Egy apa ahhoz hasonlítja a mostani helyzetet, mint amikor harminc évvel ezelőtt őt íratták iskolába a szülei. Mivel még nem volt internet, ezért az édesanyja a játszótéren próbált információt szerezni a két közeli iskoláról. Természetesen egymásnak teljesen ellentmondó véleményeket kapott, így végül a kívülről szebb iskolát választotta. Rosszul döntött, ezért két év múlva váltottak. Csakhogy Péter pont ettől szeretné megkímélni a gyereket és magát is:
„Olyan, mintha a sötét éjszakába dobnának minket ejtőernyővel. Semmilyen segítséget nem kapunk, közben itt ez a járvány a nyakunkon, a gyerek megőrül itthon, mi meg játsszuk az óvónénit, miközben próbálunk dolgozni és iskolát választani. Egy helyen voltunk januárban, azt láttuk, hogy ott nem esznek gyerekeket, így lehet, hogy azt választjuk. De legalább hat helyet meg akartunk nézni, mert a körzeti iskoláról nagyon rosszakat hallottunk. Csak a szóbeszédre hagyatkozhatunk, miközben a feleségem ismeretleneket bombáz információért az interneten.”
Az iskolaválasztás, beíratás terhe most a nagycsoportos gyerekek szüleinek vállát nyomja, tanácstalanul kérdezgetik egymást, mit kellene most tenni, hiszen bizonytalan időre bezárták az óvodákat és iskolákat. Sok szülő jár most ugyanabban a cipőben, mint Daniella:
„A lányom nagycsoportos, be kellene íratni majd suliba. De a nyílt órák elmaradnak, tanár nénit nem tudunk választani és mivel óvoda sincs, így a fejlesztések is leállnak. Mire újra lesz óvoda, már összevont csoportok lesznek, ahol már nincsenek foglalkozások. Hatéves gyerekeknél három hónap elég durva, most otthon játszanak, és a szünet miatt valószínűleg nyáron is ez lesz, elég nagy váltás lesz nekik a suli.
Tömérdek cikket elolvastam arról, hogy tanítót kell választani és nem iskolát, elkezdtünk nyílt órákra járni, a lányunk is volt barátkozós programon, és most vége. Majd valamikor beiratkozunk a körzetes suliba, mást nem tehetünk. Nagyon sok leendő elsős lesz hasonló cipőben, a szülők nem tudnak iskolákat látogatni, nem tudják hol feltenni a kérdéseket, arról pedig régen letettünk, hogy tanítót válasszunk. A kötelező beiskolázás miatt egyébként is elég nehéz év lesz, és erre még ez az egész rátesz egy lapáttal.”
Anett egyenesen kétségbe van esve, úgy érzi, nem tud megbirkózni azzal a feladattal, hogy felkészítse a gyereket az iskolára: „Itthonról dolgozom két óvodás gyerek mellett jelenleg. Ez önmagában már olyan káoszt eredményez, hogy minden nap hulla vagyok este hétre. Kétségbeesetten próbálom maximálisan elvégezni a feladataimat, közben terelgetni a gyerekeket, hogy ne nyírják ki egymást (mert nyilván összevesznek ötpercenként), elképzelhetetlennek tartom, hogy még azzal is foglalkozzak, hogy feladatokkal lássam el a nagycsoportos fiamat, és ezzel készítsem fel az iskolára. Örülök, ha túléljük ezt az időszakot ép ésszel, nemhogy még átváltozzak óvónővé és tanítónővé egyszerre.”
Sok helyen csak online bemutatkozás lesz (Fotó: Getty images)
Adélnak is fejtörést okoz a jelenlegi helyzet, várja, hogy információt kapjon a beíratásról, de azért nem nyugodt a lelke, hogy nem tudja felmérni személyesen az iskolákat. „A mi kislányunk júniusban lesz 6 éves, abszolút iskolaérett, így szeptembertől megy iskolába. Most épp pont a kiszemelt általános iskola nyílt óráján ülnénk a gyermekem apjával, anno ezért még szabadságot is kivettem, hogy ez a nap csak arról szóljon, hogy tökéletesen felmérhessük a terepet, és feltehessük az összes kérdésünket.
Ehhez képest most erről írok, és közben rájövök, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miként lesz az iskolai beíratás. Eddig tényleg minden haladt a terv szerint, azt beszéltük meg otthon, hogy a mai szeánsz lesz, vagyis lett volna az alkalom, ami után meghozzuk a végső döntést az iskolával kapcsolatban. Így most marad a bizonytalanság, és kvázi „vakon” fogjuk a gyerekünket beadni egy iskolába, amelyikről egyelőre annyit tudunk, hogy szimpatikus a bemutatkozója a holnapja alapján, a tagozatok passzolnak a kislány érdeklődéséhez, szépek és jól felszereltek a tornatermek, ahogy a környékbeliektől is sok jót hallottunk róla. Szóval reméljük a legjobbakat. Az viszont legalább nem okoz felfájást, hogy a kislányunk minden szempontból már most maximálisan iskolaérett, jó ideje unja is az óvodát, azt mondja, hogy jó lett volna még járni egy kicsit, de egyébként nem hiányzik neki. Az iskolát viszont igen lelkesen, hatalmas izgalommal és érdeklődéssel várja. Most már mi is, csak egy kis gyomorgörccsel kiegészítve.”
Az iskolakezdés kínzó kérdéseivel kapcsolatban megkérdeztünk két alsó tagozatos tanítónőt, hogy nekik milyen információik vannak, és mit javasolnak a szülőknek, hogyan válasszanak iskolát, mit tehetnek ebben a helyzetben, hogy valamennyire felkészítsék a gyerekeket az iskolakezdésre.
Molnár Andrea egy XIII. kerületi általános iskolában tanító, szerinte most nehéz helyzet állt elő a szülők számára, hiszen nem lehet végigjárni személyesen a lehetőségeket a választás előtt, mint normális esetben.
„Ebben a helyzetben nagyon sok ismerkedési lehetőségtől meg vannak fosztva a szülők. Az elsős beiratkozás előtt azt javaslom , hogy a szóba jöhető iskolák honlapjait tanulmányozzák. Sok olyan információt tartalmaznak az online felületek, ami segítségükre lehet az iskola közelebbi megismeréséhez. És több olyan ismertető is megtalálható a honlapokon, ami segíti a tájékozódást. Ezen kívül már rengeteg iskolának van Facebook-oldala, ahol szintén vannak használható információk. A legtöbb iskola fel is készül erre a helyzetre a többletinformáció-közléssel. És persze az ismerősök véleménye is döntő lehet.
Mivel most a gyerekek is kimaradnak az óvodai felkészítésből, fontos, hogy a szülő, a lehetőségeihez mérten segítsen. Az együtt töltött idő megnövekszik, melyet nagyon jól ki lehet használni arra, hogy olyan tevékenységeket végezzenek együtt, amik támogatják a kisgyerek fejlődését. Sokat lehet együtt játszani, rajzolni, festeni, gyurmázni. Elmaradhatatlan a meseolvasás napi szinten, a közös meseszövés. Nagyon sok, jól használható, képes, játékos, színezős feladat is elérhető már, ha van nyomtató. Sokat segít a szülő azzal is, ha megtanul a gyerek játékosan cipőt befűzni, önállóan öltözni stb. Nagyon fontosnak gondolom, hogy a gyerekek napirendje az óvodaihoz képest ne nagyon változzon otthon!”
Andrea elmondása szerint hivatalos tájékoztatást még ők sem kaptak arról, hogyan történik majd gyakorlatban a beiratkozás, ha odáig kitart az iskolabezárás – márpedig úgy néz ki, hogy ebből ebben a tanévben már nem lesz nyitás. De azért nem kell kétségbeesni, valószínűleg a Kréta rendszeren keresztül történik majd a beiratkozás.
„A mi sulink honlapján rövid online bemutatkozást fogunk közzétenni, tehát a nyílt órák helyett lesz ilyen. A beiratkozás a Kréta elektronikus felületen keresztül történik majd valószínűleg, erre volt már tavaly is példa az e-Ügyintézés oldalon.”
A ballagás elmaradása csak a legkisebb gond a szülők szerint (Fotó: Getty Images)
Egy másik általános iskolai alsó tagozatos tanítónő ahhoz adott tanácsokat, hogy mire kell figyelni, hogy az iskola előkészítő foglalkozásokat valamelyest pótolni tudjuk a nagycsoportosoknál otthon.
„Elsősorban a gyerekek iskolaérettségét kell megvizsgálni, az internet számos lehetőséget ad erre. Sok olyan játékot találunk a neten, ami ebben segít, de néhány fontos tényező, amire koncentrálni kell: egyensúlyfejlesztés, finommotorika fejlesztése, figyelem, beszédértés.
A legjobb, ha sokat játszanak a gyerekekkel, megtanítják őket veszíteni is, és olyan feladatokkal is megbízzák, amiket nem biztos, hogy szívesen végeznek a gyerekek. Türelemre és megértésre tanítják őket. Az iskolaválasztásnál a szempont az legyen, hogy a gyerek növekedésével növekedhessen az önállósága is (közeli iskola, esetleg olyan, amit ismernek már valahonnan).”
Az óvónők is érzik a nyomást, de megpróbálják türelemre inteni a szülőket
Szilágyi Ildikó óvónő és egyben egy nagycsoportos kislány édesanya is. Elmondása szerint most úgy sem lehet mit tenni, a szülőknek el kell engedniük azt a különben is nagyon káros és felesleges érzést, hogy a gyerekük egész élete azon múlik, hogy hova jár majd első osztályba.
„Mivel senki nem tud megelőzni minket, mert mindenki ugyanúgy be van zárva a négy fal közé, mint mi magunk, ezért a bejutáson felesleges aggódni. Idén végre nem kell majd a körzeten kívüli szülőknek éjszaka egy sámlin ülve arra várniuk, hogy elkezdődjön a beíratás, mert végre mindenhol bevezetik talán az online ügyintézést. Ugyanakkor azt, hogy nem lehet megismerkedni a tanítónénikkel, én is nagyon sajnálom.”
Abban bízhatok csak, hogy jövőre az elsős tanítók emlékeznek majd még az idei pedagógiai évre, és tisztában lesznek azzal, hogy nem minden gyerek tökéletesen iskolaéretten lépte át az óvoda kapuját március közepén. Nekik egészen biztosan egy kicsit hosszabb időre lesz szükségük az iskolai tempó elsajátításához.
Magdi néni egy olyan vegyes korú csoport óvónője, ahonnan idén tízen mennek tovább iskolába. Bevallása szerint fogalma sincs, hogy mit kell most csinálni. A nagycsoportosoknak nagyon fontos lett volna, hogy a nyárig hátralévő kicsit több mint két hónapot az óvodában töltsék. „Egy vegyes csoportban kicsit nehezebb a differenciált iskolafelkészítés, és én magam is tisztában vagyok azzal, hogy legalább négy kis ovisomnak még nagyon nagy szüksége lett volna fejlesztésre.”
Az óvónő szerint viszont az iskola és tanítóválasztásban szinte csak a pletykákra támaszkodhatnak a szülők, és ezeket keresik is a különböző fórumokon. Az óvódás csoportban is elkezdődtek a ki mit tud bizonyos tanárnőről típusú beszélgetések, de a kerületi oldalakon is folyamatos az érdeklődés. „Hiába tervezik az iskolák, hogy majd videós bemutatkozásokat tesznek fel a tanítókról, ezekben a szülők nem bíznak. Azok jártak a legjobban, akik novemberben elkezdtek nyílt napokra járni. Nem minden iskola, de azért volt olyan, amelyik már télen is szervezett iskolanyitogató programokat, játszóházakat a gyerekeknek.”
Az óvónők kérik az iskolákat, hogy a szülők mielőbbi megnyugtatása érdekében kezdjenek el időben a lehető legtöbb ismertetőanyagot feltölteni az oldalaikra, sőt volt, aki azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy az online órákhoz hasonló élő bemutatkozásokat tarthatnának a szülőknek, ahol mindenki feltehetné a kérdéseit.
Az óvodai ballagásról mindketten azt gondolják, hogy nagyon fontos a gyerekkor egyik meghatározó életszakaszát ezzel a jelképes búcsúval is lezárni, ezért mindenképp megtartanák a ballagást, ha erre szeptemberig bármikor lehetőség adódik.
„Még ha nem is lenne ugyanolyan, mint eddig, de akkor is kapnának a gyerekek kis tarisznyát és elbúcsúzhatnának az óvodától, óvónénitől, kisgyerekkortól, ezzel is megkönnyítve az iskolássá válást.”
Sosem könnyű az iskolaválasztás:
„Kicsit úgy éreztem, áruba bocsátom a fiamat” – szülők mesélnek az iskolaválasztásról
„Ne iskolát, hanem tanítót válasszunk!” – Jótanácsok iskolaválasztás előtt ADHD-s gyerekek szüleinek