Szülőként sokan azt gondoljuk, hogy az a legjobb, ha a vitákat elrejtjük a gyerek elől. Egy tanulmány azonban éppen arról szól, hogy az igazán kreatív felnőttek nagyobb arányban nőttek fel olyan családban, ahol gyakori volt a nézeteltérés. Nem olyan szülőket kell elképzelni, akik állandóan kiabálnak egymással, sokkal inkább azt, hogy a családban előfordul, hogy a szülők akár komoly kérdésekben nem értenek egyet, és ezt a gyerekek előtt vitatják meg. Amikor a szülők másképp gondolkodnak egy kérdésről, de tiszteletteljesen vitatkoznak, példát mutatnak a gyereknek, hogyan tegyen hasonló helyzetben. Így lesznek képesek ezek a gyerekek arra később, hogy ahelyett, hogy elbújnának a nehezen megoldható problémák elől, egyszerűen elfogadják azokat, és ezután próbálják csak megoldani. Az, hogy megállnak egy pillanatra, átgondolják az eltérő megoldási lehetőségeket, sőt akár ütköztetik is azokat, segít végiggondolni a problémát, és kreatív válaszokat találni rá.
Miért félünk a vitától?
Olyan gyerekeket szeretnénk felnevelni, akik tudják, hogyan vitatkozzanak, hogyan álljanak ki magukért, hogyan vállalják az eltérő véleményüket úgy, hogy azzal nem sértenek meg másokat. Mégsem ezt a példát mutatjuk számukra.
„Az a probléma, hogy a veszekedés sokkal jobban megérinti a gyerekeket, mint gondolnánk. Egyszerűen úgy működnek, mint a szeizmográf.
Már a 6 hónapos csecsemők is érzékelik a különböző konfliktusokat a szülők között”
– mutat rá a kérdés összetettségére könyvében E. Mark Cummings pszichológus. Nem egyszerű a szülőnek eligazodnia. Tanulmányok készültek arról is, hogyan emelkedik meg a gyerekek vérnyomása, miközben a szüleik vitatkoznak. Nem feltétlenül értik a szavakat, de felismerik a konfliktust, és a maguk módján azzal foglalkoznak, hogy kitalálják, mi okozza azt. Dr. Cummings kutatócsoportja azt találta, hogy a gyermek jólléte szempontjából nagyon meghatározó a szülei kapcsolata egymással, és az, hogyan kezelik a hétköznapi konfliktusokat: „Ha a szülők kapcsolata stabil, a gyerek egyre jobban biztonságban érzi magát, és magabiztosan tudja felfedezni a világot. De a gyakori és feloldatlan veszekedések elbizonytalanítják a gyereket, szomorúvá, idegessé tehetik, és megalapozhatják bármelyik életkorban a félelmet.”
Mivel azt akarjuk, hogy az otthonunk biztonságot nyújtson a gyerekeknek, az első adandó alkalommal elfojtjuk a testvérek közötti veszekedést, a saját vitáinkat pedig éjszaka suttogva rendezzük egymással. Pedig vitáink kihatnak arra, hogyan fogja gyerekünk a saját haragját kezelni. Ha nem tudja megfogalmazni valódi érzéseit, elfojthatja később azokat, vagy ami még ennél is rosszabb, úgy nő fel, hogy azt gondolja, egy konfliktust soha nem lehet konstruktívan megoldani. Ha mindig zárt ajtók mögött vitatkoztok, vagy azt mondjátok azonnal a gyereknek, hogy „nem is vitatkozunk”, holott egyértelműen azt teszitek, akkor azt tanítjátok számára, hogy ne bízzon a saját megfigyeléseiben vagy bennetek.
Olyan időket élünk, amikor a fiataloknak kevés lehetőségük van beleszólni az őket érintő kérdésekbe, a politika, vallás vagy akár a drogpolitika mind érinthetetlen témákká váltak. Pedig demokráciánk, jogrendszerünk alapja, hogy
a vita elengedhetetlen az igazsághoz. Ahhoz, hogy a társadalom szabad és nyitott maradjon, a gyerekeknek meg kell tanulniuk a nézeteltéréseket értékelni.
Nem az a fontos, hogy milyen sokat vitatkoznak a szülők, ami igazán számít, az, hogyan kezelik ezeket a vitákat. A kreativitás megnő azokban a családokban, amik „feszültek, de biztonságosak” – Robert S. Albert pszichológus szerint. Legfrissebb kutatásában arra az eredményre jutott, hogy az 5 és 7 év közötti gyerekek, akiknek a szülei konstruktívan vitatkoztak, sokkal nagyobb érzelmi biztonságban érezték magukat. A következő három évben pedig sokkal több empátiát mutattak, barátságosabbak voltak, és segítőkészebbek a többi társukkal szemben.
A kreativitásra is hatással van vitáink minősége
16 százalékkal több megoldási javaslatot találtak ki azok a csoportok, ahol az ötletelés fázisában a résztvevőket arra kérték, hogy kritizálják meg a másik ötletét. A legkreatívabb megoldási javaslatok a kínai technológiai cégeknél vagy az amerikai kórházakban olyan munkacsoportokból érkeznek, amikben korábban valódi nézeteltérések voltak a kiindulásnál. A tudomány területéről is hozhatunk példát: az áttörést elérő mikrobiológiai kutatócsoportok sem csak lelkes résztvevőkből állnak, hanem egyúttal szkeptikus tudósokból is, akik ütköztetik egymással elképzeléseiket. Ha soha, senki nem vitatkozik, akkor sokkal nehezebben leszünk képesek arra, hogy a régi, bevett megoldások helyett valami újra törekedjünk. A vitatkozás a csoportgondolkodás ellentéte, mégis akkor tudunk a legszabadabban ötletelni, amikor nem kapcsolódunk rá a többiek gondolatmenetére. Mindezt megtanulni pedig nincs jobb alkalom, mint a gyerekkorunk.
Milyen a jó vita?
Mindenki tolerál egy bizonyos szintű agressziót egy kapcsolatban, még ha ennek nem is vagyunk teljesen a tudatában. Ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a vitáink, azt a pontot kell megtalálnunk, amikor még vannak érveink. Észrevetted, hogy ez a vita már nem visz előre? Egyre hangosabban beszélsz? Összeszorult a gyomrod? Csak arra tudsz figyelni, hogy a másik mit hibázott? Tarts egy kis szünetet, és nyugodj meg. Igyál egy pohár vizet, lapozz át egy magazint, és akkor folytasd csak a beszélgetést, ha úgy érzed, megnyugodtál. Ha autóban veszekedtek, vagy olyan helyen, ahol nem tudtok teret adni a másiknak, akkor váltsatok témát egy kis időre. Talán azt hiszed, hogy a gyerekek már nem hallják a vitátokat, pedig szinte biztos, hogy figyelnek.
Nem az a fontos, hogy milyen sokat vitatkoznak a szülők, ami igazán számít, az, hogyan kezelik ezeket a vitákat.
Mit értenek a gyerekek a vitából?
Kisbabák
Mivel ebben a korban a gyerekek nagyon ráhangolódtak a szüleikre, főként a hangszínt, a testbeszédet figyelik, és az érzelmi ingadozást. Hiába vitatkoztok a partnereddel az egészségügyi helyzetről, a gyereketek ebből az egészből csak azt érzékeli majd, ha elkezdtek hangosan beszélni egymással. Ha észreveszed, hogy ezt teszitek, vegyetek vissza kicsit a hangerőből, és öleljétek meg egymást, mosolyogjatok a gyerekre, és mondjátok neki, hogy minden rendben, anya és apa szeretik egymást.
Óvodások
Ebben a korban a gyerekek könnyen azt képzelik, hogy ők okozták a vitát. Ez az időszak a mágikus gondolkodás szakasza, amikor azt gondolják, hogy ők a világ közepe, és nagyon igyekeznek elkerülni a büntetést. Így könnyen azt hihetik, ha megütik a testvérük fejét, szüleik abbahagyják a vitát. Nyugtasd meg, és magyarázd el neki, hogy ezt csak ti ketten oldhatjátok meg.
Iskolások
A hétévesnél idősebb gyerekek néha a legrosszabbra gondolnak, például hogy válni készültök, ha nem látják a konfliktus feloldását. Dr. Cummings azt találta, hogy azok a gyerekek, akik olyan családban nőnek fel, ahol nagyon sok a konfliktus, gyakran idegesek, depressziósak, alvási zavarral küzdhetnek, és nehezen figyelnek az iskolában. Ahelyett, hogy azzal próbáljátok megnyugtatni a gyereket, hogy „nincs semmi baj”, ismerjétek el, hogy nem értetek valamiben egyet, és próbáljátok elmondani neki, hogy milyen megoldásra gondoltok. Ha úgy érzitek, hogy egy problémára nincs megoldás, ne vezessétek félre a gyereket, inkább mondjátok el neki, hogy azon dolgoztok, hogy minden rendben legyen a családban.
Milyen viták nem tartoznak a gyerekre?
Pénzügyi gondok
A gyerek előtti vitáknak egyszerűnek és konkrétnak kell lenniük, nem a félelmekről szólniuk.
Az élet nagy döntései
Fontos, hogy a két szülő egységet alkosson, ez elősegíti, hogy a gyerek a későbbiekben se tudja kijátszani az egyik szülőt a másikkal szemben. Találjatok arra időt, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos fontos döntéseket átbeszéljétek, már azután, hogy a gyerek lefeküdt.
Bármi, ami bizonytalan
„Talán elköltözünk” vagy „talán apa elveszíti az állását”. Azután avasd be a gyereket ezekbe a kérdésekbe, hogy már van megoldásod a problémára.
Aggodalmak a gyerekkel kapcsolatban
Nehezen barátkozik? Még mindig nem olvas? Ezeket a kérdéseket is egymás között, esetleg a tanárokkal vagy az iskolapszichológussal beszéljétek meg.
Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett Gyereksorsok blogon.