csodálatos szülők lennétek!” vagy “Nem tudjátok, mi a szeretet, amíg nincs gyereketek.” Tudom, hogy jót akarnak, de én sosem próbálnék lebeszélni valakit a gyerekvállalásról. Szerintem mindenki legyen úgy boldog, ahogy jó neki.
9. Nem ellened van
Nem bírom a szülők vs. nem szülők vitát, ami társadalmi szinten megy. Nem fogok úgy tenni, mintha nem lenne különbség köztünk, hiszen te szültél gyereket, én pedig nem. De van még ezernyi terület – a karriertanácsoktól kezdve a barátságokig –, amivel tudnánk ünnepelni a köztünk lévő különbségeket.
10. Az életünk nem tökéletes
Igen, sokat utazunk és járunk moziba, azt csináljuk, amit mindenki más, akinek nincs gyereke. De a mi fotóink Párizsról ugyanolyanok, mint a te fotóid a gyerekedről az első napján az iskolában. A mindennapi életben mindenkinek kevés Instagram-kompatibilis képe van, a hétköznapok ugyanúgy telnek nekünk is, mint neked. Nem igaz, hogy tökéletes az életünk azért, mert nincs gyerekünk, csak nekünk ideális így.
11. Boldogok vagyunk
A férjem és én tényleg boldogok vagyunk. A mi gyermektelen házasságunk nem üres azért, mert nincs gyerekünk. Tele vagyunk szerelemmel, izgalommal, kihívásokkal és jövőképpel, még akkor is, ha egy baba nincs a terveink között.