A legerősebben nyilván egy kapcsolatban jön elő, hogy mennyire semmibe veszi magát egy ember, ott vagyunk a legsérülékenyebbek és a párunknak szeretnénk leginkább megfelelni. Én is akkor döbbentem rá, hogy semennyire sem tisztelem magam, amikor már huszadszor rúgott a lelkembe az exem, de még mindig nem dobtam ki, annyira rettegtem tőle, hogy nem fog szeretni. Nem mintha addig szeretett volna, mert azt nem alázzuk meg, akit szeretünk, de ez egy másik történet. Pár éve, Edit barátnőmmel csevegés közben ébredtünk rá, hogy az a mi nagy problémánk, hogy semmibe vesszük saját magunkat. Az ex kirúgása után én inkább már csak a baráti kapcsolataimban jeleskedtem ebben, míg Edit a párkapcsolataiban játszotta a lábtörlőt.
“Sokáig csak úgy tudtam párkapcsolatban létezni, hogy teljesen feladtam saját magamat.
Feloldódtam a másik személyiségében, elfelejtettem, hogy mit szeretek és mit nem, kihullott a fejemből, hogy tulajdonképpen milyen személyiség is vagyok, és csak arra koncentráltam, hogy olyanná váljak, amilyennek a párom látni akar. Ez például egyértelműen annak a jele volt, hogy kicsit sem tiszteltem saját magamat. Jellemző volt, hogy meghallgattam, miket mesél, panaszkodik az exbarátnőkről, és minden erőmmel próbáltam máshogy viselkedni, mint ők, még akkor is, ha amúgy nem az a reakció jött volna szívből. Ha nem hívott fel, amikor megígérte, akkor nem szóltam, hogy nekem ez rosszul esik, mert tudtam, mennyire falra mászott az egyik exétől, aki mindig balhézott, ha nem hívogatta öt percenként. És ez csak egy picike példa.
Minden napom arról szólt, hogy a pasimnak hogyan feleljek meg, nem álltam ki a saját érdekeimért, ha neki nem volt szimpatikus egy barátnőm, azonnal megszakítottam vele a kapcsolatot, ha nem tetszett egy ruhám, hiába volt a kedvencem, nem vettem fel többé… A szexben is mindig alárendeltként viselkedtem, azon aggódtam, hogy jó legyen a páromnak, megtegyek mindent, amit akar, függetlenül attól, hogy én mit szerettem volna. Eléggé megalázó helyzetekbe hoztam magam emiatt, igazi lábtörlő voltam.”
Mindegy, hogy barátokkal, munkahelyen vagy párkapcsolatban ütközik ki jobban, hogy nem tiszteljük magunkat, az életünket simán tönkretehetjük vele.
Mert a lábtörlőélet lényege, hogy kicsit sem vállaljuk magunkat, a véleményünket, igent mondunk, amikor nemet szeretnénk üvölteni és bármikor keresztülgázolunk a saját lelkünkön, ha arról van szó, hogy küzdjünk mások elismeréséért és szeretetéért.
Idegőrlő és fárasztó állapot. Azt szeretnénk, ha olyan emberek vennének körül, akik szeretnek és támogatnak, akik betartják az ígéreteiket és ha bajban vagyunk teljes mellszélességgel kiállnak mellettünk, de ezt csak akkor érhetjük el, ha előbb megtanuljuk tisztelni magunkat. Mert ha mi nem tesszük, akkor mások miért tennék?
Egyenrangú párkapcsolatról álmodozunk, amiben a férfi a tenyerén hordoz, csak azt felejtjük el, hogy ez lehetetlen, ha előtte mi magunkat nem kezdjük el a tenyerünkön hordozni.
Olyan apró lépésekkel kezdődik önmagunk tisztelete, hogy például nem adunk kölcsön pénzt annak, aki már ötször nem adta vissza. Vagy hogy nem hagyjuk, hogy a szabadidőnkkel mások rendelkezzenek, és ha sétálni vágyunk, akkor nem ülünk be a kedvükért a moziba egy olyan filmre, ami kicsit sem érdekel.
Nem önzőségről van szó, csak arról, hogy figyelembe veszed a saját igényeidet, és szereted magad annyira, hogy akarsz jól lenni. Aztán ezt fogod és mindenki másnak az érdekei elé helyezed. Nekem azt kellett nagyon megtanulni, hogy nem attól leszek szerethető, ha teljesítek teljesíthetetlen elvárásokat és feláldozom magam folyton a környezetemben élők érdekében – ideértve a gyerekeimet is –, hanem csak az számít, hogy rendben legyen a lelkem, mert akkor tudom a legtöbbet adni másoknak is magamból. Addig márpedig nincs rendben a lélek, amíg a tisztelet önmagunk felé nem áll elég szilárdan.
Ha viszont sikerül, és tisztelni kezded magad, akkor a következő csodálatos dolgok történnek az életedben:
1. Nem fogadod el a bocsánatkérést, ha nem követik tettek.
2. A fontossági sorrendben saját magadat helyezed az első helyre, sokkal inkább érdekel, hogy jól érezd magad a bőrödben, mint hogy még több pénzt csinálj.
3. Nem játszol mártírt, és nem akarsz belefolyni mások háborúiba. Nem érzed úgy, hogy minden szituációban neked kell lenned a békés félnek, nem akarsz már folyton megalkudni a konfliktus elkerülése érdekében.
4. Már nem akarsz olyan beszélgetésekben részt venni, amikben csak panaszkodik a másik, és nem érdekel a pletykálkodás.
5. Nem magyarázkodsz olyanoknak, akiknek nem tartozol magyarázattal. Ha nem akarsz valakivel együtt lenni, felvállalod, hogy hagyjon békén.
6. Nem akarod folyamatosan igazolni a tetteidet, nem indoklod meg a környezetednek, hogy mondjuk miért pont azzal a sráccal randizol vagy hogy miért mondtál fel a munkahelyeden. Nincs szükséged arra, hogy mások elfogadják és helyeseljék a döntéseidet.
7. Nem reagálsz azonnal minden üzenetre és levélre, nem azért, mert bunkó vagy, hanem mert szükséged van rá, hogy néha emberként létezz, ne pedig a mobilodat nyomkodd.
8. Hazamész, ha haza akarsz menni. Sőt el sem mész itthonról, ha nincs hozzá kedved. Nem érzed már az égető kényszert arra, hogy mentegetőzz, csak otthon maradsz, mert úgy érzed magad jól.
9. Nem izgatnak az elvárások, mert nem akarsz úgy élni, hogy folyton másoknak kelljen megfelelned.
10. Megengeded magadnak, hogy megváltoztasd a véleményed. Nem kudarc, ha már más álmaid vannak, mint tíz évvel ezelőtt.
11. Kimaradsz az online veszekedésekből, mert tudod, hogy felesleges időpazarlás kommentháborúkban részt venni, de ha úgy érzed, hogy érdemes egy ügyért harcolni, akkor felveszed a kesztyűt.
12. Nem pazarlod az energiáidat olyan emberekre, akiket nem kedvelsz. Rájössz, hogy ez nem udvariatlanság, hanem megtiszteled magad azzal, hogy megválogatod a társaságot magad körül.
13. Nem igazán érdekel, mit gondolnak mások az életedről.
14. Nemet mondasz, amikor nemet akarsz mondani.
15. Nem köszörülöd másokon a nyelved, mert a saját dolgoddal törődsz.
16. Nem akarsz már mindenkit meggyőzni arról, hogy milyen szerethető vagy.
17. Nem adod meg magad a halogatásnak és a lustaságnak, mert tudod, hogy a saját érdekedben teszed amit teszel.
18. Nem ülsz és vársz a sült galambra, hanem figyelsz, és megragadod a lehetőségeidet.
19. Nincs szükséged mások figyelmére ahhoz, hogy értékesnek érezd magad.