Nem vagyok minimalista szülő, nem ellenzem azt, hogy legyen sok játék, könyv körülöttük, mert azt tapasztaltam anyaságom 14 éve alatt, hogy nagyon jól tudnak maguknak szelektálni. Nincs szükség arra, hogy én erőltessem rájuk, hány játékkal játszhatnak, mert úgyis mindig csak egy-két kedvencük volt, amit nyúztak éjjel-nappal, nem zavarodtak meg a játékok mennyiségétől. Úgyhogy nem az egyszerűbb gyerekkor nevelési irányzata áll nálunk a mögött, hogy most, kiskamasz korukban már élményeket kapnak ajándékba.
Nem akarom megideologizálni, hogy miért így alakult, mert igazából én csak alkalmazkodtam a gyerekeim igényeihez.
Azt vettem észre 10 éves koruk körül, hogy már nem igazán érdekli őket, milyen tárgyat vagy kütyüt kapnak, rendszerint az volt a válasz arra, hogy mit szeretnének szülinapra, hogy tortát és könyvet. A könyv a mai napig szent, minden ünnepre kapnak legalább egy könyvet kb. mióta megszülettek, ez már így is marad, amíg élek. Arra viszont felfigyeltem, hogy egyre többször hangzik el, hogy merre szeretnének utazni, mit szeretnének megnézni, kipróbálni. Év közben gyűjtögetem a kívánságaikat, és kiválasztok egy olyat, amit nem lehet egy átlagos hétvégén ellőni, mert drága, vagy mert messze van, és azzal készülök a szülinapokra.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Így alakult, hogy a nagylányomat elvittem a 14. születésnapján például Londonba három napra, mert láttam rajta, mennyire érdekli minden, ami Angliával kapcsolatos, mennyire szereti az angol nyelvet, ezért úgy éreztem, ezzel tudom a legjobban támogatni, ha megszervezek neki egy utat. Ilyen nagy és drága ajándék esetében az egész család összefogására szükség van, úgyhogy a nagymamájától kezdve az apjáig mindenki beszáll az ajándékba és ezt kapja mindenkitől. A kisebbik lányom persze azonnal közölte a londoni utunk után, hogy készüljek, mert 14 éves korában ő Párizsba szeretne menni, úgyhogy úgy tűnik, sikerül hagyományt teremtenünk.
De nem kell persze ilyen messzire utazni az élményekért, van, amikor az az ajándék, hogy egy egész napot kettesben tölthetnek velem.
Ezt a középső lányom találta ki, amikor a 11. szülinapjára kérte tőlem azt ajándékba, hogy vigyem el egy plázába és töltsünk ott el egy napot úgy, ahogy ő szeretné. Érthető volt a kérése, nem egyszerű a középső gyerekek helyzete amúgy sem egy családban, nálunk meg még cifrább a helyzet azzal, hogy egyedülálló anyaként nevelem őket, és a kisebbik húga még csak 3 éves. Úgyhogy a középső gyerekem esetében az extra anyafigyelem hatalmas ajándék volt, meg is szerveztük, alaposan felkészült rá, jegyzeteket készített, hogy mit szeretne megnézni, milyen boltba akar bemenni, mit ebédeljünk… Nem a pénzköltésről szólt, nem akart ő vásárolgatni, csak mászkálni, nézelődni, beszélgetni és együtt lenni. Imádtam az ötletét, és remek szülinap kerekedett belőle.
Mostanra, azt kell mondanom, fantasztikusan működik az új rendszer, és sokkal szebb szülinapokat ünneplünk, mint amikor tárgyakat kaptak. Még akkor is, ha azokra a tárgyakra vágytak amúgy. Talán már vannak is tizenévesen abban a korban a gyerekek, hogy ezek az élmények mély nyomot hagyjanak bennük, és jó szívvel emlékeznek majd vissza felnőttként a szülinapjaikra.