„Az első napok mindig nagy izgalommal járnak. Szeretem azokat a különleges pillanatokat, amikor a sok apró, izgatott szempár néz rám a padokból. A gyerekek ilyenkor tele vannak feszültséggel a szó jó és negatív értelmében is. Az első egy-két hét mindig nehéz, vannak pityergések, nagy megnyugvások, és gyakran előfordul, hogy óvó néninek szólítanak véletlenül. Sokat játszunk ilyenkor, a türelem az egyik legfontosabb tényező, a gyerekeknek szükségük van időre ahhoz, hogy felvegyék a ritmust, és be tudjanak illeszkedni a teljesen új közegbe.”
„Nem is tudom, kinek jelent nagyobb stresszt az iskolakezdés, a kis elsősöknek, a szüleiknek vagy nekünk, tanítóknak. Persze én már így, több osztállyal a hátam mögött láttam egyet s mást, így sok újra nem számítok. Minden osztály más, fontos, hogy a gyerekek hamar megtalálják a közös hangot. Az érzékenyebbeknek több időre van szükségük, és az sem mindegy, otthonról milyen hangulatban jön el a gyerek, mit hall, mit lát a családjától az iskoláról. Ha a szülők stresszesek és izgulnak, a gyerekek is átveszik ezt, ezért is szoktam a szülői értekezleteken beszélni arról, mennyire fontos az anyák, apák iránymutatása.”
„Szerintem az egyik legfontosabb dolog, amit a szülők az iskolakezdés kapcsán tehetnek, ha felkészítik a gyerekeket az új élethelyzetre. Az nagyon fontos, hogy mindezt úgy tegyék, hogy ne ébresszenek félelmet a kicsikben. A szépen összeszedett, együtt megvásárolt tanszerek bepakolása, a közös gondolkozás az egyik helyes út erre, a másik pedig az, amikor a saját kedves emlékeiket mesélik el a szülők a gyerekeiknek. Azt tapasztalom, ha ezek megvannak, a gyerekek is sokkal nyitottabbak, és könnyebben megy a beilleszkedés. Mivel minden gyerek más, nem szabad elvárásokkal lenni feléjük az első hetekben, hagyni kell, hogy a saját ritmusukban érjenek bele a közösségbe, és persze figyelni kell őket, és támogatni, ha arra van szükségük.”