A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Az első találkozás a kis tesóval mindig emlékezetes marad. Ha nem tesz a dolog különösebben mély benyomást a nagyobb testvérre akkor is, ha meg olyan szívből jövő, őszinte kifakadást vált ki az esemény, mint a címben szereplő mondat, akkor főleg.
Emlékszem, amikor kislány voltam, minden karácsonyra kistestvért kértem – ahogy az más egykékkel is lenni szokott. Az okok közül előkelő helyen szerepelt az, hogy nem nagyon voltak gyerekek a környezetemben, akikkel játszhattam volna, mindig a felnőttek körül sertepertéltem. Persze ennek is megvoltak az előnyei: 9 évesen például már egészen finom rántottákat készítettem, de utólag visszagondolva azért jobb lett volna, ha inkább társasozással meg legózással töltöm a napjaimat akkoriban.
Végül aztán nem született kistesóm, de arra pontosan emlékszem, amikor egy gyerekkori barátnőmnek megérkezett az öccse. Amikor kérdeztem tőle, hogy és milyen a baba, megvonta a vállát és annyit mondott: „Pont mint egy béka. Csak jobb illata van.”
A most következő idézeteket a Whisper gyűjtötte össze. Gyerekektől mondták, amikor életükben először találkoztak a kistestvérükkel. Csodálatosan őszinte gondolatok következnek.
„Szorosan be voltam bugyolálva, ezért a bátyám megkérdezte: és lába is van? Nem hitte el, hogy igen, amíg ki nem csomagoltak a szüleim a pólyából.”
„A nővérem első kérdése az volt, játszhat-e velem teadélutánost. Amikor a szüleim azt mondták nem, azt felete: akkor dobjátok ki! Ma már szeretjük egymást. Többnyire…”
„Négyéves voltam, amikor az öcsém megszületett. Állítólag ültem a kórház folyosóján, fogtam a fejem és azt mondtam: Ne szóljatok hozzám, fáradt vagyok!”
„Kétéves voltam a húgom születésekor, és amikor megmutatták, egyből meg akartam fojtani. Nyugi, köszöni jól van.”
„Ki voltam borulva, mert a szüleim nem voltak hajlandóak Yuginak elnevezni az öcsémet. Hatéves voltam akkor.”