Vannak persze sikertörténetek, olyanok, akik online társkeresőn ismerkedtek meg, aztán házasság, gyerek, hotodiglan-holtomiglan lett belőle. Sőt Kathelyn McKenna kísérlete szerint az interneten létrejött kapcsolatok tartósabbak: az interneten összeismerkedett résztvevők 71 százaléka még két év múlva is kapcsolatban volt egymással. Az is kiderült a kísérletéből, hogy akik a személyes találkozás előtt már az interneten megismerkedtek egymással, jobban tetszettek egymásnak, amikor először találkoztak. Nyilván azért, mert az első benyomást már megszerezték a másik stílusáról, lelkivilágáról, így a külső már második benyomásként nem lett olyan hangsúlyos.
Egyfelől tehát a sikeres egymásra találások és a fenti kísérlet is azt mutatja, hogy remek dolog az online társkeresők használata, mert sokkal tudatosabbá teszi az embereket párválasztás terén. Már csak azért is, mert úgy érzik, nagyobb a választék, amiből meríthetnek, nem kell a vakszerencsére bízniuk magukat, hogy majd hátha beleszaladnak a nagy Ő-be a metrón egy fáradt szerda reggelen.
Örülünk az online társkeresőknek, de azért muszáj extra figyelmet szentelned a saját biztonságodnak, mivel nem tudhatod, ki ül igazából a másik monitor mögött, milyen az az ember, akivel levelezel, és hogy vannak-e olyan perverziói, ragadozó indíttatásai, amiknek áldozatul eshetsz.
Anikó és Erika sokáig használta az online társkeresőket, elkötelezetten meg akarták találni a párjukat, jártak sűrűn randikra, ám nem volt csupa móka és kacagás ez az időszak. Anikó fel is hagyott inkább a társkeresőkkel és törölte magát az egyik kellemetlen élménye után.
„Nekem az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor olyan pasival találkoztam, aki az első randi végén megkérdezte, hogy felmegyek-e hozzá egy kis fojtogatós szexre. Írásban teljesen normális volt, kedves, udvarias, lelkizős, három levelet váltottunk, mielőtt belementem a randiba. Hát, ott álltam, és erősen felszaladt a szemöldököm. Mert ha valaki mondjuk 10 év házasság után azt mondja, hogy fel akarja dobni a szexet egy kis szado-mazóval, akkor nem lepődöm meg annyira, de így első randin ez nekem erős volt, úgyhogy inkább elmenekültem.
Nem derült ki, hogy ő akart volna engem fojtogatni, vagy nekem kellett volna őt, jobbnak láttam nem belemenni a részletekbe, csak lelépni angolosan.
Előtte sem volt csupa jó tapasztalatom, volt olyan fickó is, aki arra akart rábeszélni, hogy legyek a szeretője, mert a feleség otthon bevallotta, hogy leszbikus, de nem akarnak elválni. Az pedig nem is tudom hányszor fordult elő, hogy olyan pasival hozott össze a sors, aki az első randin végig az exéről rinyált. Hát kell ez nekem? Dehogy kell, van nekem nélkülük is pont elég bajom. Azóta pedig lett pasim, társkereső nélkül, végül a munkahelyemen ismerkedtem meg a párommal.”
Részlet a Kutyátlanok kíméljenek című filmből
Erika nem adta fel, még használja a társkeresőket, de azért vannak neki is cifra történetei.
Máshogy látja, mint Anikó, ő tud nevetni a perverzeken, mint például azon a lábfetisisztán, aki legutóbb találta meg.
„Az a trükkjük ezeknek a pasiknak, hogy levélben nagyon tündérek, nem szúrod ki, hogy valami gond van a fejükben.
A legutóbbi sztorim épp múlt héten történt, találkoztam egy nagyon jóképű sráccal, aki vacsora közben megkérdezte, hogy kimegyek-e vele a mosdóba, hogy megnyalogassa a lábujjaimat. Meg hogy a következő randira vinnék-e neki egy régi cipőt, amit megtarthat és szagolgathat, amikor nincs velem.
Belőlem meg kirobbant a nevetés, hogy ezt nem gondolhatja komolyan, mire megsértődött nagyon, és elviharzott. Persze a számlát meg rámhagyta. Azon jobban megbántódtam, hogy nekem kellett kifizetni a vacsoráját, mint hogy nyalogatná a lábamat.
Az olyan eseteken már meg sem lepődöm, hogy egyből ágyba akarnak vinni, meg szeretőnek akarnak házas emberek, akik elfelejtik ezt az apróságot megemlíteni levélben a randi előtt, hogy otthon várja őket a feleség és a gyerekek.
Ilyenkor csak vállat vonok és megyek tovább az utamra, nem keveredem ilyen szituációkba. Egyszer volt, hogy szeretője lettem egy ilyen pasinak, soha többé nem vagyok hajlandó rá, olyan megalázó helyzet volt.
Ahhoz az egy szabályhoz nagyon tartom magam – és szerintem mindenkinek így kellene tennie –, hogy a saját biztonságom érdekében mindig olyan helyen találkozom a pasikkal, ami nekem ismerős hely, és hogy sosem megyek fel senkihez az első randi után.
Bennem van a félsz, hogy nehogy egy pszichopata baltás gyilkossal fussak össze, aki aztán leláncolva tartana szexrabszolgaként a pincéjében. Lehet, hogy csak túl sok krimit nézek, mindenesetre ebben az online társkeresős világban benne van a pakliban ez is, és jobb félni, mint megijedni.”
Erika tanácsát érdemes megfogadni és felállítani a saját szabályaidat, amiken belül szabad teret hagysz magadnak, de csak annyira, hogy még biztonságban legyél. Bárki lehet a levelek másik végén, ne szavazz rögtön teljes bizalmat mindenkinek, nehogy rossz vége legyen a történetnek.