Valószínűleg észre sem veszed gyerekkorodban, hogy valami gond van az anyukáddal, maximum magadat okolod a konfliktusokért, és úgy a húszas éveid táján ébredsz rá, hogy nem veled van a baj, hanem a szülőddel.
A narcisztikus anya csak saját magával törődik, és képtelen melegséget, szeretetet nyújtani a gyermekének.
Az biztos, hogy érzelmileg nem stabil az élet mellette. Minden helyzet, minden egyes esemény középpontjában anya áll, ahogy másokat hibáztat a saját életéért, és képtelen empátiával fordulni a gyereke felé. A körülötte élők csupán bábuk az ő színjátékában, ezzel a szereppel pedig egy gyerek nem tud mit kezdeni, nem érti, és csak belebetegszik lelkileg. Egy anya feladata lenne, hogy a gyermekét védelmezze, és elárassza a feltétlen szeretetével, márpedig ez teljesíthetetlen egy narcisztikus ember számára. Egy nő így számolt be róla, milyen emlékei vannak a saját narcisztikus anyjáról:
“Emlékszem, hogy mondtam anyámnak, hogy nem szeretem azt az ételt, amit a suliba csomagol nekem. A válasza az volt, hogy »mindegy, hogy megeszed, vagy sem, csak az számít, hogy a többi szülő tudja, hogy csomagolok neked kaját«. Anyám mindig késésben volt, és az én felelősségem volt, hogy időben elinduljunk a közös eseményekre. 11 éves koromban fel kellett őt keltenem, amikor indultam iskolába, hogy ne késsen el a munkából. Amikor kiderült, hogy sikerült az államvizsgám, felhívtam anyámat, aki akkoriban szintén egyetemre járt, hogy elmondjam neki a jó híreket. Annyit válaszolt, hogy »ez remek, én meg ötöst kaptam ma a beadandómra«. Mire 14 éves lettem, már megszoktam, hogy a barátaim szülei azt mondják anyámról, hogy olyan, mintha nem is az anyám, hanem a lányom lenne.”
Mindez oda vezet, hogy a gyermek nagyon korán megtanulja, hogyan legyen minél önállóbb, gondoskodjon saját magáról, hiszen az anyja ezt nem teszi meg.
Amikor pedig majd szülővé válik, ráébred, mennyire másképp bánik a saját gyerekeivel, mint vele anno az édesanyja. Ekkor új szintre kerül a kapcsolatuk, mert a felnőtt gyerek már nem akarja hagyni, hogy az anyja manipulálja, és nem engedi, hogy az unokák érdekeit háttérbe szorítsa a saját javára. Úgy érzi, védenie kell tőle a gyerekeket, mert érzelmileg sérülhetnek az anyjától. A legnagyobb probléma egy ilyen helyzetben az, hogy nincs követendő anyapélda, maximum annyi fogalmazódik meg a gyerekben, hogy milyen nem akar lenni, amivel áteshet a ló túloldalára, és túlkompenzálhat a saját gyerekeinél.
A narcisztikus személyiségzavarban szenvedő anya nem képes arra, hogy betöltse a gyereke életében a szilárd alap szerepét, ezért könnyen előfordulhat, hogy felnőve úgy érezheti a gyermek, hogy egyedül áll a világban, és nincs kire támaszkodnia, ha nehéz helyzetbe kerül. Pszichoterápián tud a szakember segíteni a problémán, úgyhogy kétségbeesésre nincs ok, ha magadra ismertél, és narcisztikus anya mellett nőttél fel. De tény, hogy ebben az esetben nem tudod elkerülni az önismereti munkát, hogy kikerülj a hatása alól.