Magyar, lengyel, cseh és szlovák esküvők legerősebb pillanatai

Hogyan született meg ez a rendhagyó esküvői fotóalbum? 

Az album szerzőjét, Pavel M.Smejkalt egy kedves fotós tanárom, Csoszó Gabi révén ismertem meg. Pavel egy magyar partnert keresett a They Said Yes projekthez, és mivel engem a szerelem és a párkapcsolat tematika nagyon foglalkoztat, hamar a könyv társszerkesztője lettem. 

Hogyan született meg az album ötlete? 

Pavelt mindig is lenyűgözte az esküvői rítus alapszimbóluma: egy férfi és egy nő örök hűségesküje, amit minden társadalom különleges formával és tartalommal ruház fel; ezek a rituálék pedig a földrész különböző pontjai különbözőképpen nyilvánulnak meg. 

Pavel ötlete a Visegrádi Alapnál is sikert aratott, a nyertes pályázatából pedig nemcsak a könyv született, hanem egy utazó kiállítás is. A projekt a közép-európai régió házasodási és esküvői fotózási szokásairól kíván egyfajta kordokumentum lenni. Mit is művelünk egy fotó kedvéért? Hogyan alakítja át az esküvőt a fotós jelenléte, és hogyan nyilvánul meg a vágy a megörökítésre? Hogyan érezzük magunkat jól az esküvőn? Milyen is ez a közép-európai tér, és kik léteznek benne?

Egy képzőművész és antropológus szemlélete keveredik a könyvben. Nem volt cél, hogy különleges szokásokat dokumentáljunk, az meg végképp nem, hogy díjnyertes esküvői fotók kerüljenek bele. Egy szívmelengető, kicsit ironikus, kicsit elgondolkodtató könyvet szerettünk volna létrehozni, ami a lehető legtöbbet mutatja abból, hogy hogyan is házasodunk most mi itt, errefelé. Nagy örömömre szolgál, hogy az emberek szinte mindig mosolyogva nézik végig a könyvet.

A fényképek egy esküvői nap laza kronológiája szerint követik egymást: reggeli készülődős képek, szertartás, csoportképek, párfotózás, és aztán az esti események és a buli.

Az albumban több külföldi alkotó munkája is látható…

A projektbe a „visegrádi országokban” (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország) készült képek kerülhettek csak bele. Én a magyar fotókért voltam felelős. Átgondoltam, milyen képekre lenne szükségem, és először a saját archívumomat kellett végignézem. Aztán kezdődött az email-írogatás a fotósoknak, amikre nagyon nehezen kaptam választ. Ez persze teljesen érthető is, hiszen egyrészt nem volt könnyű elmondani, hogy milyen képekre gondoltam, másrészt a fotósok mindig nagyon elfoglaltak, és elég nagy munka több ezer archív kép közt kutakodni. A feladatot csak nehezítette, hogy az engedélyeket is be kellett szereznünk a fotózott alanyoktól a közzétételhez. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült népviseletbe öltözött násznépet, zsidó esküvőt és cigány lagzit „felhajtanom”.

A szokásokat, hagyományokat nagyon tágan értelmeztük. A lerészegedés ugyanúgy szokás itt, mint a menyasszonytánc vagy a templomi szertartás. Szintén fontos szempont volt az esküvői fotózás hagyományait bemutatni: ilyen a sok templom előtt fotózkodó párt mutató kép, vagy a direkt beállított, néha már a nevetségesség határát súroló pózolós képek.

Mit gondolsz az esküvői fotó műfajáról? 

Mind fotós, mind képzőművészeti szempontból méltatlanul lekezelt műfaj. Pedig valószínűleg nincs olyan fotós a világon, aki ne fényképezett volna esküvőt. Ez az egyik létező legbonyolultabb műfaj! Én már közel 40 esküvőt fotóztam életemben, és a legfontosabbnak számomra mindig az, hogy a párra és a násznépre hangolódjak. Ők befogadnak engem életük egyik legintimebb és legfontosabb napjára, ami egyszerre persze az a nap is, amikor a leginkább kirakatba rakunk mindent. A párfotózásnál törekszem rá, hogy partnerként kezeljük egymást, és megnyilvánulhasson a személyiségük. Egész nap figyelek minden pillanatra, és a fő események mellett szeretek minden apróságot, mozdulatot megörökíteni, ami annak a napnak és annak a közösségnek a hangulatát adja vissza.

A könyvet online itt lehet megvásárolni!