A huszonöt éves Anita már másfél éve egyedül neveli kétéves kisfiát. Krónikus betegsége miatt rokkantsági ellátásban részesül. A havi 28 ezer forint mellé a családi pótlékot és a gyest kapja, ami összesen egy hónapban 39 ezer forint. Az állapota miatt nagyon nehezen talált munkahelyet, de nemrég egy segítő szervezet közreműködésével sikerült egy négyórás állásban elhelyezkednie. „Könnyű fizikai munkát fogok végezni egy gumigyárban nettó 67 ezerért havonta” – meséli. A gyereke apját idén februárban kötelezték gyerektartás fizetésére, amelynek összegét havi 25 ezer forintban határozta meg a bíróság. Az apa mindössze két hónapig fizetett, és a gyerekkel is nagyon rendszertelenül tartja a kapcsolatot. „Feljelentést tettem, a bíróság még vizsgálja az ügyet, azt mondták, az eljárás több hónapig is eltarthat, addig sajnos nem lesz pénz. Ha közben sem fizet, és a jogosultság igazoltan fennáll, visszamenőleg megelőlegezik az elmaradt összeget. Szerencsés vagyok, mert a nevelőanyám házában lakhatok, lakbért nem kell fizetnem. És így legalább egyedül sem vagyunk.”
A korábban közös terheket egyedül kell cipelni
Edinának ugyan diplomás közalkalmazotti bére van, ami 230 ezer forintot jelent havonta, de ebből lakás- és autóhitelt is kell törlesztenie, meg ellátni a két iskolás lányát, akiket két éve egyedül nevel. A lakást együtt vették a volt férjével még a házasságuk alatt, és továbbra is közös tulajdonban van. Edina abban bízik, hogy talán nem követeli majd rajta a férfi az ingatlan felét. Sajnos az autóhitele sem a legjobb konstrukció, de nagyon rosszul járna, ha lemondana a kocsiról, hiszen akkor úszna minden. „A volt férjem sokáig nem fizette a tartásdíjat – mondja Edina, aki tavaly a gyerekek megnőtt kiadásaira hivatkozva kérte a havi 50 ezer forintos összeg emelését 65 ezerre. – Olyan is volt, hogy a rendőrségen tettem feljelentést, mert eltűnt, még a családja sem tudott róla semmit.
Én már mindenféle, egyszeri extra kiadás számlájával egyenesen a végrehajtóhoz megyek, meg sem próbálom tőle kérni a pénzt. Tudom, hogy sokkal többet keres, mint én, de mindent megtesz azért, hogy ne tudjak követelni rajta semmit.
Hitelei vannak, tartozása az adóhivatalnak, akikkel szemben mi hátrányban vagyunk. Amikor végrehajtást kértem, hiába kaptam meg pár nap múlva a határozatot, utána még hónapokig nem jött egy fillér sem.”
Edináék három évvel ezelőtt váltak el. A férfi korábban Németországban dolgozott, ahol titokban új kapcsolata lett. Egy hazautazás alkalmával bukott le, amikor Edina belenézett a telefonjába. Hamarosan kiderült, hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amit elhallgatott a családja elől. Edina kezdeményezte a válást. „Ijesztő érzés, mintha nem az az ember lenne, akivel tizennégy évig éltem együtt szeretetben. Legalábbis én azt hittem, rendben van a kapcsolatunk. Az ismerőseink is azt mondták, mi voltunk a mintacsalád a szemükben. Utólag persze tudom, hogy túl sok áldozatot hoztam, sok mindenről lemondtam a volt férjem elégedettsége és a békesség érdekében. Neki nagyon kényelmes lehetett külföldön elszórakozni, aztán hazajönni hozzánk, a biztonságos otthonába. Elvettem a játékát. Azóta annak a kapcsolatának is vége lett. Sajnos már régóta nem tudunk normálisan beszélni. Folyton mocskolódik, fenyeget. Sokáig tartottam neki a hátam a gyerekek előtt, akik tényleg szerették az apjukat, de már nem vagyok rá képes.”
A gyermektartásdíj fizetésének bojkottálása jellegzetes bántalmazó eszköz (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)
Elhúzódó végrehajtás – nélkülöző családok
Hosszú hónapok, akár évek telhetnek el úgy, hogy az elhúzódó eljárások miatt a gondozó szülő egyáltalán nem kap gyermektartásdíjat, és gyakorlatilag tehetetlen. „Ha a megítélt tartásdíj fizetése elmarad, érdemes első körben bírósági végrehajtást kérni, de hosszabb ideig fennálló mulasztás esetén a rendőrségen is lehet feljelentést tenni tartási kötelezettség elmulasztása miatt – tájékoztat dr. Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza. – Feljelentés esetén az ügyészség egy évre felfüggesztheti az eljárást, ha akár csak a részleges teljesítés is várható – és a legtöbb esetben az ügyészség ezt teszi, ami általában csak arra jó, hogy tovább húzzák az időt, sőt ha a fizetésre kötelezett szülő időközben valamennyit törlesztget, már vádemelésre sem kerül sor, megszüntetik az eljárást. A gyermektartásdíj gyámhatósági megelőlegezésére pedig csak akkor jogosult a gondozó szülő, ha a volt partner legalább fél évig egy fillért sem fizetett, és a gondozó családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a meghatározott szintet.
Tehát ha mondjuk megítéltek havi negyvenezer tartásdíjat, és a kötelezett havi ötezreket csepegtet, már nem jár a megelőlegezés.
Ráadásul ennek az összege is igen csekély, a jogszabályi rendelkezés szerint nem haladhatja meg a gyerekenkénti havi 14 250 forintot.”
Ha a bíróság már megállapította jogerősen a gyermektartásdíjat, és a fizetésére kötelezett legalább 6 hónapja nem teljesíti a kötelezettségét, […] a tartásdíj megelőlegezése kérelmezhető, feltéve hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. […]
Az állam által történő folyósítás legfeljebb 3 évig tart, és kérelemre 1 alkalommal legfeljebb 3 évre továbbfolyósítható, illetve ismételten megelőlegezhető. A jogosultsági feltételek folyósítás ideje alatt történő megszűnése esetén a gyámhivatal a folyósítást felfüggeszti, illetőleg megszünteti. A megelőlegezett tartásdíjat a kötelezettnek az állam részére vissza kell fizetnie. Forrás: kormanyablak.hu
A gyermektartásdíj fizetésének bojkottálása jellegzetes bántalmazó eszköz a szakember szerint, egy módszer a sok közül, amellyel bántani lehet a volt partnert. „Nagyon fontos látni, hogy a tartás elmulasztása hátterében jellemzően nem az apák nehéz anyagi helyzete áll: általában nem azok nem fizetnek, akiknek kevés a pénzük – világít rá dr. Spronz Júlia. – És az a tapasztalatunk sajnos, hogy akkor sem állnak le, akkor sem változik a hozzáállásuk, amikor már új partnerük van, esetleg újabb gyerekük is született.
A legszomorúbb az, hogy nincs nehéz dolguk, hiszen a magyar jogrendszer tulajdonképpen lehetővé teszi mindezt, legitimálja a gondozó szülők anyagi ellehetetlenítését.
A megítélt tartásdíjak összege eleve nagyon alacsony, még a milliomos apákat is általában csak 40-50 ezres összegek fizetésére kötelezik. Ráadásul az érintettek gyakran eltüntetik a jövedelmüket: a per előtt, alatt elajándékozzák, elidegenítik minden vagyonukat. Teljesen nyilvánvaló, mi zajlik a háttérben. A bíróság is látja ezt, mégsem lép fel hatékony eszközökkel a fedezetelvonással szemben. Az ilyen esetekben ugyan nem a kimutatott jövedelmi helyzetet, hanem a szülő életszínvonalát veszik alapul a tartásdíj összegének meghatározásánál, mégis, messze alacsonyabb mértékű tartást ítélnek meg a kötelezett anyagi lehetőségeinél, arra hivatkozva, hogy a gyerek szükséglete a döntő, ami a jogalkalmazási gyakorlat szerint nem több havi 40-50 ezer forintnál.”
Bevált kifogások, nyitva álló kiskapuk
Gyakran előfordul, hogy az ítéletet a fizetésre kötelezettek utóbb megtámadják, újabb pert indítanak a tartásdíj csökkentésére vagy akár megszüntetésére, pedig sokan nyilvánvalóan luxusszínvonalon élnek. „Vannak, akik a munkáltatójuktól is képesek igazolást hozni, hogy minimálbérre csökkent a fizetésük, de erre általában már nem vevő a bíróság sem.
Az »éhező apukáknak« általában menő ügyvédjeik vannak, akiknek több százezres díja feketén-fehéren szerepel a perköltségek listáján.
Amikor rákérdez valaki, miből tudja fizetni, ha minimálbéren tengődik, az szokott lenni a válasz, hogy a család, a szülők segítenek. Ahogy általában a kacsalábon forgó paloták rezsijét is az idős szülők fizetik, állítólag.”
A bíróságok a 2014-ben életbe lépett Polgári Törvénykönyv értelmében már nem százalékosan, hanem határozott összegben rögzítik a tartásdíjat, amelynek mértéke gyerekenként a fizetésre kötelezett jövedelmének 15-25 százaléka lehet. „Csakhogy a megítélt összeg számos esetben ennél nyilvánvalóan kevesebb, ami már önmagában jogsértés. Ha pedig a gondozó szülő vagy annak ügyvédje nem elég szemfüles, és nem kerül bele a határozatba, hogy a tartásdíjat évről évre az infláció mértékével emeljék, akkor a szülő akár tizen-huszonévig is ugyanarra az összegre lesz jogosult. Függetlenül attól is, hogy esetleg időközben a fizetésre kötelezett szülőnek még a jövedelme is nőtt. Szerintem sokkal igazságosabb volt a százalékban meghatározott tartásdíj.”
A jogvédő szervezet már többször emelt kifogást a tartásdíjak kirívóan alacsony összegének meghatározásával szemben, a bírói joggyakorlat azonban egyértelmű: egy százezer forintos nagyságrendű tartásdíj szerintük csak akkor indokolt, ha a gyerek speciális igényű.
Amikor a korábban megszokott életszínvonallal érvelünk, a bíróságnak az a válasza: tessék tudomásul venni, a válás ilyen, egyszerűen életszínvonal-csökkenéssel jár.
Persze ez a csökkenés az anyák oldalán mutatkozik meg leginkább, a vagyonmegosztásban sok nő teljesen lenullázódik. Tény, hogy kevés elvált apa panaszkodik válás után az anyagi helyzetére. Ők inkább a kapcsolattartási nehézségekkel, az ellenséges exfeleségekkel kapcsolatban szoktak reklamálni.”
Csapdává válhat a közös felügyelet is?
A Patent szakértőjének az a tapasztalata, hogy a gyerekek közös felügyeletének kezdeményezése sem mindig arról szól, hogy az apák kivegyék a részüket a gyereknevelésből. Sokan csak így akarják magukról a gondoskodó, áldozatkész szülő benyomását kelteni, és egyben a tartásdíj fizetési kötelezettségtől megszabadulni, miközben a legnehezebb feladatok és a láthatatlan munka java továbbra is a volt feleségre hárul. Ebben a formában sajnos ez csak egy csapda, tulajdonképpen egyfajta rejtett bántalmazási mód.
Miért válnak bosszúállókká?
„A férfi gyakran még nem jutott el abba a fázisba – még akkor sem feltétlenül, ha megcsalta a párját, vagy egyáltalán nem foglalkozott vele –, hogy kimondja, elfogadja, nem működik a kapcsolata, vége. Én azt látom, hogy vagy depresszióba esnek ezek a férfiak, vagy harcolni kezdenek: mindent megmozgatnak, hogy bebizonyítsák, ők nem tehetnek a helyzetről, ők nem rossz férjek, ők jó szülők. Szélsőséges esetben »bosszúállókká« válnak – mondja dr. Juhász Éva mediátor. – Az elválást kezdeményező nők már teljesen más szakaszba értek, csakhogy a konfliktushelyzetekben kölcsönhatásban vannak egymással, amiből az következik, hogy egy idő után már ők sem tudnak jól reagálni.
Én úgy látom, vannak olyan helyzetek is, ahol ha nem veszik fel a kesztyűt, lehetne esély arra, hogy idővel akár javuljon a kapcsolat a felek között.
Ráadásul ott vannak az új partnerek is a háttérben. Hallanak a párjuktól egy egyoldalú történetet, amin persze felháborodnak, és könnyen lehet, hogy »támogatásukkal« még jobban megerősítik a párjuk negatív viszonyulását, ezzel tovább fokozva a konfliktust.”
A párok ilyenkor olyan érzelmi állapotban vannak, hogy nem képesek meghallgatni egymást (Fotó: iStock)
A férfiak sérelmeinek is hangot kellene adni
Mi segíthet? A kommunikáció. Ami nincs, vagy nagyon rosszul működik. A mediáció is csak akkor hatékony, ha mindkét fél együttműködő.
Amikor egy volt férj még a családi pótlékot is meg akarja feleztetni vagy éppen kapaszkodik a gyerekbe, mindenképp meg akarja akadályozni, hogy a nő másik városba költözzön, miközben addig alig foglalkozott valamit a gyerekével, az a helyzet sokszor a sérelmekről, a visszavágásról szól, nem a tényleges igényekről.
Nehéz elfogadni, hogy ők is felelősek a kialakult helyzetért. Nem is mindig sikerül beismerni, pedig tapasztalatom szerint segít a helyzet konszolidálásában. Nagyon nehéz mediálni ezeket a konfliktushelyzeteket – avat be a mediátor, s hozzáteszi, a praxisában általában a feleségek szokták kezdeményezni az alternatív konfliktuskezelési módszert is. – A párok olyan érzelmi állapotban vannak, hogy nem képesek meghallgatni egymást. Pedig ha sikerülne, biztosan kiderülne egy-két téves feltételezés, ami meghatározza a másik félhez való viszonyulásukat. Sokszor sajnos képtelenség kimozdítani a feleket, a merev álláspontokat közelíteni, ilyenkor a hatóságnál kötnek ki, amivel meg senki sem jár jól.”
A mediátor hangsúlyozza: mindkét oldalon van sérelem, fontos, hogy a férfioldal is meghallgatást kapjon. „Nagyon nehéz megmondani, mi zajlik bennük, azt hiszem, legtöbbször maguk sem tudják megfogalmazni pontosan. Higgyük el, nem arról van szó, hogy aki bosszút áll, az attól jól érzi magát. Nem azért csinálja, mert rossz szülő, rossz ember, hanem mert akkor csak ezt tudja reagálni. Sokszor az anyák is rosszul reagálnak, ők leggyakrabban az apa gyermekkel való kapcsolattartását használják eszközül a sérelmeik miatti törlesztésre.
Mindkét félnek, különösen a bosszúállóknak azt kellene megérteniük, hogy ilyenkor nem a volt partnernek ártanak leginkább, hanem a gyermekeiknek, s a sérült önbecsülésüket ezek az eszközök nem fogják helyreállítani.
Éppen ezért én néhány hónapja minden válási mediáció elején aláíratok a felekkel egy nyilatkozatot a gyerekek védelmében, amely dr. Gyurkó Szilvia Rám is gondoljatok című könyvéből származik. Van egy nagyon értékes mondat benne, ami nagyjából így hangzik: »Ha a Nyilatkozat pontjait nem tartom be, akkor tudomásul veszem, hogy nem a gyermek érdekében működöm.« Nem kötelező, de eddig mindenki aláírta. Ha csak átgondolják, már előrébb vagyunk. A helyzet az, hogy senkit nem tanítanak meg jó szülőnek lenni. Nem tudhatjuk, mivel ártunk szülőként, különösen egy nehéz válási szituációban. Kanadában a váláskor kötelező részt venni egy képzésen a gyerekek érdekében. Sajnos ettől mi még nagyon messze vagyunk.”