Ha választhatnál, hogy 21 fok helyett 19 fokra fűtöd fel a házadat télen, és ezzel spórolsz, vagy egy befektetés kapcsán lecseréled a nyílászárókat, szigeteled a házad, és úgy tartod a 21 fokot, te melyiket vállalnád be? Oké, egyértelmű, hogy pénztárcafüggő a kérdés – legalábbis első olvasatra biztosan. De hosszú távon gondolkodva már nem annyira egyértelmű, hogy a spórolás a jobb választás. Már csak azért sem, mert idővel a fejlesztések által megtérül a befektetett összeg, az ingatlan értéke pedig tovább növekszik.
Az energiahatékonyságot sokan összekeverik az energiatakarékossággal. Mindkettő nagyon fontos és hasznos tényező. Míg a takarékosság a meglévő rendszerek által fogyasztott energia mennyiségének csökkentését célozza, addig az energiahatékonyság, ahogyan maga a szó is előrevetíti, a rendszerek hatékonyabbá tételét jelenti. Az ingatlanok esetében az előbbi azzal jár, hogy nem fogyasztunk feleslegesen áramot, vagy nem fűtünk annyit, hogy 21 fok legyen a lakásban, megelégszünk a 19-cel. Utóbbi viszont azt szorgalmazza, hogy inkább szigeteljük le a tetőteret, vagy szigeteljük körbe a házat, vagy adott esetben cseréljünk nyílászárókat.
A hőszigetelés és ajtó- és ablakcsere ugyanis akár felére is csökkentheti a szükséges energiafelhasználást – ezt nevezzük energiahatékonyságnak. A titka az, hogy szakemberrel egyeztetve, a szükséges információkat kielemezve találjuk meg azokat a megoldásokat, amelyek hosszú távon a környezetünket sem terhelik, a pénztárcánkat pedig vastagabbá varázsolják. A hőszigetelés esetében például azt érdemes tudni, hogy minél vastagabb egy hőszigetelés, és minél alacsonyabb a hővezetési értéke a szigetelőanyagnak, annál hatékonyabb a hőmegtartás.
2018. január 1-jétől várhatóan 15 cm vastagságú hőszigetelő anyaggal kell számolni a homlokzati falak esetében, és 20 centivel a tetőszerkezet tekintetében. A megfelelő nyílászárókkal jelentősen csökkenthető a házak, lakások hőleadása. A régi ajtók és ablakok cseréjével a hőmennyiség közel 38 százaléka is megtakarítható.