“Az édesanyám 11 éves volt, amikor elkezdett dohányozni, élete során pedig közel 1 029 398 szál cigarettát szívott el. Sorozatom az ő életét és halálát mutatja be – írja James Friedman fotós. – Kilencéves voltam, amikor elkezdtem őt fotózni, és egészen a haláláig nem hagytam ezt abba. A képek egy karizmatikus nő átalakulását mutatják meg, fizikai pusztulását, a tüdőtágulás okozta kínokat, 47 átcigarettázott év munkáját.
Bár édesanyám szégyenlős volt a kamera előtt, ő volt az, aki arra bátorított, hogy élete utolsó nyolc hónapjában is fényképezzem, amit vagy kórházban, vagy idősek otthonában töltött.
Mindegy, mi az eszköz, a lényeg, hogy hozzásegít két embert ahhoz, hogy érzelmileg megnyíljanak egymás előtt. A fiatal fiúnak a fényképezőgép segített abban, hogy megtalálja az utat édesanyjához.
A fotósorozat célja eredetileg az volt, hogy egy olyan képanyagot készítsünk, ami másokat segít abban, hogy addikciójuktól megszabaduljanak, amire azonban nem számítottunk, hogy a közös munka lesz az, ami összehoz minket, ez korábban elképzelhetetlen volt. A fotó segítségével megtaláltuk a módját, hogy kifejezzük érzelmeinket egymás iránt; a mi családunkban nem volt jellemző, hogy akár puszival kifejezzük a ragaszkodást. Mindez az utolsó nyolc hónapban megváltozott. Amikor mindennap meglátogattam őt a kórházban, mindig puszival búcsúztunk el egymásól. Ez az újonnan felfedezett ragaszkodás megrendítő volt és keserű, hiszen tudtuk, nincs már sok ideje hátra.”
via featureshot