Nemrégiben mesélte egy barátnőm, hogy pénzt kért kölcsön a férjétől, pontosabban a kislányának az apukájától, akivel együtt élnek. Nagy szemeket meresztettem, mert ez bizony furcsán hangzott elsőre, de aztán megmagyarázta a dolgot.
Bizalmatlanság, keserű tapasztalat vagy a függetlenség jelképe?
„Mindketten túl vagyunk egy váláson, ami egyikünknek sem volt egyszerű, és amikor találkoztunk, valahogy külön kasszára rendezkedtünk be – kezdett bele a magyarázatba a barátnőm. – Mindkettőnknek van saját lakása, azt mindketten kiadjuk, és a befolyt összegből közösen bérlünk egy másikat. A lányunk kiadásaira minden hónapban beteszünk egy fix összeget egy dobozba, és a közös nyaralásunkra is együtt gyűjtünk, havonta 10-10 ezret rakunk el. A többi pénz nem közös, vásárolni is külön megyünk, hol én, hol a pasim. Ez semmilyen fennakadást nem okozott még, nálunk tök jól működik. Ha családilag étterembe megyünk, azt is felváltva fizetjük, és igen, a múltkor kölcsön kellett kérnem tőle pénzt, mert nem jöttek meg a pénzeim akkorra, amikorra vártam. Amint tudom, visszaadom neki a kért összeget, és kész, ebből sincs gond. Tudod, negyvenévesen már óvatos vagyok, a férjemmel közös kasszán voltunk, és nagyon rosszul jöttem ki a válásból. Óvatosság lenne, vagy élettapasztalat? Nem tudom, mi mindenesetre így csináljuk!”
Nemrégiben házasodott kollégámnak ezzel szemben nagyon furcsa volt azt látni, hogy a barátai osztozkodnak a belépők fizetésén, amikor együtt nyaraltak.
„A haveromék száz éve együtt élnek, jövőre lesz az esküvőjük, sok éve jóban vagyunk, de most nyáron nyaraltunk először együtt. Amikor állandóan azt kérdezgették egymástól, hogy ma ki és mennyiért veszi a belépőket, nagyon megdöbbentem, és rákérdeztem a dologra. Ekkor derült ki, hogy ők külön kasszán vannak. Számomra azért meglepő ez, mert mi is nemrégiben házasodtunk össze a barátnőmmel, de előtte már hét évig együtt éltünk, és az első pillanattól fogva közösek voltak a pénzeink. Illetve a feleségem egyetemista volt, én dolgoztam, tehát én tartottam el őt, de a számlámhoz neki is volt hozzáférése, akkor vett le vele pénzt, amikor akart. Szerencsére az elmúlt egy évben már neki is van fizetése, sőt lassan többet keres, mint én, de számára is természetes volt, hogy én is kaptam egy társkártyát a számlájához. Mi minden kiadást megbeszélünk, másként el sem tudom képzelni az életünket. Valahogy nekem ez a külön kassza dolog egyszerűen elképzelhetetlen, olyan érzésem van, mintha az, aki külön kasszán van a párjától, nem bízna meg a másikban, és már előre egy válásra készülne.”
Külön vagy közösen jobb intézni a család pénzügyeit? (Fotó: Thinkstock)
A házassággal együtt jár a közös kassza?
Az egyik legjobb barátnőm huszon-egynéhány éve van férjnél, a közös gyerekeik kamaszok, mostanában viszont előjöttek náluk az anyagi problémák. Eddig közös számlájuk volt, nemrég változtattak ezen.
„A férjem egyszerűen képtelen a pénzzel bánni. Mindig elfelejt befizetni dolgokat, átutalni pénzeket. Például nemrégiben vettem észre, hogy az apámtól örökölt pénzemből milliók hiányoznak. Benyargaltam a bankba, hogy megtudjam, ki és miért vett le belőle, és gyorsan kiderült, hogy a férjem akkora tartozást halmozott fel évek alatt a be nem fizetett áfái miatt, hogy már a végrehajtók fenyegették, és ahelyett, hogy szólt volna nekem, úgy gondolta, hogy leveszi a számláról a pénzt, és hallgat. Utólag azt mondta, hogy később mindenképp visszatette volna, csak azért nem akart szólni, hogy ne akadjak ki. Szégyellte magát, és szánta-bánta, amit tett, de ez nem hozza vissza a bizalmamat, és nem kerülnek meg az elköltött millióim. Két nap gondolkozás után megvontam a hozzáférését a számlámtól, és továbbra is nagyon bánt, hogy a tudtom nélkül megdézsmálta az apai örökségemet. Soha többet nem bízom meg benne pénzügyileg, az tuti. Szomorú vagyok, hogy erre a döntésre jutottam, de a továbbiakban szeretnék külön kaszán gazdálkodni, mert attól félek, hogy a gyerekeim jövője és biztonsága bánja az én naivitásomat. Szeretem a férjemet, de anyagilag egy csöppet sem bízom már meg benne.”
Száz-kétszáz évvel ezelőtt mindez szinte elképzelhetetlen lett volna, hiszen a nő örökségét is a férj kezelte. Ma már szerencsére másképp mennek a dolgok, de még vagyunk néhányan, akik nagyon naivan és ábrándosan hiszünk abban, hogy mindenünket megoszthatjuk azzal, akit szeretünk. A szüleim több mint 50 éve élnek házasságban, és mindig mindenük közös volt. A kisebb kiadásokat az anyukám kezelte, a nagyobbakról közösen döntöttek.
Soha nem hallottam, hogy a pénzből vita lett volna köztük, pedig nem voltunk csöppet sem gazdagok. Ha valamire szükség volt, de nem volt rá pénzük, akkor kölcsönt vettek fel. A hétköznapi pénzügyeket egyszerűen oldották meg, apu és anyu is hazahozta a fizetését, és betették egy dobozba, abból kellett gazdálkodni hó végéig. Ha maradt egy kevés, akkor félretették. Mindig pontosan fizették a számláikat, a törlesztőrészleteket, de arra emlékszem, hogy anyu azért meggondolta, mit vesz meg a közértben. Ha a nővéremmel szerettünk volna valamit, sokszor kaptunk olyan választ, hogy most erre nincs pénzünk, vagy várjatok egy kicsit, amíg összespórolom rá a pénzt. Ennek ellenére minden fontos dolgunk megvolt, nem éheztünk, és nem hiszem, hogy nagyon szegények voltunk, csak beosztottuk a pénzünket. Sosem hallottam a szüleimtől, hogy ez az enyém, az a tiéd, minden közös volt.
Ugyanakkor ma, amikor a házasságok fele válással végződik, és egyre inkább az egyenjogúság felé igyekszünk, nem megdöbbentő, hogy a párok zöme már nem akar közös kasszát, talán közös anyagi javakat sem. Néha akár úgy is alakulhat, hogy ez a szerencsésebb felállás, mint például egy másik ismerősömnél és a férjénél, akiknek nemrég váltak külön az útjaik.
„Szétköltöztünk a férjemmel, és abban állapodtunk meg, hogy a gyerekünket heti váltásban neveljük ezentúl. Nem volt soha közös lakásunk, albérletben laktunk, ezért én béreltem egy másik lakást a férjemtől egy utcával arrébb, ennek a bérleti díját én fizetem majd. A lányunk kiadásaira csináltunk egy közös számlát, ahová mindketten ugyanannyit utalunk havonta, és neki ebből vásárolunk, ebből fizetünk mindent. Remélem, működni fog – szerencsére jóban vagyunk, barátként tudtunk különválni.”
Te mit gondolsz a külön kasszáról? Hogyan osztjátok meg a bevételeket és a kiadásokat? Ismersz még olyan párokat, ahol minden közös, és nincs enyém-tiéd?