Igen, tudom, hogy a gyerekek korábban érnek, és tudom, igen, hogy sokkal fejlettebbnek néznek ki a 13 éves lányok most, mint húsz éve. Én akkor is azt gondolom, hogy nem mininők, hanem kiskamaszok, gyerekek, akiknek irányt kell mutatni, és nem a műkörmök meg a szalonok világába, hanem másfelé. Elmondom, miért gondolom ezt.
A minap mutatta az egyik kislány fotóját az Instagramon a gyerekem, állította, hogy az egy vele egyidős lány. Én egy felnőtt nőt láttam, műkörmökkel, festett hajjal, dekoltált felsőben. Mikor hitetlenkedtem, a lányom megmutatta a többi képét is, ahol a mamája segít neki abban, hogy úgy nézzen ki, mint ő. A sminkről már nem is beszélek, mert azt is túlzásnak gondolom ebben a korban, suliba pedig pláne.
Nem hiszem, hogy anyaként rá kéne hagynom, hogy azt csináljon, amit csak szeretne, és eszem ágában sincs felcicomázott felnőttet csinálni a gyerekemből. Csajos, már kicsinek is imádott öltözködni, és ez így van jól. Szereti a hosszú haját különleges fonott frizurákban hordani, ezért megtanulta magának ezerféleképpen befonni a haját, ennek még örülök is. Sőt, nyáron a kék és piros színezett tincseket is megengedtem, bár az már nálam az elveim plafonját súrolta, de oké, nincs suli, divat, legyen, kimosható. Itt azonban meghúztam egy határt. Szívesen elmegyek vele vásárolni, mindig együtt választjuk ki, hogy mit vegyünk neki, én is szeretném, ha csinos és ápolt lenne, de nem vagyok hajlandó vagyonokat költeni egy pulóverre vagy egy nadrágra, mert úgyis kinövi. És nem engedem, hogy fesse magát, egyrészt mert nincs szüksége rá, hiszen így is szép, másrészt mert nem elég nagy hozzá. Majd később!
Pedig a suliban javában dívik, hogy a hetedikesek és a nyolcadikosok talpig alapozóban, kifestett szemmel, hatalmas dekoltázzsal vonulnak, egyesek nem riadnak vissza még a töméses melltartótól sem, pedig semmi szükségük rá, viszont divat. Ilyenkor dühös leszek, mert nem akarom, hogy a gyerekem azt higgye, ez normális így. Nem az. Járjon farmerban és tornacipőben, legyen ápolt és színes, legyen vidám, és legyen, ameddig csak lehet, kislány.
Ha már most úgy viselkedne és öltözne, mint egy felnőtt, akkor kimaradna a gyerekkora és a normális felnőttkora is, ezt pedig nem szeretném. Van egy csomó piperecucca, rengeteg színes körömlakkja, de nem engedem piros körmökkel suliba, és kifestett szemekkel sem. Sőt, ünneplős cipőnek sem veszek magas sarkút, mert nem egészséges és nem neki való viselet. Lehet, hogy vaskalapos vagyok, de úgy gondolom, hogy lesz éppen elég ideje arra, hogy ilyenekben parádézzon, sőt bizonyos alkalmakkor kötelező is lesz.
A gyerek úgyis felnő, de nem kell siettetni
Ahogyan nem adok rá nadrágkosztümöt sem, úgy nem veszek neki női táskát sem iskolatáska gyanánt, amivel a kortársai közül sokan jönnek-mennek a suliba. És eszem ágában sincs megengedni neki, hogy a fodrászom kicsit szőkébbre fesse a haját, mert neki éppen most az tetszik. Viszont van korrektora, arckrémje, kézkrémje, jó minőségű hajsamponja, illatos tusfürdője, mindenféle illatosító cucca, és fel sem merül benne, hogy ne vegyen fel mindennap tiszta ruhát. Szeretném, ha még sokáig egy csillogó szemű kislány maradna, aki inkább a barátaival nevetgél ahelyett, hogy a tükör előtt igazgatná a sminkjét. Szerencsére ez ellen nem nagyon lázad, titokban bizonyára érti, mit miért nem akarok. Egyelőre. Legalábbis ebben bízom!
Inkább okosodjon, legyen önálló egy csomó mindenben, olvasson, tanuljon, lásson világot, és közben szép lassan felnő úgyis, és tényleg nő lesz, nem is olyan nagyon sokára. De igyekszem ezt nem siettetni, főleg nem a külsőségekben…