„Azt találtuk ki a feleségemmel, hogy a gyerekekkel együtt írjuk össze, mire van szükség, és velük együtt is vesszük meg. Ezzel is segítünk nekik a sulira hangolódni. A kisebbik várja már nagyon, a nagy nem túl lelkes. Általában az utolsó héten megyünk el beszerezni a dolgokat, lehet, hogy hamarabb kellene, de valahogy mindig akkor jutunk el. Tart a nyár, ha elkezdjük az iskolára való felkészülést, még jobban rohannak a vakáció napjai. A vásárlást a gyerekek és a feleségem élvezik, én meg megyek velük, addig is együtt vagyunk.”
„Az augusztus első két hete még a pihenésé nálunk, de amint az eltelik, a két lányom és a feleségem gondolatai az iskolakezdésre terelődnek, és másból sem állnak ki, mint hogy pakolgatják a meglévő cuccaikat, és tervezgetik, mit kell venni. Aztán azokat meg is veszik, na meg persze lecserélik a fél ruhatárukat, vagy legalábbis nekem úgy tűnik. De mindennek megvan a logikus magyarázata, és tényleg sokat nőnek a csajok őszre általában. Én ebben a tervezgetésben, vásárlásban nem nagyon szoktam részt venni, valahogy így alakult ki, de nem is bánom. Legyen ez a lányok dolga.”
„Iskola előtt mindig nagy a stressz, vagyis addig megy a pánikolás, amíg ki nem derül, hogy már megvan minden a gyerekeknek. Néhány éve már úgy csináljuk a feleségemmel, hogy listát írunk arról, mit kell beszerezni, és olyan helyen vásárolunk, ahol mindent meg tudunk venni egy helyen. Eleve stresszes az iskolakezdés, anyagilag is megterhelő, kinek hiányzik, hogy még szaladgálni kelljen összevissza. Néha az az érzésem, túl komolyan vesszük ezt a nagy készülődést.”