„Idén márciusban a 12 éves, kiskamasz lányom azzal állt elém, hogy kékre szeretné festetni a haját. Beleegyeztem. És nemcsak abba, hogy akkor most néhány napig kék lesz a haja, hanem abba is, hogy amíg neki tetszik, kék marad. Teljesen mindegy, hogy az mennyi idő lesz” – kezdi a Scary Mommy oldalán megosztott Facebook-posztját Whitney Fleming, aki egyáltalán nem bánta meg a döntését.
„Bevallom őszintén, első ránézésre nem sok minden változott azután, hogy a lányom kékre festette a haját. Pontosan ugyanazt csinálta, amit korábban, amit bármelyik vele egykorú csinált volna: szorgalmasan tanult az iskolában, lelkiismeretesen készült a különóráira, eljárt fociedzésekre, és még moziba is a barátaival. Mégis… Miután rábólintottam a kék hajra, valami érezhetően megváltozott kettőnk kapcsolatában.”
Whitney azt mondja, miután engedett lánya kérésének, a köztük addig jelen lévő feszültség érezhetően enyhült. „Nehéz igazán jól szavakba önteni, de mintha ez után sokkal jobban élveztük volna egymás társaságát. Mintha valahogy közelebb kerültünk volna egymáshoz.”
Az anyuka ezt azzal magyarázza, hogy az olyan kiskamaszoknak, mint amilyen a lánya is, egyszerűen már szükségük van arra az érzésre, hogy bizonyos mértékben, legalább néhány apróságban, igenis urai legyenek az életüknek. És, hogy esélyük van arra, hogy a hibáikból tanulva azzá váljanak, akik lenni szeretnének.
„A lányomnál a kék haj iránti rajongás fél évig tartott. Mire szeptemberben újra elkezdődött az iskola, teljesen magától úgy döntött, hogy visszafesteti a tincseit szőkére. Teljesen magától döntött így, pusztán azért, mert valami másra, valami újra vágyott.” Whitney bevallja, nehezen tanulta meg, hogy ez a bizonyos el- és megengedés valójában jót tesz a gyerekeivel való kapcsolatának. „Szerintem ez a gyereknevelés legnehezebb része” – ismeri el, majd hozzáteszi, az eredmény azonban mindenért kárpótolta.
„És legyen bármilyen meglepő, de ma már hiányolom azokat a kék tincseket, amik lépten-nyomon erre a sikerre emlékeztettek.”