Betűvetés, szépírás: művészet vagy cécó?

nlc | 2018. Július 23.
Manapság egyre kevesebben művelik, a rajongók száma viszont folyamatosan nő. Ugyan valóban időigényes és kell hozzá kézügyesség, a szépírás, avagy kalligráfia apró, de fontos szegmense a művészeteknek.

A rohanó 21. században egyre kevesebb tér jut a kézírásnak. A digitalizált világ folyamatosan fejlődik, a legtöbben valószínűleg vissza sem emlékeznek, mikor írtak le hosszabb szöveget szépírással. Az iskolapadból kikerülve ugyanis csak nagyon kevésszer vesszük a kezünkbe a tollat, ceruzát. Aztán ha ez mégis megtörténik, ránk köszönt valami megmagyarázhatatlan élmény, a betűkbe formált önkifejezés varázsa és hiányérzetünk támad. De vajon miért vonzódunk a kézíráshoz, az önkifejezés egyedi formájához? Valószínűleg ugyanazért, amiért megdobogtatja a szívünket egy szépírással írt varázslatos esküvő meghívó, vagy amiért nem tudunk elmenni egy-egy mesésen megalkotott megállító tábla előtt, ha azt szakértő kezekből került ki.

A szépírást vagy idegen szóval: a kalligráfiát a görög kallosz (szépség) és garfosz (írás) szavakból származtatják. Elsősorban a betűk művészeti formálását, másolását jelenti a kifejezés, ilyenkor az írott képek jelentése általában túlmutat magukon a betűkön. Szépírásként emlegetjük még azt a folyamatot is, amikor a gyerekek megtanulják az iskolákban az írást, ám az ott elsajátított íráskép egészen más, mint a művészi kalligráfia. Utóbbit nem könnyű magunkévá tenni: külföldön ugyan egyre népszerűbbek az önkifejezésként is használt írásművészeti csoportok, itthon eddig nem kapott nagy teret a nosztalgikus írásmánia. Ennek ellenére vannak már tanfolyamok, workshopok, amelyeken az érdeklődők megismerkedhetnek az egyedi tollforgatással, sőt kiadványok segítségével is kipróbálhatók az egyszerűbb szépírás technikák. Az egyes szakmákhoz kapcsolódó tudásbázis is tartalmaz kalligráfiai elemeket, a grafikusoknak, tipográfusoknak például ismerniük kell a kalligráfia alapjait.

A művészi folyóírásnak, vagy folyamatos zsinórírásnak manapság többféle változata létezik, de egyre kevesebben művelik ezeket. A kalligráfia gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, a betűvetés művészete  a virágkorát a középkorban élte, a könyvnyomtatás feltalálásáig óriási presztízsük volt a szentírást másoló, azokat iniciálékkal gazdagító szerzeteseknek, akiknek munkái valóban egyediek voltak – ahogyan azt a fennmaradt példányok mutatják.

Manapság a digitális formában megálmodott romantikus üzenetű szépírás méltó díszítő eleme a fontos események, rendezvények kellékeinek. Persze a digitalizálás a modern kor vívmánya, a szépírás technikái és kellékei koronként és földrajzi egységenként változtak. Ázsiában ecsettel alkották, alkotják az írásképeket, selyemre vagy rizspapírra. A Közel-Keleten is értékelték a szépírást, az iszlám filozófia részeként a kalligráfia a szultánok pecsétjeként is szolgált. Vannak a művészi szépírásnak olyan képviselői manapság is, akik az ősit technikákat használva ékesítik a papírt, ám a tendenciák szerint a számuk folyamatosan csökken.

Exit mobile version