A 2013-ban Queensland állam magasabban fekvő, csapadékosabb térségeiben felfedezett ezüstfejű antechinus és a 2014-ben felfedezett feketefarkú antechinus öngyilkos párzási szokásairól, 14 órán át tartó szexuális aktusairól vált közismertté. A klímaváltozás, élőhelyeik elvesztése, a betegségek szintén veszélyeztetik az erszényesnyestfélék családjába tartozó kistestű ragadozófajt, és tudósok attól tartanak, hogy hamarosan kihalhat.
„Eszeveszettek, egyik párzásból a másikba esnek, és az aktus maga órákig eltarthat, ami nagyon fárasztó. A teljesen egészséges hímek a szemünk láttára elhullanak az évente kéthetes párzási időszakban a dél félteke egy kietlen térségében” – mondta Andrew Baker, a Queenslandi Műszaki Egyetem emlőskutatója.
A túl sok szex miatt és a riválisokkal vívott harcban az állatok szervezetében túl sok tesztoszteron hormon termelődik, ami megakadályozza, hogy egy stresszhormon kikapcsolódjon, ezáltal megsemmisülnek a szerveik, és elpusztulnak. „A végén már olyanok, mint a sétáló halottak” – magyarázta Baker.
Hozzátette: „Láttam őket botorkálni napközben – holott általában éjszakai állatok – nőstényeket keresve, testük számos része vérzett, szőrük kihullott.” Míg a nőstények életkora általában két év, a hímek elpusztulnak még az első születésnapjuk előtt. A nőstények több mint fele egyszer fial, 6-14 kölyköt hozva világra.
Queensland három térségében élnek ezek a fajok, a becslések szerin populációjuk kevesebb mint 250 hím és nőstény. Baker, aki részt vett mindkét faj felfedezésében, úgy véli, hogy a populáció tízszer nagyobb lehetett egy évtizede.
„Kettős tragédia, hogy miközben csak a közelmúltban fedeztük fel őket, elveszíthetjük ezeket az erszényeseket Ausztráliában, ahol a legmagasabb az emlősök kihalásának az aránya a Földön” – tette hozzá a tudós.