A bántalmazásról beszélni fontos, mert segít és gyógyít – egészen addig beszéljünk róla, amíg minden fájdalom kibeszéltté válik, és minden sérelmet a feldolgozhatóság maximumáig feldolgoznak az áldozatok. Addig, amíg másnak utat és példát mutat arra, hogy mit tegyünk egy adott helyzetben, vagy mit ne. Vagy azt mutassuk be, hogy mire érdemes figyelni már az első időkben – hiszen az intő jelek mindenkinél megmutatkoznak idejében. A következő jelekre figyelj, mert ezekből felismerheted, hogy bántalmazó kapcsolatban vagy közegben élsz.
Indokolatlan dühkitörések, váratlan agresszív megnyilvánulások
Soha nem tudhatod, hogy milyen kedvvel érkezik haza, kiszámíthatatlan, követhetetlen reakciói megnehezítik az életet, később már a levegőd is elfogy mellette. A napjaidat folyamatos, ám sikertelen alkalmazkodás jellemzi, újabb és újabb csapdahelyzetekkel. Természetesen mindig tanúk nélkül, hogy néhány nappal később azt mondhassa, hogy túlreagáltad a szituációt. Sok esetben indokolatlanul, teljesen váratlan helyzetben borul el az agya – nem ritka, hogy védtelenekre támad verbális vagy fizikai agresszióval.
„Kb. a 2-3. randin történt az exemmel. A Nyugati téren a felüljáró mellett megálltunk kocsival a piros lámpánál. Egy hajléktalan férfi jött oda hozzánk, az egyik kezével rátámaszkodott a kocsi tetejére, és pénzt kért.
Az exem kiszállt, elkezdett üvöltözni a szerencsétlennel, és biztos, ami biztos, rugdosta is egy kicsit, hogy nyomatékot adjon a mondandójának, hogy HOGY MERÉSZEL EZ AZ EMBER HOZZÁÉRNI A KOCSIJÁHOZ?! Na, akkor kellett volna kiszállnom és otthagynom őt, de akkor még nem kapcsoltam, hogy milyen gondok vannak itt.
Szerencsére, amíg együtt voltunk, nem kaptam tőle, csak talán egyszer. A kapcsolatunk vége felé inkább verbális bántalmazás ment, amióta külön mentünk, ez elég sokáig folytatódott, de persze vagy négyszemközt, személyesen, vagy telefonon, hogy ne legyenek tanúk.” (Edina)
Ne feledd: ha valaki rosszul bánik veled, az nem szeret. Ha megbánt, de nem kér bocsánatot, hanem helyette minden eszközzel a földbe döngöl, akkor nem szeret. Felesleges időhúzás mentegetned akár őt, akár a szituációt. Jobb nem lesz, csak rosszabb.
Hirtelen és szélsőséges hangulatingadozások, „véletlenül” elcsattant pofonok
Saját bevallása szerint ő csak fáradt, mert kérdéseiddel, hallgatásoddal, zenéddel, csenddel, törődéseddel vagy éppen a számára biztosított nyugalommal az őrületbe kergeted őt. Ő csak azért üvöltözött veled vagy éppen pofozott fel téged, mert te kihoztad belőle az állatot.
„Narcisztikus személyiségzavarral küzdő pasim volt. Eleinte kényeztetett, ellátott minden jóval, szép szóval, kedvességgel, apró ajándékokkal, elhitette, hogy fontos vagyok. Primitív, igénytelen családból kilépve nekem két kedves szó elég volt, hogy boruljon a világ. Aztán az első orrbetörés gyorsan következett, de elhitette velem, hogy én voltam a hibás, mert felmérgeltem, mert felhúztam az agyát. Vagy lelkiismeret-furdalást csikart ki belőlem egy-egy verés, felképelés után, vagy nagyon elkezdett kedveskedni, és elhittem csontig azt a nyálas dumát, hiszen arra vágytam, amit hallottam, és ezt tudta.
Az első jel a hangulatingadozása volt talán, a kiismerhetetlensége, ami miatt belemásztam egy kényszeres megfelelésbe, mindegy, milyen áron. Szomorú, de én akkor nem éreztem, mekkora szarban vagyok, bár utólag lehet, így volt jobb, mert így éltem túl ép ésszel.
Vészhelyzetben blokkoltam, és mint egy gép, érzelem nélkül csináltam, amit a helyzet kívánt. Nem tudtam érezni, a túlélés motivált.” (Vera)
Képünk illusztráció (Fotó: thinkstock)
Ismét megerősítem: aki bánt, az nem szeret. Azonban ehhez ketten kellenek: az, aki bánt, és az, aki engedi, hogy bántsák. Az első pofon sok esetben nagyon hirtelen, szinte minden előzmény nélkül történik meg – ne hibáztasd magad. És akkor sem, ha akkor, abban a hihetetlenül sokkoló szituációban nem tudsz elég higgadtan reagálni. Könnyű azzal érvelni, hogy az áldozat is hibás abban, ha valaki ezt megteheti vele. Aki ezt ilyen kategorikusan kijelenti, az nagy szerencséjére még soha nem volt kiszolgáltatott, megalázott helyzetben, félelemben, nem volt még soha gyengébb a másiknál.
Jó, ha tudod, hogy ilyenkor sokaknál túlélési ösztön, hogy leblokkolnak, remélvén, hogy akkor kevesebb bántás éri őket – vagy ha éri is, legalább kevesebbet érzékelnek belőle. Ezek fontos gondolatok, akár te vagy ebben a szituációban, akár ismerősöd. Ami lényeges, hogy ha meg is történik a legelső tettlegesség, akkor rögtön lépj, azonnal kérj segítséget, és amilyen rövid idő alatt lehet, lépj ki a kapcsolatból.
Bántó megjegyzések a külsődre és a személyiségedre
Nem csupán a pofonok vagy a kiszámíthatatlan dühkitörések okozta terror képes leépíteni az ember önbecsülését – olykor „csupán” a bántó megjegyzések hada is elég hozzá, és természetesen jó sok idő, amíg dolgozhat a gonosz szavakból kioldódó méreg a lelkedben.
„A legelső bántás talán az volt, amikor elkezdett csesztetni, hogy kövér vagyok, meg hogy hogyan öltözködöm, aztán elküldött minket otthonról a gyerekekkel hétvégén, hogy »pihenni« tudjon.” (Szilvi)
Fontos, hogy bántalmazás nem csupán párkapcsolatban, hanem családban, baráti kapcsolatokban, munkahelyen is érheti az embert. Ezek közül legfájóbbak a családtagok által ejtett sebek az ember lelkén, hiszen barátokat ott lehet hagyni, férjtől/feleségtől el lehet válni, munkahelyet lehet váltani, de a család örök. Persze csak papíron. Ha gonoszkodnak veled, bántó megjegyzésekkel piszkálnak, és folyamatosan a lelkeden taposnak – természetesen mindig csak „viccből”, azt akkor sem kell tűrnöd, ha a családod teszi ezt.
„Nekem nehéz felismernem a jeleket, mert profi vagyok abban, hogy kifogást és mentséget gyártok másnak, anélkül, hogy ő azt igényelné egyáltalán. Pont emiatt én világéletemben elsiklottam a »kezdeti bántalmak felett« (ezek inkább érzelmi, mintsem fizikai bántalmazások).
Amikor kamaszként az ember lánya elkezd nőiesedni, ide megy egy-két kg, oda meg egy kis narancsbőr, akkor nem bántalmazásnak éli meg, ha a családja »cicikének« és »csülöknek« szólítja.
Miközben a nevetős cicikézés és csülközés után jönnek a »kurvára kéne kezdened magaddal valamit«, »ezt a genetikát sem tőlem örökölted, akkora vagy már, mint a nagyanyád« és »hogy lett a csinos kislányomból olyan, mint te?« mondatok, amik meg már nem éppen a család kicsi kincse kategóriába tartoznak.” (Barbara)
Jelenet a Gázláng című filmből – Fotó: Profimedia
Törődés és empátia teljes hiánya
Egy párkapcsolat természetesen mindkét fél számára hullámhegyekből és -völgyekből áll, amelyek jó esetben nem egyszerre következnek be mindkettőtöknél, így amelyik fél épp kicsit több energiával bír, támogatni tudja vagy betegség esetén ápolja a párját. Ez nem elvárás, és a másik oldalról nem áldozat kellene, hogy legyen. Egészséges, szereteten, tiszteleten és megbecsülésen alapuló párkapcsolatokban ez természetes. Egyszerű és kristálytiszta teszt egy kiadós nátha. Ha nem képes egy teát sem főzni vagy gondoskodni rólad kis betegség idején, akkor mit vársz nagyobb nehézségek esetén? Egyáltalán: miért is várnál tőle többet?
„Mivel a kapcsolat hullámvölgyeiben csak kapkodtam a fejem, maga az érzés hamar felmerült. De az exem mindig érzékenyen reagált, és mindig valami figyelmességgel elfedte vagy egyenesen megcáfolta, amit éreztem. Ahogy normális kapcsolatban illik, mindent megpróbáltam megbeszélni vele, de ezt ő kifordította.
A végén, mikor veszélyeztette a kisbabánkat, már a gyerek kedvéért sem voltam hajlandó elviselni. Túl sokáig vártam. Akkor kellett volna otthagynom, mikor először feltűnt, hogy ha padlón vagyok testileg-lelkileg, ő következetesen lejjebb nyom.
Egyszerű példa: ha beteg voltam, nem ápolt, sőt még összeveszést is generált, hogy elmondhassa, milyen lusta vagyok.” (Hajnalka)
Lejárat és inkompetenssé tesz magad és mások előtt – később olyan helyzetekbe hoz, hogy már a realitásérzéked is megkérdőjeleződik magad és mások számára
Ez megtörténhet párkapcsolatban is, de még gyakoribb munkahelyen, ahol egy törtető munkatárs vagy egy furcsa főnök kezdi játszani furcsa játszmáit. A forgatókönyv itt is hasonló: eleinte te vagy a legjobb munkaerő, míg végül szinte minden feladatot bevállalsz a dicséretért és a beígért előléptetésért, ami végül soha nem jön el. Azonban ahogy egyre kevésbé vagy partner a játékban, úgy válik a másik is egyre merészebbé. Húzd meg a határokat időben, és tartsd be következetesen – ha pedig nem rajtad múlik, akkor válts munkahelyet.
„Mindig is teljesen esetleges volt, hogy kapok-e a főnökömtől segítséget vagy információt a munkámhoz. Nagyjából a pillanatnyi hangulatától függött. Folyamatosan egyedül kellett dolgoznom, döntenem, még csak be sem számolhattam. Vagy jó volt, amit csinálok, vagy nem. Van sapka, nincs sapka… egyre ment. Kértem, hogy heti harminc, de legalább tizenöt percet adjon, amikor elmondhatom a dolgaimat, és kérdezhetek. Ezt egy év alatt sem sikerült elérnem.
Aztán meg is mondta, hogy idegesítem a kérdéseimmel. De a kommunikációs szakember információk alapján dolgozik. Ordított, ha kérdeztem. Ordítás járt azért is, ha véleményt fogalmaztam meg. Ha elmondtam, hogy nem bízom a partnerben. Mindeközben a háta mögött mindenkit elhordott mindennek. Mint kiderült: engem is.
A legjobban akkor akadtam ki, amikor a könyvelővel viccből rám záratta az iroda ajtaját. Igaz, hogy egy perc múlva a titkárnő kiengedett, de akkor is. A többiek nem tudták, hogy mitévők legyenek. Nem annyira mertem/akartam beszélni róla, mert már így is elültette nonverbális/verbális kommunikációval bennük, hogy én vagyok, aki túlreagál. Azt látták, hogy valami nem kerek, és nem értették őt. Együttéreztek – de féltették az állásukat.
Azt hiszem, akkor éreztem először, hogy gond van, amikor hallottam másról indulatosan beszélni, és nem értettem az okát. Azzal magyaráztam, hogy rettentően túlterhelt, és az ideg-összeroppanás szélén áll. Még sajnáltam is.” (Vica)
Ha te is hasonlókat tapasztalsz, de kétségek gyötörnek, három dologra figyelj a fentiek mellett:
1. A szavai helyett a tetteire.
Ha nagy az eltérés aközött, amit a feleséged/férjed/anyád/apád/főnököd mond, és aközött, amit tesz, mindig arra figyelj, amit tesz, mert az a valódi arca, a valódi gondolata, a valódi szándéka.
2. Figyeld, hogy hogyan viselkedik a számodra fontos kapcsolatokkal.
Fontos neki a családod, a barátaid, vagy inkább arra törekszik, hogy leépítsd ezeket a kapcsolataidat?
3. Mást teszel vagy mondasz a társaságában, mint amit a józan eszed diktálna?
Megalázkodsz, furcsa kéréseket gondolkodás nélkül teljesítesz, sokszor érzed azt, hogy inkább nemet kellene mondani, de a „békesség” miatt vagy valami egész megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis engedsz neki?
Ne feledd, hogy mindig van segítség. Mindig van kiút. Mindig van választásod. Ha úgy érzed, hogy lépnél, de egyedül nem megy, kérd barátok, a családod segítségét, vagy fordulj a NANE egyesülethez!