A válás napját megváltásként várod, és miután mindennel elkészültetek, úgy érzed, itt a happy end, mehet a vége főcím, miközben egy pohár pezsgőt kortyolsz, és készülsz életed új fejezetének kibontakozására. Magadra találsz, talpraesett leszel, döntésképes, tele egy rakás kreatív ötlettel, amelyeket mind meg is valósíthatsz végre. Nem véletlenül született meg a mondás, amit egyenesen „az élet” szájába szokás adni: „Boldog leszel – de előbb erőssé teszlek.”
Csak azt nem tesszük hozzá, hogy erőssé rengeteg próbatétel, hibázás és újrakezdés árán válunk majd. És hogy milyen feladatokat tartogathat nekünk a válás utáni hetekben az élet mint lelki edzőnk? Nézzük.
Neked jutnak a színes, de nehéz hétköznapok a gyerekekkel
A világ egyik legszebb kihívása, hogy egyedül neveled fel a gyerkőceidet, akik tényleg végtelenül hálásak lesznek neked. Tiéd lesz minden puszi, mindenről az első beszámoló, az első élmény. Veled vitatják meg a szerelmi élet első dilemmáit, te kapod az iskolai ajándékokat, és te leszel a legbüszkébb a jegyeikre.
De tiéd lesz az ajtócsapkodás is, meg az összes csalódottság, a nehéz kérdések nagy része, és a kamaszkori utállak-készlet dandárja. Emellett neked kell egyedül megszervezned, hogy odaérjenek a különóráikra, hogy közben te is eljuss vásárolni, postára, szülői értekezletre, ügyintézni – ja, és dolgozni. Mit tudsz tenni? Hogyan oldj meg mindent? Lakjon a gyerek inkább egy hetet itt, egy hetet ott?
Az én tapasztalatom az, hogy mindig csak az az egy nap számít, és csak a konkrét a feladatok. Ha nehéz volt, igyekszem elengedni, ha jó volt, elmentek belőle egy keveset másnapra, de nem várok csodát a következő naptól. Sokan azt gondolják, hogy a heti váltásban történő nevelés megoldást jelenthet, azonban szakemberek szerint ez nem feltétlenül jó döntés, hiszen kicsi vagy kamasz gyerekek esetén fontos az otthon melege, a stabil sziget, ahová kötődhetnek, ráadásul a napi logisztika kialakításában is inkább nehézséget okozna a kétlaki élet.
Válásnál leginkább a biztonságérzet és a felnőttekbe vetett bizalom törik meg – mondja a kérdés kapcsán Standovár Sára klinikai gyermekpszichológus. – Így a szétköltözésnél elsősorban az érzelmi biztonságot és a fizikai környezettel, ismerős emberekkel való kapcsolatot érdemes erősíteni. Ezt nagyon megnehezítheti az, ha két helyen kell a gyermeknek alkalmazkodnia. Jobb, ha van egy bázis, ahol mély, zsigeri szinten érzi a gyerek, hogy biztonságban van, mert ha az egyik oldalon megéli a biztonságot, könnyebben alkalmazkodik az új helyzethez a másik szülőnél is.
Az exed mostantól az év apukája/anyukája – kéthetente egy hétvégére
Egy idő után kialakul az új életrendetek, szuperül összefogod a hétköznapjaitokat, kétszer annyi akadályt is megugrasz, mint amennyi Super Mariót már az őrületbe kergetné. Jókedvű, figyelmes, szerető szülő vagy, és mindig rendelkezésre állsz. Megvan a napirend, jól funkcionáltok – egészen addig, amíg kéthetente megérkezik az exed, és másfél nap alatt tönkreteszi kétheti munkádat. Vacsira édesség, lefekvés éjfélkor, hétvégén a házi feladat megírása elmarad. Vagány programokkal, lazasággal és a felhőtlen élet másfél napos illúziójával nem könnyű versenyre kelni a hétköznapokban. De tudod, mit? Nem is kell!
Elsőként szögezzük le, hogy remek szülő vagy, akár anyaként, akár apaként neveled egyedül a gyerekeket, és ezt a csemeték is tudják, bármilyen csúcs programot is kapnak kéthetente. A tanácsom az, hogy igyekezz higgadtan és értelmesen beszélni az exeddel, és mondd el neki, hogy próbálja a gyerekek szempontjait és érdekét nézni, és úgy nevelni őket, ahogyan egykor elgondoltátok. Felfoghatja, hogy ha hétfőn témazárót ír a gyerek, ő meg elő sem veszi a könyvet vele hétvégén, akkor nem veled szúr ki, hanem a gyerkőccel.
Standovár Sára gyerekpszichológus (fotó: ismertorvos)
Nekem szerencsém van, mert mi mindent meg tudtunk beszélni, és rugalmasan tudjuk kezelni a láthatásokat, ugyanakkor következetes és egységes álláspontot képviselünk a gyereknevelés kérdéseiben. Persze olyan is van, akinek bármit mondasz, ugyanúgy próbálja ezekkel a másfél napokkal kompenzálni vélt vagy valós bűneit és sérelmeit. Ebben az esetben nem tudsz mit tenni. Ha nem veszélyeztető a magatartása, akkor leginkább a gyermeked értékítéletére lehet bízni a dolgot. A gyerekek bölcsek és őszinték, nem lehet őket hosszú ideig becsapni, így a legtöbbször végül ők maguk teszik helyre a szituációt és a másik szülőt.
„Nálunk eleinte a volt férjem volt a favorit, mert koncertre vitte őket, kalandparkba, utaztak. Azt hittem, pár hónap, és a gyerekek közlik, hogy hozzá akarnak költözni. Aztán egyszer véletlenül hallottam egy telefonbeszélgetésüket, amiben az apjuk számon kérte, hogy neki miért nem mesélt a fiam arról, hogy gond van a matekkal, szívesen segített volna neki. Mire Andris közölte, hogy »Á, apa, ilyeneket csak anyával lehet megbeszélni. Te komolytalan vagy, csak hülyülsz mindig. Ha fontos dolog van, bocs, de anyához megyek inkább.«” (Judit, kétgyerekes édesanya)
Rendszeresen feltépett sebek
Na, ez nehéz, hiszen ahol gyerek vagy közös munka van, ott nem lehet örökre elfelejteni a másikat. Csak megérzed az illatát, meghallod a hangját, és már bevillan valami. A jobbik eset az, ha valami kellemetlen emlék hozakodik elő, mert akkor maximum morcos leszel kicsit, hogy már megint olyan hülyén röhög/ugyanazt a béna poént nyomja az új csajának is/ugyanolyan arrogáns, mint rég – aztán veszel egy nagy levegőt, és örülsz, hogy már nem téged bosszant. De még ebben az esetben is tudatosan készülj fel rá, hogy lesznek olyan pillanatok is, amikor egy-egy szép emlék rohan le, és száguld át rajtad robogó vonatként – mert az borzasztó lesz, és nagyon földhöz vág majd.
Nekem is az segített, hogy igyekeztem tudatosan felkészülni ezekre a pillanatokra. Tréningeztem magam, kész szövegpaneleket alakítottam ki az előre látható bosszantó helyzetekre, és arra is volt tervem, hogy mit tegyek, ha egy olyan emlék kólint fejbe, amiről azt hittem, már rég nem fáj.
Tudjuk, hogy te is kemény csaj vagy, és tudjuk, hogy soha nem bőgnél egy „olyan” pasi után. De hidd el, mi, akik átéltük már a válás folyamatát, nem nézünk bolondnak egy-egy ilyen gyenge pillanat miatt. Pontosan tudjuk, hogy nem az exed után vágysz, hanem csak azt az életet gyászolod, amelyet felépítettél, és gondolatban le is éltél 90 éves korodig, ám mégis atomjaira hullott idő előtt, bármilyen megingathatatlannak is tűnt az illúzió. Tudjuk, hogy ez piszok nehéz. Sírd ki magad nyugodtan, aztán nagy levegő, és haladni kell tovább.
„Én azért váltam el, mert a férjem nekiment a kisbabánknak, mégis megszenvedtem. Először is, lelkiismeret-furdalásom volt a fiam felé, mert azt hittem, nem lesz apja. A gyászidő alatt pedig attól rettegtem, hogy megtörök, és visszaengedem. Ezek az ellentétes érzelmek felőröltek. Aztán végigmentem a gyász fázisain, és ahogy enyhült a szégyenem, lépésenként kinyílt a szívem mások felé. Ez a rossz kapcsolat megtanított értékelni a második férjemet, és sokkal elfogadóbbá tett.” (Andi, 34 éves anyuka)
Hullámokban tör rád a depresszió
Egyedülálló szülőként nem nagyon tudod megengedni magadnak a teljes összeomlást, bármi vezetett is a váláshoz. Minden energiád rámegy arra, hogy egyben tartsd magadat, a gyerekedet, próbálod végigjárni maximum egy hosszú hétvége alatt a gyász öt fázisát, hogy hétfőn már tökéletes lelkiállapotban folytathasd tovább az életedet. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű ám, és legnagyobb meglepetésedre akkor is vissza-visszacsúszol a gödörbe, ha sokszor azt hiszed, hogy már kint vagy belőle.
- Az első olyan bevásárlás, amikor az exed egykori dolgait megszokásból a kosárba pakolod, majd fizetés előtt vissza kell tenned őket a polcra – hát, az például szíven üt rendesen.
- Az első nap, amikor a gyerekek nála alszanak, konkrét horror. Akkor szerintem semmiképp ne legyél egyedül, és társnak lehetőleg ne egy üveg bort, hanem egy hús-vér barátot válassz.
- Az első randid és az első éjszakád valaki mással a válási papíroknál is véglegesebbé teszi a tényt, hogy már máshova tartozol. Még akkor is, ha nem jól sikerül.
Ha egyedül élsz, talán kicsit könnyebb az első, legdurvább szakaszon túljutni – tudod, azon a csokievős, lassú számokat bőgve hallgatós, fényképeket marokszám magadhoz ölelgetős, majd 5 perc múlva miszlikre tépős állapoton. Engedd meg magadnak az első két hétben a mélypontokat, és utána építkezz újra.
Ebben a kérdésben nekem Csernus doki tudta a legtökéletesebb tanácsot megfogalmazni Felnőtt húsleves című könyvében:
Nagyon fontos, hogy az ember kiürítse a méregpoharat. Ilyenkor megfogalmazódhat, hogy mit jelent az, amikor valaki tényleg bátor. Mert a bátorság egyik legfontosabb ismérve, hogy akkor sem tompítod le az agyadat, amikor tudod, hogy az átélt esemény fájni fog. Helyette tudatosan fejest ugrasz a fájdalomba. És ilyenkor a méreg – a fájdalom – átitatja a sejtjeidet, és azt érzed, hogy mindened fáj. […] Valójában mindig a negatív megmérettetés mutatja meg egy ember erejét. Furcsamód nekem mindez nagyon sokat segített. Tudatosan megéltem a fájdalmat, miközben szétszakadtam, de nem bánom. Ettől lett kerek a világ.
Egy idő után már magad sem tudod, mit akarsz
A legnehezebb pont talán ez, mert annyira megfoghatatlan az egész, mintha a végtelen űrben lebegne az ember. Ahogy az egykor biztonságosnak érzett univerzumom porszemekre esett, minden instabillá vált körülöttem. Megváltozott a napirendem, a címem és a munkám is, mindenki tudni akarta, hogy hogy vagyok, és mikor lépek már végre tovább valaki olyan oldalán, akire vágyom.
Vágyom? Fogalmam sem volt. Olykor siettetnénk az eseményeket, randizgatunk, a párkereső oldalakon csípőből nyomjuk az előre gyártott válaszokat, de semmi sem az igazi. Ez már nem az exről szól, hanem rólunk. Arról, hogy még egyszer ugyanazt nem szeretnénk – ám az, amit szeretnénk, talán elérhetetlen.
- Szerelem? Minek?
- Párkapcsolat? Hogyan, ha hajat mosni is alig van időm?
- Ágymelegítő partner? Az meg nem az én világom.
Nagyon meg akartam oldani, de egóból, észből és erőből ezt nem lehet. És addig sehogy máshogy sem, amíg nem láttuk át, hogy bármennyire csalódottak is vagyunk, mégiscsak lehet jó megoldás, majd akkor, amikor meggyógyult a lelkünk.
Hogy hogyan? Tegyük fel, hogy jól megy már az élet egyedülállóként, rájöttél, hogy minden téren képes vagy boldogulni, te vagy Ms./Mr. Szuperszingli, és már nem is érted, minek vágytál valaha is párkapcsolatra – de talán az életet mégsem így találták ki. Én is rájöttem egy idő után… A lelkem azt súgta, hogy lennie kell valami többnek, egy olyan kapcsolatnak, ahol összetartozunk ugyan, de kényszerek, szorongás és elvárások nélkül. Feldmár András szerint is létezik ilyen párkapcsolat. Utolsó tanácsomhoz az ő szavait hívom segítségül: Szabadság, szerelem című könyvének utolsó soraiban így ír:
Szerintem mindannyian tűzzük ki azt a célt, hogy igenis legyen szabadság és szerelem. Sőt: ha van szerelem és nincs szabadság, az nem szerelem. (…) Ha ezt komolyan vennétek, akkor hány párkapcsolat bomolna föl ma este? Még egyszer elmondom: csak akkor szeret valaki, hogyha szabadabbnak érzed magad vele, mint amikor egyedül vagy. (…) Ha egy olyan kapcsolatban éltem volna, ahol nem éreztem magam szabadnak, akkor nagyon büszke lennék rá, hogy végre egyedül élek. De lehet, hogy van még egy fokozat. Találok valakit, akivel úgy tudok együtt lenni, hogy még szabadabb leszek, mint amikor egyedül voltam.