Kedves férfi!
Neked szól a levél, aki ott ült a lány mellett a metrón, miközben két másik agresszív pasi ocsmány dolgokat kiabált a lánynak. Olyanokat, hogy milyen gusztustalan, ordenáré módon intéznék el, ha elkapnák egy sötét utcasarkon. Igen, nemi erőszakról beszéltek nyíltan a metrón egy lánynak, aki mellett két pasi is ült, az egyik te voltál. Ahelyett, hogy szóltál volna, hogy álljanak le, inkább felálltál és arrébb mentél.
És később, amikor láttad, hogy elsírja magát a nő tehetetlenségében, hogy voltál képes szótlanul másfelé nézni? Milyen férfi az ilyen?
Neked szól a levél, aki végignézted a buszon, ahogy egy fiatal nőt tapizni próbál egy férfi. Ott ültél, és inkább kibámultál az ablakon, de a nő látta, hogy észrevetted, hogyan védekezik, és igyekszik arrébb húzódni a zaklatójától. Hogy tudsz elszámolni a saját lelkiismereteddel? Hogy tudod megvonni a vállad? Hogy vagy képes azt mondani magadnak, hogy nem a te dolgod? Milyen férfi az ilyen?
Neked szól a levél, aki szemtanúja voltál, ahogy az utcán rángat egy férfi egy nőt. Azzal nyugtattad magad, hogy nincs közöd hozzá, milyen konfliktus van köztük, pedig annak a nőnek szemmel láthatóan segítségre volt szüksége. Bántották. Mindegy, hogy a pasija, apja, haverja volt a férfi, vagy egy vadidegen, aki random el akarta kapni, a lényeg, hogy ott voltál férfiként, és nem is próbáltad megmenteni a zaklatótól. Milyen férfi az ilyen?
Neked szól a levél, aki szó nélkül elmentél a nő mellett, mikor láttad, hogy követik, minősíthetetlen sértéseket kiabálnak utána, miközben ő sietős léptekkel igyekszik elmenekülni a kínos szituáció elől.
Mit gondoltál vajon magadban? Az ő dolga, fusson gyorsabban? Miért nem álltál meg és kérdezted meg, hogy segíthetsz-e neki? Milyen férfi az ilyen?
Ne gyere azzal, hogy mert a nagy feminizmus ide vezetett, és a nők maguknak köszönhetik, hogy a férfiak már nem is próbálnak meg segíteni. Ez nem feminizmus kérdése, hanem szimplán jóérzés kérdése: egy férfi megtámad egy nőt, egy másik férfi látja, ez a másik férfi elég erős hozzá, hogy megvédje, és leszedje a nőről a támadót. Ilyen egyszerű lenne.
Értem én, hogy félted a saját testi épségedet, de a legtöbb helyzetben nagyon könnyen, mindenféle dulakodás nélkül lehetne segíteni a nőkön. A metrón, az utcán, a buszon annyi elég lenne, ha megkérdeznéd a nőtől, hogy szüksége van-e segítségre. Biztos lehetsz benne, hogy ha a támadó hallja, már ennyitől megfutamodik. Mert a szája nagy, de verekedni, azt nem akar, ahhoz gyáva. Eleve csak egy utolsó, gyáva féreg kezd ilyen alattomos módon nőket zaklatni.
Csak egy gesztus lenne a részedről, egy jelzés, hogy nem hagyod magára embertársaidat, ha bajban vannak. Hogy megmutatod, nem halt még ki minden lovagiasság a férfiakból, és akad olyan köztük, aki hajlandó észrevenni egy nő kiszolgáltatott helyzetét. Észrevenni, és nem elmenni mellette szó nélkül. Ennyire lenne csak szükség.