Nem könnyű megbízható és megfelelően képzett ápolót találni, a 0–24 órás törődés pedig többnyire több százezer forintba kerül havonta. Arról nem is beszélve, hogy akár évekbe telhet, mire felszabadul egy férőhely valamelyik idősotthonban. Vagy otthon, egyedül oldják meg a családok az idős, beteg rokon ápolását, esetleg szakképzett ápolót fogadnak mellé, vagy megfelelő intézményt keresnek – derül ki az Abcúg.hu riportjából.
A cikkben egyik megszólaló hozzátartozó évekig ápolta egyedül 87 éves demens édesanyját. Nehezen vette rá magát, az idős asszonyt mégis kénytelen volt beadni egy otthonba, mert két év alatt annyit romlott az állapota, hogy nem lehetett már tovább biztonságosan gondozni az otthonában. Pelenkázni kellett, rendszeresen felkelt és elkóborolt az éjszaka közepén.
A helyzet szerencsésen alakult, nem kellett hónapokon vagy akár több éven át várniuk, pont megüresedett egy hely az egyik kiszemelt közeli otthonban. Ennek költségei havonta 170 ezer forintot jelentenek. Mivel a nyugdíj ezt csak részben fedezi, az idős, beteg nő lánya fizeti az összeg harmadát. Az édesanyját nem fogadták volna mindenhol, számos intézményben nincs elég szakképzett dolgozó az ilyen típusú betegek ellátására, vagy nem elég zárt, egyben biztonságos számukra az intézmény, ha esetleg elkóborolnának.
A lap azt is kiderítette, hogy bizonyos állapotok esetén kimondottan nem javasolt az otthonápolás. Tipikusan ilyen az Alzheimer-kór és a különböző daganatos betegségek. Ilyenkor azért is kifejezetten javasolt az intézményi ellátás, mert sok esetben egyedül morfinnal enyhíthetőek a beteg fájdalmai, amit kizárólag intézményi keretek között, orvos javaslatára és jelenlétében lehet beadni.
Az otthonápolás akkor sem a legjobb megoldás, ha a magatehetetlen, ám szellemileg ép idősek túl későn kerülnek intézménybe. Ekkor már komoly megrázkódtatást jelenthet számukra a környezetváltozás. Arról nem is beszélve, hogy a lakások többsége azért nem alkalmas arra, hogy idős, beteg emberek egyedül éljenek bennük, mert nem akadálymentesítettek.