Bár ez egy nyílt levél, így illene megszólítással kezdenem, de sajnos nem nagyon találok szavakat, jelzőket, amikkel megszólíthatnálak. Mivel egyidősek lehetünk nagyjából a leírás alapján, amit a gyerekektől kaptam, ezért tegezlek, meg aztán nem is nagyon érdemelnéd meg azt a tiszteletet, hogy magázzalak. Amikor hazaértek a rollerezésből a lányok, tolva a rollert, láttam, hogy a kicsi lány térde és könyöke alaposan le van nyúzva. Gondoltam magamban, sebaj, előfordul, hogy a gyerekek felborulnak a rollerrel, így tanulnak, nem lesz abból a horzsolásból semmi baj.
Aztán meghallottam az egész sztorit, és felszaladt a szemöldököm.
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek igazat mondanak, mert egyrészt nincs okuk hazudni, másrészt ilyet nem tudnak kitalálni, mert nincs hasonló tapasztalatuk, amiből kreáljanak egy ilyen mesét. Szerencsére még sosem találkoztak ilyen rosszindulatú felnőttel, aki cserbenhagyná őket egy gázolás után. Ha eddig nem tudtad volna, most elárulom, hogy ezt, amit csináltál, konkrétan így hívják: cserbenhagyásos gázolás. Csak nem autóval ütöttél el egy gyalogost, hanem biciklivel egy rollerező gyereket. A két eset csak annyiban különbözik, hogy ez utóbbi – hál’ istennek – nem halálos. De ha biciklivel megteszed ezt, akkor simán kinézem belőled, hogy autóval is továbbhajtanál.
Ha még nem ismertél volna magadra, vázolom a tényeket: a Velencei-tó partján, bicikliúton közlekedett rollerrel egy 7 és egy 13 éves gyerek, ez tudtommal teljesen szabályos, nem a gyalogosok és strandolók között cikáztak, mert jól neveltek, és ezek szerint jobban tudják, mit szabad és mit nem, mint te. Azt például nem szabad, hogy ha látsz egy 7 évest rollerrel kacsázni, jól meghajtod a biciklidet, és tőle egy centire próbálsz mellette elhúzni.
Nem bizony, ilyet felnőtt ember nem csinál, ha van benne egy kis jóérzés. Mert pontosan tudja, hogy egy gyerek mozgása nem kiszámítható és nem nyílegyenes, ezért minél nagyobb ívben, LASSAN próbálja kikerülni. Ahogy gyalogosan sem úgy megyek el egy kétéves mellett, hogy épphogy a sarkára nem lépek, mert tudom, hogy akkor esetleg arcra fog esni, és megüti magát. Igazából ez ennyire egyszerű lenne. De nem, te nem ezt tetted, hanem hangos káromkodással és “úristenezéssel” kísérve egy centire akartál elmenni a 7 éves mellett, aminek az lett a vége, hogy felborítottad.
Majd vissza sem nézve elhajtottál úgy, hogy még neked állt feljebb.
Az a szerencséd, hogy nem voltam jelen. Ha ott vagyok, leszedlek a bicikliről, hogy ezt megbeszéljük. Semmi testi erőszak, nem az én műfajom, de elmagyaráztam volna neked szépen, lassan, tagoltan, hogy megértsd, hogyan kell biciklivel közlekedni úgy, hogy ne essen másoknak bántódása. És azt is elmondtam volna, hogy attól még, hogy gyerekek, és nem tudják megvédeni magukat, nincs jogod ahhoz, hogy magukra hagyd őket, amikor láthatóan baleset történik. Még akkor is meg kellett volna állnod és megkérdezni, hogy segíthetsz-e valamiben, ha nem te vagy a ludas, és nem te okozod a balesetet.
Segítek, hogy tudd, legközelebb hogyan reagálj ilyen helyzetben, ha elütsz egy gyereket a bicikliddel:
- MEGÁLLSZ, visszamész hozzá és ellenőrzöd, mi történt, mennyire sérült meg,
- szükség esetén segítséget kérsz, mentőt hívsz,
- ha csak horzsolás, akkor elszaladsz a kulacsodért, bevizezel egy zsebkendőt és lemosod a koszt a sebről,
- megkérdezed, szüksége van-e arra, hogy hazakísérd esetleg, vagy tud járni rendesen,
- ELNÉZÉST KÉRSZ, amiért elütötted, kifejezed sajnálatodat, hogy ilyen figyelmetlen voltál,
- mindezt azért teszed, mert felnőtt emberként, felelősségteljesen gondolkodsz, és pontosan tudod, mit csináltál.
Az biztos, hogy a te megoldásod, miszerint káromkodva elhajtasz villámgyorsan, sorsára hagyva a földön heverő gyereket, akinek a 13 éves unokatestvére próbál segíteni, nem jó megoldás. Remélem soha többé nem ülsz biciklire vagy nem mész vele emberek közé, bár erre kis esélyt látok, mert az azt jelentené, hogy szorult beléd némi jóérzés. Azt pedig főleg remélem, hogy ha legközelebb elütsz egy gyereket, akkor annak a gyereknek ott lesz az apja vagy az anyja, hogy elmagyarázza neked, hogyan kell felnőttként viselkedni ebben a helyzetben.