David Ludden pszichológus szerint nem a szégyenlősségünk az oka annak, hogy még a férjünkkel, feleségünkkel sem tudunk a szexről nyíltan beszélgetni, hanem mélyebben gyökerező félelmekről van szó. Pedig fontos lenne, hogy beszéljünk a szexről, mert ha különböznek egy pár szexuális vágyai, és ezt nem kommunikálják egymás felé, akkor könnyen építhet közéjük falakat ez a konfliktus.
Miért félünk beszélni a szexuális szükségleteinkről?
A kanadai pszichológus, Uzma Rehman és kollégái keresték erre a kérdésre a választ egy konfliktuskommunikációról szóló kutatásuk során. Bármilyen konfliktus közben azért válik nehezebbé a kommunikáció, mert a fő motivációnk az, hogy elkerüljük a negatív érzelmeket. Ahogy a fogorvost kerüljük még akkor is, ha fáj a fogunk, úgy kerüljük a társunkkal a kommunikációt, ha kényes konfliktusunk van vele. Amikor nem szexuális kérdésről van szó, általában hamarabb elérünk arra a pontra, hogy nem nyeljük le, hanem kimondjuk, ami nyomja a szívünket, de ha a szexuális életünkkel akad problémánk, akkor ez a pont sokkal messzebb kerül, és inkább hagyjuk, hogy a társadalmi elvárások irányítsák a tetteinket, ahelyett hogy beszélnénk a témáról a párunkkal. Például annak ellenére, hogy megfogalmazódik bennünk, hogy unalmas a szexuális életünk, nem mondunk semmit, inkább megtartjuk a fantáziáinkat magunknak. Azért csináljuk ezt a kutatók szerint, mert háromféle fenyegetést is érzünk a szexuális konfliktusokban:
- Fenyegetést jelent a párkapcsolatra. Attól félünk, hogy ha szóba hozzuk, hogy elégedetlenek vagyunk a szexuális életünkkel, akkor kárt teszünk a párkapcsolatban. Annyira tartunk a szakítástól, hogy inkább elhitetjük magunkkal, hogy jól van ez így, ahogy van.
- Fenyegetést jelent a partnerünkre. Nem akarjuk megsérteni az érzéseit. Ha elmondjuk neki, hogy nem jó a szex vele, akkor azzal megbántjuk, és azt fogja hinni, hogy nem vagyunk boldogok vele, sőt nem is szeretjük már.
- Fenyegetést jelent ránk nézve. A szex pont olyan téma, amitől sebezhetőnek érezzük magunkat. Olyan fokú kitárulkozást jelentene, ha kommunikálnánk a valós szükségleteinket, hogy az ijesztő.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Rehman kutatásában olyan embereket kérdeztek, akik hosszú távú párkapcsolatban élnek, arra kérték őket, hogy képzeljék el magukat egy konfliktusban a párjukkal. Többféle forgatókönyvet vázoltak fel nekik, köztük a szokásos „miért nem mosogattál el” és szexuális problémák is voltak. Az alanyok ezek után válaszoltak egy kérdőívben arra, hogy melyik szituáció milyen szintű fenyegetést jelentett a párkapcsolatra, a párjukra és saját magukra.
Az eredményből kiderült, hogy a szexualitás körüli viták esetében sokkal inkább fenyegetve érezték saját magukat a résztvevők, mint a nem szexuális tartalmú konfliktusoknál. Ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy azért nem beszélünk a szexről, mert önmagunkra nézve veszélyesnek érezzük.
Miért veszélyes a szexuális téma?
David Ludden szerint ennek az egyik oka az, hogy a szex témája társadalmi szinten a ciki kategóriába esik. Zavarban vagyunk tőle, ezért kerüljük, hogy kommunikáljuk róla, vagy ha mégis szóba kerül, akkor viccel elütjük a komolyságát. Még a hosszú távú kapcsolatban élők is hajlamosak arra, hogy a szexet valami titkos, bűnös dolognak gondolják, ahogy azt beléjük nevelték. Másrészt az is lehet az oka annak, hogy veszélyesnek érezzük a szexuális témákat, mert a felvilágosítás annyira hiányos gyerekkorban, hogy a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában a legalapvetőbb szexuális anatómiával sem. Persze azt mindenki tudja, hogyan kellene egy szexuális aktusnak lezajlania, de kevesebben rendelkeznek arról ismeretekkel, hogy ilyenkor mi történik a testükben, milyen hormonok okozzák a jó érzést, vagy hogy mik azok az erogén zónák. Ezért nincs meg az eszköztárunk ahhoz, hogy rendesen kommunikáljunk a szexről, hiszen nem szeretünk olyan témában megnyilvánulni, amiről keveset tudunk.
Nem merünk tehát beszélni a szexuális fantáziáinkról a párunkkal, mert azt hisszük, hogy ezek fura vágyak, és azt feltételezzük, hogy a párunk hülyének néz majd miattuk. Ráadásul nem is tudjuk, honnan jönnek a vágyaink, kontrollálhatatlannak tűnnek, márpedig az emberi természet egyik jellemzője, hogy nem szereti elveszteni a kontrollt. Ha feltárnánk a párunk előtt ezeket a vágyakat, akkor megkockáztatnánk, hogy az igazi, valós énünket elutasítaná, ami a megsemmisülést jelentené.
Pedig azok a párok, amelyek elég bátrak ahhoz, hogy beszéljenek a szexualitásról, sokkal boldogabbak – állítja a szakember. Ludden azt javasolja, hogy fektessünk bele energiát, tanuljunk a szexről, menjünk el párterápiára, hogy fejlesszük a szexuális kommunikációnkat, mert pozitív irányba változtathatjuk vele az egész párkapcsolatunkat.