Kikerekedett szemmel tud ilyenkor nézni, mint a Shrekben a macska és úgy rebegni el azt, hogy bocsánat. Meg lehet zabálni. Ám van a másik véglet is, amikor úgy kérnek elnézést, hogy az felér egy ajtócsapkodós hisztijelenettel. Ha erre a fajta bocsánatkérésre pedig esetleg, teljesen véletlenül még idegesebb leszek, és ingerültségemnek hangot is adok, akkor még vissza is kérdez, hogy de hát ő bocsánatot kért. Jó, hogy azt nem teszi hozzá, hogy ne pattogjak már, de szerintem csak azért nem teszi, mert még nem ismeri ezt a kifejezést.
Hasonlóképp kértek bocsánatot az alábbi leveleket megalkotó gyerekek is, amin – mivel más gyerekéről van szó – csak mosolyogni lehet. Őszinték, mert mint minden pici gyerek, ők sem tudnak hazudni.
Minden szülő elolvad, amikor a pici gyereke rosszalkodás után bűnbánó arccal bocsánatot kér tőle. Az én középső lányom például ebben a legprofibb a világon.