„Sokszor egyetlen gyereknek tartok hittanórát, érte utazok egy-másfél órát”

Bodrogi Eszter | 2018. November 20.
Hol találkozhatunk evangélikus lelkészekkel, ha magunk nem ezt a vallást gyakoroljuk? Például az Instagramon. Gerlai Pál evangélikus lelkészt tényleg az Instagramról ismerem, követjük egymást, hogy a megfelelő szakszóval éljek.

Közös témánk Tokajhegyalja, az országnak az a szeglete, ahol Gerlai Pál szolgálatot teljesít, közelebbről Tállya. A lelkészt nemrég iktatták be abban a gyönyörű templomban, ahol Kossuth Lajost is keresztelték annak idején.

Mi az evangélikus lelkészek megnevezése?

A régies megnevezése tisztelendő úr, de én ezt kerülöm. Egy nyolcéves kisfiú itt például Monokon papocskának hív, de ez nagyon kedves, vicces megszólítás. Lelkész vagyok, a titulusomat legtöbbször nem mondják, csak egyszerűen „lepalibácsiznak”.

Hol teljesítesz szolgálatot az országban, és hogy kerültél oda?

Pest megyei vagyok, Aszódon nőttem fel, a dédnagyapám szintén lelkész volt, Szarvason. Apai ágon vagyunk evangélikusok. Tízéves voltam, amikor egy nyári táborba mentem, ami egy kántorképző volt. Húszéves koromig minden nyáron abban a táborban nyaraltam. Barátságos, nagyon megtartó közösség volt. Az ott dolgozó pályakezdő lelkészek nagyon inspiráltak engem már akkor. Tizenkét éves koromban meghalt az édesapám, és az aszódi lelkész hívott, hogy ha már járok ebbe a kántorképző táborba, akkor orgonáljak az aszódi templomban. Húszas éveim elején kezdtem a munkát egy másik szórványközösségben.

Nagyon nehéz volt például azt megtanulnom, hogy tudom lekötni az óvodásokat akár egy fél órára. Amíg az ember meg nem próbálja, azt hiszi, ennél mi sem egyszerűbb, de az igazság teljesen más.

A legbátrabb vállalkozó szellem egy kislány volt, most ő volt Luther Katalin, vagy Szent Márton püspök, felekezet szerint, ahogy tetszik. (Fotó: Instagram)

Tokajhegyaljára úgy kerültem, hogy a munka itt még missziói egyházközségként indult nélkülem 2006-ban, több települést kapcsoltak össze Zemplénben, Abaújban. Akkor már évtizedek óta nem volt erre a munkára helyben lakó lelkész. Én még egy másik abaúji kistelepülésen dolgoztam, majd később Miskolcon egy iskolában, és akkoriban kértek fel erre a feladatra. 2016-ban költöztem ide, azóta vagyok újra gyülekezeti lelkész, Tokajban élek a feleségemmel. A körzetemben nyolc településen tartok istentiszteletet hetente, de ennél több falu tartozik a diaszpóra gyülekezetemhez. Egyik vasárnap Abaújban tartok egymás után istentiszteleteket, másik vasárnap pedig Zemplénben, így kéthetente mindenkit elérek, bárki el tud jönni egyszer, ha szeretne.

Tulajdonképpen vándorlelkész vagyok.

Dolgozom emellett Miskolcon, mint egyetemi lelkész, és ovikban is tartok játékos hittan foglalkozásokat, illetve általános iskolákban is hittant a környéken. Az ovikban egész csoportoknak szervezek hittan foglalkozást, nem szigorúan evangélikust, hanem általános keresztény hittant, vagyis bibliai történeteket játszunk el. Nagyon szeretik, várják, hogy újra menjek. Az iskolákban viszont kevés gyerekem van, csak egy-egy fiatal van, aki evangélikus hittant kér. Az utóbbi évtizedekben sajnos a tizedére csökkent a megyében az evangélikusok száma. A környéken van öt-hat templom, általában nyolc-tizenkét ember jön egy alkalommal istentiszteletre.

Pókhálózó partvis – valakinek ezt is meg kell csinálni (Fotó: Instagram)

Van családod?

Nős vagyok, a feleségem református eredetileg, Gödöllőre járt a református líceumba. Nyelvészet és filozófia szakon végzett, skandináv nyelvekkel foglalkozik. Søren Aabye Kierkegaarddal foglalkozott sokat, aki egy evangélikus filozófus volt, és őt például eredeti dán nyelven olvasta, szemben velünk, akik csak német vagy angol fordításban juthattunk a munkáihoz dán nyelvismeret hiányában. Főállásban aktívan részt vesz a gyülekezet munkájában, másodállásban pedig fordítóként dolgozik, de a munkája nagy részét az én munkámban való részvétel teszi ki.

Mit csinál egy evangélikus lelkész egész nap?

Naponta átlagosan százhatvan kilométert autózok, hogy elérjem a környék evangélikusait. Ez időben se kevés, elég fárasztó. Sokszor egyetlen gyereknek tartok hittanórát, érte utazom egy-másfél órát.

Óvodai hittanon kétszer annyi gyereket érek el, mint iskolában, ott már kialakulhat egy életre szóló kapcsolat.

Sokan nem értik, mi értelme van egy szem gyereknek hittant tartani, de ők nem érzik, nem látják azt, amikor megyek az órára, kopogok a tanterem ajtaján és boldogan, szó nélkül állnak fel, jönnek el velem tanulni, pedig éppen egy érdekes videót néznek mondjuk az erkölcstan tanárral. Ez nagyon jól esik, igazi pozitív visszajelzés. Hétköznap leginkább a gyerekek miatt járom a környéket, vasárnap pedig a felnőtteknek tartom az istentiszteleteket.

Van az evangélikus egyháznak a tinikhez köthető szertartása, valamilyen felnőttavatás?

Igen, ez a konfirmáció. Hagyományosan tizenkét éves korban volt, de mostanában feltolódott tizennégy éves korra. Erre egy vagy két évig készülnek a gyerekek, különórákon az egyház tanításainak az alapjait vesszük végig. A szertartás a gyermek megkeresztelésének a megerősítése. Amikor az újszülöttet csecsemőkorában megkeresztelik, akkor még helyette a keresztszülő mondja el a hitvallást, a hiszekegy imát. Később ezt erősíti meg tizenéves korban egy szertartás keretében az ifjú felnőtt. Megtanulja az egyház tanításainak alapjait, és erről ad számot egy vizsgán a templomban. Ezt a gyülekezet meghallgatja, majd úrvacsorát vesznek. Ettől a pillanattól a gyerekek is teljes jogú tagjai lesznek a közösségnek.

Sikerül elérni a fiatalokat a hittanon kívül?

Igen, a miskolci egyetemi lelkész munkám erre nagyon jó példa. Ökumenikus lelkészség működik az egyetemen, a négy keresztény felekezet lelkésze érhető el ott helyben. Lelki segítséget adunk, ifjúsági közösséget biztosítunk. Rendszeres alkalmak vannak, ami bibliai beszélgetés hét közben, de van például angol nyelvű közösség is.

Ez utóbbira keresztény külföldiek jönnek, de voltak már muszlimok is. Ők például el is mesélték, hogy kíváncsiságból jöttek.

Sajnos annyi fiatalt nem érünk el, amennyit szeretnénk, de dolgozunk rajta, hogy minél többen jöjjenek. Az egyetemre nem igazán azért járnak a fiatalok, hogy imaközösségbe járjanak, de van, akinek szüksége van erre, és ők megtalálnak minket, ha kell.

Vannak olyan gyerekek, akik később, felnőttként is visszatalálnak hozzád?

Természetesen, szerencsére több ilyenről is be tudok számolni. Nem egy hittanosomat én eskettem később, sőt, van ahol most jön a baba. Tényleg megéri a napi több száz kilométer, amikor ilyen szép felkérések érkeznek.

Felkeresnek személyes, kamaszpanaszos problémákkal téged a gyerekek?

Főleg akkor volt ez jellemző, amikor gimnáziumban végeztem lelki gondozói munkát. Van mentálhigiénés végzettségem is. Érdekes, hogy sokszor nem is szervezett alkalmak voltak ezek, hanem például beültem egy kávéra az iskola büféjébe, és belecseppentem egy tanárral vagy egy diákkal egy lelki gondozói beszélgetésbe.

A diákok csak akkor nyílnak meg jobban, amikor tényleg azt érzik, hogy nagy gondjuk van. Ez általában mondjuk egy hittanórás beszélgetés folytatása. Ritkán, de hozzám is fordulnak például szívügyekkel.

Azért elmesélem, hogy nálunk is van titoktartási kötelezettség, mert bár az evangélikusoknál nem olyan látványos dolog a gyónás, mint a katolikusoknál, nálunk is létezik a lelki gondozói beszélgetések során, amit nekem természetesen titokban kell tartanom.

Egy kis faluban más gondjai, problémái vannak egy gyereknek, mint nagyvárosban?

Van, ami ugyanolyan, de azért akadnak másmilyen gondok is. Például egy kollégámmal szerveztünk balatoni táborozást minimális hittannal, ahova ingyen mehettek a gyerekek. Kérdeztem az egyik nagyon szerény körülmények között élő kislányt, hogy volna-e kedve eljönni, de nemet mondott. Nem értettem, mi a gond, megkérdeztem az édesanyját is. 

Kiderült, hogy inkább a faluban biciklizne, mert soha nem járt még a Balatonon, fogalma sincs mit hagy ki, és az édesanyja sem mondta el neki, mert lehet, hogy ő sem tudta.

Ezt rossz volt megtapasztalni, hogy ezért maradnak ki lehetőségek, mert nem tudják, hogy ez jó nekik, mert nem is sejtik, hogy mennyi minden van a világban, amit elérhetnének. Az internet és a Facebook nem mutatja meg, hogy mi az a több, amire képesek lehetnének, amiért érdemes lenne küzdeni egy kicsit.

Ha harminc év múlva visszatekintenél a pályádra, mikor lennél elégedett?

Akkor lennék elégedett, ha azok, akikkel most kapcsolatban állok, felnőttként is azt mondanák, hogy igen, én evangélikus vagyok, nekem ez fontos, és ezért hajlandó vagyok felelősséget és akár terheket is vállalni. Nincsenek annyira szigorú dogmáink, mint például a katolikusoknak, a hitünk a többi egyház felé egy hídként működik. Fontos, hogy a gyerekek ezt értékként éljék meg, és felnőttként is tudatosan gondoljanak erre a szép feladatra.

Exit mobile version