Kinek kell áthidalnia a generációs szakadékot?

A legegyszerűbb dolog azt mondani, hogy az új generáció tagjai furcsák, érthetetlenül viselkednek és nincsenek tekintettel az idősebbekre. De néha nem árt nézőpontot váltani és elismerni: a középkorúak időnként furcsák, érthetetlenül viselkednek és nincsenek tekintettel a fiatalabbakra.

Régen minden jobb volt?

Gyors, egyáltalán nem reprezentatív felmérést végeztünk, megkérdezve néhány, 40-60 közötti felnőttet, azaz a ma középkorúaknak számító generáció képviselőit, akik most értek abba az életszakaszba, hogy szembesülnek a saját gyerekeik és közöttük lévő különbségekkel. A legtöbben az alábbi dolgokat említették, mint korunk fiataljainak jellegzetességeit:

Kütyüfüggés

Az okostelefont, mint folyamatosan használt eszközt sokan érzik problémának. Attól tartanak, hogy az élő kommunikációt teljesen háttérbe szorítja, és gyógyíthatatlan függőséget okoz. 

Közösségi média

A valóságtól való elszakadás egy szimbólumaként tekint rá az idősebb generáció több képviselője. Bár sokan maguk is használják például a Facebookot, az olyan felületeket, mint a TikTok vagy a Snapchat, már nincs kedvük követni.

Kitolódó gyerekkor

Többen rámutattak a megkérdezettek közül, hogy huszonévesen az ő generációjuk már nagyrészt önálló volt, míg ma teljesen természetes, hogy valaki akár 30 éves koráig is a szüleivel él. A családalapítás is kitolódott időben, ma 30 alatt gyereket vállalni a ritkább, míg régen ez számított kivételnek.

Klímaválság

Érdekes módon ezt sokan a most felnövekvő generáció problémájának érzik, bár a jeleit a saját bőrükön is tapasztalják. A „szegények, milyen világban kell majd élniük”-érzés erősebb, mint a „te jó ég, milyen világban élünk”.

Amikor ugyanezeket az embereket arra kértük, hogy emlékezzenek vissza a saját kamaszkorukra, illetve fiatal felnőttkorukra, és idézzék fel, milyen tényezők okozták akkor a generációk közötti szakadékot, kis gondolkodás után az alábbiakat vetették fel.

Televízió

A mai negyvenesek az első olyan generáció, akiknek már biztosan volt otthon tévéjük. Az akkori középkorúak teljesen kétségbe voltak esve, hogy a képernyőt bámulva a gyerekek agymosottak lesznek, teljesen elromlik a látásuk, és örökre elfelejtenek olvasni.

Rockzene

És minden, ami ezzel járt: szakadt farmer, hosszú haj, angolnak hangzó szavak mormolása. Rémisztő!

Gyűjtőszenvedély

Sok szülő rémülten nézte, hogyan halmoz fel kamasz gyermeke látszólag teljesen fölösleges dolgokat több rétegben a szobájában. Csokipapír, cigarettásdoboz és öngyújtó (ez különösen menő volt), rágógumi csomagolása (mivel kétfélét lehetett összesen kapni, az volt a legjobb, ha minden színt sikerült megszerezni).

Sci-fi és fantasy

Az irodalom és a filmek határterületeinek feszegetése az idősebb generáció számára sok esetben szentségtörésnek számított. Sárkányok, űrhajók? Micsoda hülyeség, ez már tényleg a teljes elbutulás! Érdekes módon a vad rockerekből és a sci-fi rajongókból is teljesen átlagos felnőtt emberek lettek a végén. Még az is lehet, hogy az Instagram-sztárokból is az lesz.

A technika nem elválaszt, hanem összeköt

A fenti kis felmérésből is jól látszik, hogy a generációk közötti szakadék mindig is fennállt, egyáltalán nem új keletű probléma. Már amennyiben egyáltalán problémának lehet tekinteni azt, hogy a fejlődés iránya határozottan látszik a nemzedékek között, és a gyerekek máshol tartanak, mint a szüleik, nagyszüleik. Az, hogy ezt mégis olyan fájdalmasnak érezzük sokszor, leginkább azért lehet, mert erősíti az egymástól való elszakadás érzését.

Jó hír, hogy a generációs szakadék nem is annyira mély, mint amilyennek tűnik, csak egy kis nyitottságra van szükség a hidak felépítéséhez. Ez viszont mind a két oldal felelőssége! Sokan azt várják, hogy „a mai fiatalok” legyenek figyelemmel a régebbi generációkra, alkalmazkodjanak hozzájuk, idomuljanak az értékrendjéhez. Pedig mindenki azokra az alapokra épít, amit otthon kapott, így ha a gyerekeink meglepően viselkednek, annak a gyökereit érdemes első körben magunkban keresni, és csak utána okolni a környezeti tényezőket.

Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus egyike azoknak, akik azt vallják: egy különleges időszakban élünk, amikor a fejlődés olyannyira felgyorsult, hogy az új generáció másfajta figyelmet, oktatást és iránymutatást igényel, mint az előző, és emiatt kicsit elveszett, magányos is lehet. Egy átmeneti korszak nyűgei és áldásai című tanulmányában utal arra, hogy a digitális világ okozta kihívások alól senki nem vonhatja ki magát, aki napjainkban él.

Az idősebb generációnak ugyanúgy meg kell küzdenie mindennel, ami ezzel jár.

Többek között a folyamatosan özönlő információáradattal, amiből ki kell szűrni, mi az, ami fontos. Vagy azzal, hogy a korábban értékesnek számító készségek, mint a fejben számolás, kézzel írás, sok adat megjegyzése, jelentőségüket vesztik, mert a technikai eszközök elvégzik helyettünk. A digitális kultúra megjelenése – hívja fel a figyelmet a szakember – nem egyszerűen a technika használatát jelenti, hanem újfajta szemléletet igényel, amit mindannyian még csak most tanulunk, tartozzunk bármelyik generációhoz is.

Ne keressünk felelőst, csak nyissunk!

A mai oktatási rendszer egyik nagy kudarca, hogy hagyja elmélyülni a generációs szakadékot: a régi mintákat követi és erőlteti, miközben a gyerekeket egy teljesen másik környezetben való boldogulásra kellene felkészítenie. Amit ma a gyerekek tudnak a világról, azt sokszor a saját bőrükön kell megtapasztalniuk, az idősebb generáció támogatása és védelme nélkül. Ezért nem nagyon lehet őket hibáztatni: haladnának előre, és ebben számítanának ránk, hogy segítsünk nekik, de mi sokszor húzzuk őket vissza a biztonságosabbnak ítélt múltba.

Nem érdemes sem szörnyülködni, sem sajnálkozni azon, mekkora a szakadék a generációk között. Jobb lenne, ha egyszerűen csak több időt töltenénk együtt, és kíváncsibbak lennénk egymásra. Biztos, hogy az idősebbek tapasztalatai, átfogóbb szemlélete sokat segíthet egy utat kereső fiatalnak, és az is valószínű, hogy az újabb nemzedékektől származó friss ötletek lendíthetnek azokon, akik ugyanazokat a köröket futják évtizedek óta.